Agulok
| agulok (агулар / agular) |
|
| Teljes lélekszám | |
| kb. 24 ezer | |
| Régiók | |
| Oroszország (Dagesztáni Köztársaság) | |
| Nyelvek | |
| agul | |
| Vallások | |
| iszlám | |
| Rokon népcsoportok | |
| lezgek |
Az agulok (önelnevezésük агулар / agular) Oroszország déli részén, a Dagesztáni Köztársaságban, az Észak-Kaukázus keleti láncolataiban élő népcsoport. Számuk mintegy 24 ezerre tehető (2000). Az 1920-as évekig a lezgek egyik csoportjaként tartották őket számon. Hagyományosan kecske- és juhtartással foglalkoznak, s egyes magashegységi csoportjaik napjainkban is elszigeteltségben élnek, patriarchális társadalmuk törvényei szerint. Az iszlám vallású agulok kulturális és gazdasági központja Tpig, de közös etnikai tudatról esetükben kevésbé beszélhetünk: az agul nemzetségek évszázadokon keresztül egymástól is elkülönülten éltek. A 20. század közepén megfigyelhető volt nagyarányú asszimilációjuk a többségi lezg etnikumba, de az 1980-as évektől számuk ismét növekszik.
Nyelvük [szerkesztés]
Az agul nyelv a kaukázusi nyelvek nah-dagesztáni, annak is a dagesztáni ágához tartozik. Tekintettel beszélőinek évszázados elszigeteltségére, az agul nyelv öt, egymástól markánsan eltérő dialektusra tagolható: tpigi, kerei, kosani, burkihani, fitini.
Történetük [szerkesztés]
Az első, az agulokat megörökítő feljegyzések 7. századi örmény forrásokból ismertek. Évszázadokon keresztül azonban a lezgeken kívül nem kerültek közvetlen kapcsolatba egyetlen néppel sem: az agulok sajtját és faáruit a lezgek értékesítették a vidék piacain. Az agulok elszigeteltsége segítette fennmaradásukat: maroknyi népük fennmaradt a 7. századi arab, a 13. századi mongol betörések, és az Oszmán Birodalom 15. századi terjeszkedése ellenére is. A 17. századtól azonban az agulok lak és tabaszaran földesurak fennhatósága alá kerültek, de patriarchális társadalmukat továbbra is a vének tanácsa (begaul) és a falugyűlés (dzsamat) irányította. A korábban részben animista, részben judaista és keresztény agulok a 19. században vették fel az iszlám vallás szunnita ágát. Noha a 20. század nagy arányú iparosítást hozott a dagesztáni vidékekre, az agulok továbbra is megőrizték elszigeteltségüket, s akezdeti, a városok felé tartó agul migráció megszűnt.
Felhasznált forrás [szerkesztés]
James B. Minahan, A Historical Dictionary of European National Groups, Greenwood Press, 2000, 16–18.
