Aleutok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hagyományos aleut viselet

Az aleutok (az aleut = allíthuh az aleut nyelvből ered, jelentése: közösség[1]; korábban e nép az Unangax̂, Unangan vagy Unanga szóval illette magát, amely tengerparti emberek-et jelent) az alaszkai Aleut-szigetek és az oroszországi Kamcsatka őslakosai.

Az Aleut elnevezést az oroszok adták az Unangan prémkereskedőknek, a 18. században.[2]

Hazájuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aleutok hazája magába foglalja az Aleut-szigeteket, a Pribilof-szigeteket, a Shumagin-szigeteket, és Alaszka legnyugatibb részeit. A 19. században, az Orosz–Amerikai Társaság az aleutokat kényszerrel átköltöztették az Aleut-szigetekről a Parancsnok-szigetekre.

Történelmük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 18. században, miután a hittérítők megérkeztek az Aleut-szigetekre, sok aleut kereszténnyé vált, belépve az orosz ortodox egyházba. Észak-Amerika első keresztény vértanúi között, ott van Aleut Szent Péter.

A 18. században orosz prémvadász központok létesültek a szigeteken és ezek kihasználták az őslakosokat.

1784-ben, Amchitkában feljegyeztek egy felkelést az orosz munkások ellen. A felkelés az árucikkek, amiket az oroszok adtak a szőrmékért, kifogyásából indult ki.

1811-ben, az aleutok San Nicholas szigetre mentek vadászni. Itt vita támad a helybéliekkel, a Nicoleño törzs embereivel, a vadászatra kért adó miatt. Háború tört ki köztük, és a csatában majdnem az össze helybéli férfit megölték. 1853-ban, az utolsó Nicoleño nő is meghalt.

Eredetileg a szigetcsoportokon körülbelül 25 000 aleut élt. A prémkereskedők barbarizmusa és az általuk behozott betegségek nemsokára az egy tizedére csökkentette az őslakosok számát. Az 1910-es évi népszámláláskor 1491 aleut élt. A 2000-es évi népszámláláskor 11 941 ember tartotta magát aleutnak és még 17 000 azt mondta, hogy aleutok voltak az őseik.[3] Az alaszkaiak általában elfogadják azt a tényt, hogy az Orosz megszállás nem hagyott egy tiszta vérű aleutot sem. Amikor az alaszkai őslakosok helybéli szövetséget alkottak 1971-ben, és megalkották az Alaszkai Őslakos Földet követelő Iratot (Alaska Native Claims Settlement Act of 1971(ANCSA)), az aleut rész csak 2000 főnek tudta bebizonyítani, hogy vérének egynegyed része vagy ennél több aleut.

1942-ben, a Második világháború idején, a japánok elfoglalták az Aleut-szigetek nyugati részén lévő Attu- és Kiska-szigeteket, és a lakósságot Hokkaidóba vitték hadifogságba. A Második világháború idején az Amerikai Egyesült Államok kormánya úgy határozott, hogy több száz aleutot a nyugati részről és Pribilof-szigetekről, áttelepít Alaszka délkeleti részére, koncentrációs táborokba. Itt sokan meghaltak. 1988-ban, Az Egyesült Államok Kongresszusa, hogy kárpótolja a megmaradtakat, az Aleut Restitution Act of 1988 szerint egy aleut települést hozott létre.

Kultúra és technológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belülről egy barabara

Az aleutok részben földalatti házakat építettek, ezeket Barabarának nevezték. Lillie McGarvey szerint, aki a 20. században aleut vezér volt, „a barabarák szárazon tartják lakóikat, a sűrű esőzésektől, mindig melegek, és jól védenek az erős széltől, amely a környéken tombol.”.

Az aleut hagyományos művészet magába foglalja a vadászatot, fegyverkészítést, baidarkas-készítést (tengeri kajak, amit vadászatkor használnak), és szövést. A 19. században a kézművesek híresek voltak a díszített, fából készült vadászkalapjaik miatt, amelyeken nagy kiterjedésű és színes formák voltak. A vadászkalapokat fülesfóka bajusszal, tollakkal és rozmár agyarral is rojtozták. Az aleutok fókabélből finom, vízhatlan parkas-okat (ruha) készítettek, és egyes asszonyok még most is ügyesen szőnek rozsból és tengerifűből.

Az aleut kosárfonás az egyik legfinomabb a világon, az őskorba nyúlik vissza. A korai aleut nők kosarakat és matracokat szőttek, meghosszabbodott és kihegyezett hüvelykujj körmeiknek segítségével. Még manapság is remek alkotásaik vannak az aleut szővöknek, akik a modern művészetben csodálatosan beillesztik az ősi ellemeket. Aleutul a fűből készült kosárnak így mondják: qiigam aygaaxsii.

Nyelvük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár USA-ban és Oroszországban, az aleutok az angolt és az oroszt beszélik, az aleut nyelv még mindig több száz embernek az anyanyelve. Az aleut nyelv az Eszkimó-aleut nyelvcsaládba tartozik és három tájszólása létezik: keleti aleut, ezt az Aleut-szigetek keleti részén, Shumagin-, Fox- és Pribilof-szigeteken beszélik; atkai aleut, ezt Atka- és Bering-szigeten beszélik; és a mára már kihalt orosz aleut, amelyet Attu-szigeten beszéltek. A Pribilof-szigeteken él a legtöbb aleut nyelvet beszélő ember.

Az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neal StephensonSnow Crash” című regényében, Raven, aki egy aleut szigonyozó, bosszút akar állni, amiért az Amerikai Egyesült Államok nukleáris kísérletet csináltak Amchitkán.

Az aleut törzsek Sue Harrisonnak is szereplői az „Ivory Carver” trilógiában. A trilógia 3 címe: „Mother Earth Father Sky”, „My Sister the Moon” és „Brother Wind”.

Irving Warner 2007-es történelmi regényében, melynek címe „The War Journal of Lila Ann Smith”, az attu-szigeti aleutokról ír, akiket a japánok hadifogságba vittek.

Dana Stabenow egy sorozat bűnügyi regényt adott ki Alaszkában, melynek főszereplője egy aleut nő, Kate Shugak nyomozó.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. According to G. Menovshchikov; quoted in "Red Book of the Peoples of the Russian Empire", http://www.eki.ee/books/redbook/aleuts.shtml
  2. http://www.mnsu.edu/emuseum/cultural/northamerica/aleuts.html
  3. "The American Indian and Alaska Native Population: 2000", Table 5 found at http://www.census.gov/prod/2002pubs/c2kbr01-15.pdf

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jochelson, Waldemar. History, Ethnology, and Anthropology of the Aleut. Washington: Carnegie institution of Washington, 1933.
  • Kohlhoff, Dean. When the Wind Was a River Aleut Evacuation in World War II. Seattle: University of Washington Press in association with Aleutian/Pribilof Islands Association, Anchorage, 1995. ISBN 0-295-97403-6
  • Murray, Martha G., and Peter L. Corey. Aleut Weavers. Juneau, AK: Alaska State Museums, Division of Libraries, Archives and Museums, 1997.
  • Veltre, Douglas W. Aleut Unangax̂ Ethnobotany An Annotated Bibliography. Akureyri, Iceland: CAFF International Secretariat, 2006. ISBN 9979-9778-0-9

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]