Dunai ingola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Dunai ingola
Eudontomyzon mariae Dunai ingola.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Ingolák (Cephalaspidomorphi)
Rend: Ingolaalakúak (Petromyzontiformes)
Család: Ingolafélék (Petromyzontidae)
Alcsalád: Petromyzontinae
Nem: Eudontomyzon
Faj: E. mariae
Tudományos név
Eudontomyzon mariae
(Berg, 1931)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Dunai ingola témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dunai ingola témájú kategóriát.

A dunai ingola (Eudontomyzon mariae) az ingolák (Cephalaspidomorphi) osztályának az ingolaalakúak (Petromyzoniformes) rendjéhez, ezen belül az ingolafélék (Petromyzontidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dunai ingola a Duna vízrendszerében, Oroszország folyóiban és a Fekete-tengerbe ömlő más folyókban (Prut, Dnyeszter, Dnyeper, Don, Kubány) él. Magyarországon védett!

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felső állkapcsi lemez széles, mindkét oldalán egy-egy nagy foggal. Az alsó állkapcsi lemezen 5-10 (többnyire 7-8) fog van. A szájkorong csak kevés külső és belső ajakfoggal rendelkezik. A korong alsó felén hiányzik a sertés rész, amely a tiszai ingolánál megvan. Az elülső nyelvlemez közepén nincs beszögellés, elülső peremén 5 fog ül: középen egy nagyobb és szélesebb, hozzá jobbról és balról két-két kis fogacska csatlakozik. A kifejlett példányoknál a két hátúszó az ivarérettségtől függően külön-külön vagy egymással érintkezve helyezkedik el. E fajnál a test elülső vége a legvaskosabb. A kifejlett dunai ingolák felül fémesen csillogó sötétkékek, oldalaik világosbarnásak, a hasoldalai ezüstösen csillognak. Az előfordulási helytől függően ismertek olyan példányok is, melyek háta és oldalai csaknem feketék. A lárvák barnásak, hátoldaluk sötétebb; oldalaikon néha nagy, sötét foltok vannak, amelyek világos alapon mozaikszerűen helyezkednek el. Testhossza 18-21 centiméter. A lárvák nagyobbak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dunai ingola június-júliusban ívik, az állatok röviddel ezután, mint valamennyi ingolánál, elpusztulnak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]