II. Harold angol király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Harold
Harold2.jpg

Anglia királya
Uralkodási ideje
1066. január 5.október 14.
Koronázása Szent Pál katedrális[1]
1066. január 6.[1]
Elődje (III.) Eduárd
Utódja II. Edgár
Életrajzi adatok
Uralkodóház Cerdic-ház[2]
Született 1022 körül
Wessex
Elhunyt 1066. október 14. (44 évesen)
Hastings közelében
Nyughelye Waltham Apátság, Essex vagy Bosham, West Sussex
Édesapja Godwin
Édesanyja Gytha Thorkelsdottir

II. Harold vagy Harold Godwinson[3] (1022 k.[4][5][6]1066. október 14.[4][6]) Anglia királya 1066-ban. A Normandiai Vilmos ellen vívott Hastingsi csatában vesztette életét[4][5][6].

Godwin wessexi gróf fiaként született[6]. Édesapja halála (1053) után hatalmas területeket örökölt[7], és tulajdonképpen ő uralkodott Hitvalló Eduárd király helyett. Hadat vezetett a skótok földjére[8]. 1064-ben francia földön Normandiai Vilmos fogságába esett[8]. Bár a herceg nem éreztette vele, hogy fogoly[8], mindenesetre arra kényszerítette, hogy hazatérése fejében esküben ígérje meg Vilmos trónigényének támogatását[8], amit a szabadulni akaró Harold meg is tett[8]. Angliába hazatérve közölte híveivel, hogy esküjét kényszer alatt tette, így az nem érvényes[8]. Sógora, Hitvalló Eduárd halálos ágyán Haroldot jelölte meg örököséül[8], amit a Witan, az angolszász államtanács is szentesített[8]. Rövid uralkodása első hónapjaiban harcban állt – a Normandiai Vilmos által ellene uszított[8] – féltestvérével, Tostiggal[4], és az őt támogató III. Harald norvég királlyal[4], akiket a Stamford Bridge-i csatában sikerült legyőznie (szeptember 25.[4][5])[5]. Közben, szeptember 28-án[9] ellenfele, Vilmos 6000 harcossal[8] Pevenseynél partra szállt. Harold viharos sietséggel délre vonult, hogy visszaverje a normann inváziót[5] (9 nap alatt tette meg a York és London közötti 280 kilométert[10]). Londonba érve – bízván az angolok számbeli fölényében[10] – szinte pihenő nélkül meneteltette csapatait tovább Sussexbe[10], ahol Vilmos őrcsapatai állomásoztak[10]. Hastingstól mintegy 10 kilométerre, északra[10] ütközött meg a két sereg október 14-én[9]. Haroldot meglepte, hogy Vilmos kezdeményezte a csatát[10], hiszen ő akart meglepetést szerezni[10], mégis őt érte váratlanul a normann íjászok nyílzápora[10]. A csata, amely reggel kezdődött, még délután három órakor is eldöntetlen volt[9], míg végül Vilmos kicsalta az angolszászokat táborhelyükről[9], azután szembefordulva velük rémes csatában tönkreverte őket[9]. Az ütközetet végül egy vaktában felröppent nyílvessző döntötte el, amely eltalálván halálra sebezte Haroldot[11] (a szemébe fúródott). Tetemét megtalálták a csata után, de annyi seb borította, hogy még tulajdon édesanyja sem ismerte fel holttestét[9]. Vele halt ki a régi angolszász királyi ház[6].

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n http://genealogy.euweb.cz/brit/wessex.html#H2
  2. A Cerdic-háznak nem a Hitvalló Eduárd-féle ágához, azaz Nagy Alfréd leszármazottjai közé tartozott, hanem Alfréd fivérének, Ethelberbehtnek a családjába való volt.
  3. Azaz Harold, Godwin fia.
  4. ^ a b c d e f Magyar Nagylexikon, 9. kötet, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-9257-00-1, 210. oldal
  5. ^ a b c d e Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, ISBN 963-645-053-6, ill. ISBN 963-203-017-6, 94. oldal
  6. ^ a b c d e Révai nagy lexikona, IX. kötet (Gréc–Herold), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1913, 501. oldal
  7. Szántó Tibor György: Anglia története, Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1992, ISBN 963-7425-53-5, 26. oldal
  8. ^ a b c d e f g h i j Szántó Tibor György: Anglia története, 27. oldal
  9. ^ a b c d e f Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 424. oldal
  10. ^ a b c d e f g h Szántó Tibor György: Anglia története, 28. oldal
  11. Szántó Tibor György: Anglia története, 29. oldal
  12. ^ a b c d e f g h http://fmg.ac/Projects/MedLands/ENGLAND,%20AngloSaxon%20&%20Danish%20Kings.htm#_Toc214769436


Előző uralkodó:
(III.) Eduárd
Anglia királya
1066
Az angol királyi címer
Következő uralkodó:
II. Edgár