Sőregtok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sőregtok
Acipenser stellatus sőregtok.jpg
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes)
Család: Tokfélék (Acipenseridae)
Nem: Acipenser
Faj: A. stellatus
Tudományos név
Acipenser stellatus
(Pallas, 1771)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sőregtok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sőregtok témájú kategóriát.

A sőregtok (Acipenser stellatus) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjéhez és a tokfélék (Acipenseridae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sőregtok a Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tenger, valamint az odatorkolló folyók lakója. A Dunában Pozsonyig észlelték, napjainkban a Vaskapunál lévő duzzasztómű megakadályozza, hogy felúszhasson a folyóban. Az utolsó ismert magyarországi példányt 1965-ben Mohácsnál fogták. Védett!

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sőregtoknak 10-15 hátrafelé irányuló, éles hegyű, hátvértje van; a 26-40 finom oldalvért nem fedi egymást; 10-12 a hasvértek száma. Rendkívül karcsú, megnyúlt testének keresztmetszete kör alakú. Keskeny, hegyes, felfelé hajló orrának hossza meghaladja a fej hosszúságának felét. Alsó ajka középen megszakított. Háta rozsdabarna, feketésbarna árnyalattal, a fej oldalai vörhenyesek; hasoldala fehér, ezüstös csillogással. Előfordulhat csaknem fekete színű, szürkéssárga hasoldalú példány is. Orrának alsó fele hússzínű, a csontos vértek piszkosfehérek. A nőstény maximális testhossza 220 centiméter, súlya 68 kilogramm.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sőregtok vándorhal, van úgynevezett nyári és téli formája. Előbbi többnyire nem hatol messzire a folyók alsó szakaszán: ívóhelyei a folyók torkolatában, gyakran a delta előtt, a görgeteges, hordalékos részeken vannak. Júniusban ívik, az ivadék hamar visszatér a tengerbe. A téli forma messzire felúszik a folyókban, június-szeptemberben ívik. Tápláléka rovarlárvák, rákok és apró halak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]