Aldabrai óriásteknős

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Aldabrai óriásteknős
Aldabrai óriásteknős a bristoli állatkertben
Aldabrai óriásteknős a bristoli állatkertben
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Teknősök (Testudines)
Alrend: Nyakrejtő teknősök (Cryptodira)
Család: Szárazfölditeknős-félék(Testudinidae)
Nem: Geochelone
Faj: G. gigantea
Tudományos név
Geochelone gigantea
(Schweigger, 1812)
Szinonimák
  • Dipsochelys dussumieri
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Aldabrai óriásteknős témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aldabrai óriásteknős témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aldabrai óriásteknős témájú kategóriát.

Aldabra Tortoise Image 002.jpg

Az aldabrai óriásteknős (Geochelone gigantea) a hüllők (Reptilia) osztályának a teknősök (Testudines) rendjébe, ezen belül a szárazfölditeknős-félék (Testudinidae) családjába tartozó faj.

Rendszerezési problémái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A galápagosi óriásteknőshöz való hasonlóság miatt régen egy nembe (Geochelone) sorolták őket, azonban a Seychelle-szigetekieket újabban több – sajnos kipusztult – madagaszkári teknősfajjal együtt a Dipsochelys nemnévvel különítik el. A zavart fokozza, hogy több óriásteknősfajt is elkülönítenek a szigeteken, amelyek köznapi nevei többnyire nem pontosak, vagy éppen átfedőek. Ezek a fajok a következőek:

  • Dipsochelys dussumieriAldabrai teknős, Aldabra-korallzátonya
  • Dipsochelys hololissaSeychelle-szigeteki óriásteknős, Seychelle gránitszigetei
  • Dipsochelys arnoldiArnold-óriásteknős, Seychelle gránitszigetei
  • Dipsochelys daudiniiDaudini-óriásteknős, kihalt, Seychelle-szigetek
  • Dipsochelys abrupta – kihalt, Madagaszkár
  • Dipsochelys grandidieri – kihalt, Madagaszkár

Jelenleg az aldabrai a legelterjedtebb, állatkertben is látható faj, míg a ritka Dipsochelys hololissa-t sokáig kihaltnak tartották. Legutóbb a Bristoli Állatkert idős teknőse esetében merült fel, hogy esetleg nem D. dussumieri, hanem valójában a rendkívül ritka D. hololissa. Jelenleg mindössze 40 egyed él ebből a ritka fajból a világ állatkertjeiben, amely állomány a visszatelepítés alapja lehet.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aldabrai óriásteknős mára már csak az Aldabra-szigeten maradt fenn. Az Aldabra-sziget része az indiai-óceáni Seychelle-szigeteknek. Az aldabrai óriásteknős jól szaporodik, fennmaradása biztosítottnak tűnik.

Az óriásteknősöket korábban olajukért és húsukért vadászták.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat testhossza akár 125 centiméter is lehet, testtömege a 250 kilogrammot is elérheti. Az óriásteknős páncélja nem olyan kemény, mint amilyennek látszik. Hogy a lehető legkönnyebb legyen, a páncél csontrendszere egyszerűsödött, így könnyen össze lehet törni. Páncélja miatt a teknős lélegzés közben nem tudja kitágítani mellkasát, ennek szerepét speciális izmok veszik át. Lábát kemény szarupikkelyek borítják. Lábfején a tengeri teknősökkel ellentétben nincsenek úszóhártyák. Az aldabrai óriásteknősökön belül is két változat figyelhető meg. Azok teknősök, amelyek a földön szerzik inkább a táplálékukat, elől boltozatosabb, nyakat jobban fedő páncélzattal rendelkeznek. Mások, amelyek olyan területen élnek, ahol magasabbról (például bokrok) szerzik táplálékukat, a páncél nagyobb mozgásteret ad nyakuknak, valamint a tetején is laposabb. Az óriásteknősök nyaka rendkívül hosszú, lehetővé teszi, hogy távoli, magasban lévő eledelt is elérjenek vele. Ebből is látható, hogy változatos élőhelyeken élnek a szigeten, a száraz, füves, sziklás területektől a mangrovemocsarakig.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geochelone gigantea-cornelle.jpg

Az óriásteknősök általában magányos életmódott folytatnak, de élelemhiány esetén közös víz- és élelemforrásokat használnak. Tápláléka fűfélék, levelek, zuzmók és állati tetemek. Az Aldabra-szigeten gyakran kevés az élelem, így az aldabrai óriásteknős kénytelen a sekély vízben tengeri füvet keresni. Tekintve, hogy vízben szegény az élőhelye, jól bírja a szárazságot, a szükséges víz nagy részét a táplálékából fedezi.

Nincs fejlett szociális érzékük, többnyire egyedül mozognak, de időnként, főleg legelészni többen is összegyűlhetnek. Reggel aktívak, majd ahogy a hőmérséklet emelkedik, árnyékba, üregekbe vonulnak vissza. Naponta bejárt csapásaik az évek, évszázadok során kitaposott utakká váltak, amelyeket a sziget többi lakója is használ. Úszni is jól tudnak, és teknős létükre veszély esetén meglepően fel tudnak gyorsulni.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geochelone gigantea Flickr.jpg

Az ivarérettséget 20-25 éves korban éri el, de teljes méretét csak 40 éves korában éri el. A párzási időszak február-március között van. A nőstény 10-20 tyúktojás nagyságú tojást rak a homokba vájt mélyedésben. A kisteknősök általában 8 hónap - más források szerint akár 2-8 hónap - múlva kelnek ki, október és december között. A fiatalok a felnőtt kori méretük felét elérve, 20-25 évesen válnak ivaréretté. A teknősöket csak fiatal korukban veszélyeztetik a ragadozók, főleg a még 6 cm-es frissen keltek közül kapnak el sokat a tengeri madarak és patkányok, macskák (amelyeket az ember hurcolt be a szigetre). A felnőtt egyedekre a legfőbb veszélyt már csak a felhevülés jelenti.

Az óriásteknős legalább 100 évig él, de kétszáz is elképzelhető. Úgy tartják, hogy a leghosszabb ideig élő állatfaj a Földön. Ennek legfőbb bizonyítéka a feltehetően 1750-ben született Adwaitya esete, akit brit tengerészek ajándékoztak Robert Clive-nak, a Brit Kelet-indiai Társaság vezetőjének. Ő később, 1875-ben a Kalkuttai Állatkertnek (Kolkata) adományozta a ritka ajándékot, mely 2006-ban pusztult el, feltehetően legalább 255 évesen.

Valued image set seal.svg Aldabrai óriásteknősök párzása az amszterdami állatkertben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aldabrai óriásteknős az egyik legrégebben szervezett védelem alá került állatfaj (még Charles Darwin érte el a XIX. században). Állománya a közeli rokonaival szemben így stabilnak tekinthető, közel 152 ezer teknős döcög Aldabrán. Egy kisebb populáció még Zanzibár szigetén is él. Ma már házi kedvencként is tartják, bár ára nem olcsó, egy kifejlett egyedért akár 4-5 millió Ft-nyi összeget is elkérhetnek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bourn, D. Reproductive Study of Giant Tortoises on Aldabra. J. Zool., London, Vol. 182, 1977, pp. 27–38.
  • Chambers, Paul. A Sheltered Life: The Unexpected History of the Giant Tortoise. John Murray (Publishers), London. 2004. ISBN 0-7195-6528-6.
  • Collins, Dave. "Captive Breeding and Management of the Aldabra Tortoise". Presented to 8th International Herpetological Symposium, Jacksonville Zoo, Jacksonville, Fl., 1984.
  • Gerlach, Justin. 'Giant Tortoises of the Indian Ocean' Chimiara publishers, Frankfurt. 2004
  • Gibson, C.W.D. and J. Hamilton. Population Processes in a Large Herbivorous Reptile: The Giant Tortoises of Aldabra Atoll. Occologia (Berlin), Spring-Summer, 1984, pp. 230–240.
  • Grubb, P. The Growth, Ecology, and Population Structure of the Giant Tortoises on Aldabra. Phil. Trans. Roy. Soc. Lond. B, Vol. 260, 1971, pp. 327–372.
  • Pritchard, Peter C.H. Encyclopedia of Turtles. Neptune, New Jersey: T.F.H. Publications, Inc. Ltd., 1979.
  • Spratt, David M.J. Operation Curiesue: A Conservation Programme for the Aldabra Giant Tortoise in the Republic of Seychelles. Int. Zoo Yb., Vol. 28, 1989, pp. 66–69.
  • Stearns, Brett C. Captive Husbandry and Propagation of the Aldabra Giant Tortoise. Int. Zoo Yb., Vol. 27, 1988, pp. 98–103.
  • Stoddart, D. R. Retrospect and Prospect of Aldabra Research. Nature, March 15, 1969, pp. 1004–1006.
  • Stoddart, D. R. The Aldabra Affair. Biological Conservation, 1974, pp. 63–69.
  • Swingland, Ian R. Securing the Tortoises Future. Country Life, August 30, 1984, pp. 568–569.
  • Swingland, Ian R. Aldabran Giant Tortoise. The Conservation Biology of Tortoises, Occasional Papers of the IUCN Species Survival Commission (SSC), No. 5, 1989.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]