Homoki küllő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Homoki küllő
Romanogobio kesslerii Homoki küllő.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Fts
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Gobioninae
Nem: Romanogobio
Faj: R. kesslerii
Tudományos név
Romanogobio kesslerii
(Dybowski, 1862)
Szinonimák
  • Gobio kessleri (Dybowski, 1862)
  • Gobio kessleri antipai (Banarescu, 1953)
  • Gobio kessleri banaticus (Banarescu, 1960)
  • Gobio kessleri kessleri (Dybowski, 1862)
  • Gobio kesslerii (Dybowski, 1862)
  • Gobio persa carpathorossicus (Vladykov, 1931)
  • Gobio similis (Chichkoff, 1929)
  • Gobio uranoscopus carpathorossicus (Vladykov, 1925)
  • Romanogobio kessleri (Dybowski, 1862)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Homoki küllő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Homoki küllő témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Homoki küllő témájú kategóriát.

A homoki küllő (Romanogobio kesslerii) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó védett faj.[1]

A Duna vízrendszerének nagy természeti értéket hordozó, de gazdasági szempontból jelentéktelen halfaja. Egyre gyérülő állománya Magyarországon még helyenként jelentős előfordulással bír, azonban védelme ennek ellenére is indokolt.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj a Duna középső és alsó szakaszának mellékfolyóiban él. Magyarországon helyenként gyakori is lehet és megtalálható Délnyugat-Oroszországban és a lengyelországi Visztula felső szakaszán.[2]

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közeli rokonaival a fenékjáró küllővel, a halványfoltú küllővel és a felpillantó küllővel téveszthető össze legkönnyebben. Az 1980-as évekig Magyarországon előkerült példányait például felpillantó küllőnek vélték. A fenékjáró küllőt erősen pettyezett hát- és farokúszója, valamint magas faroknyele különbözteti meg. A halványfoltú küllő háta és faroknyele is magasabb, emellett a hátúszójában rendszerint csak 7 osztott sugár van. A felpillantó küllő hátúszójában is csak 7 elágazó sugár van, végbélnyílása pedig inkább az anális úszó kezdetéhez esik közelebb, mint a hasúszók tövéhez. Az alak és szájforma tekintetében ugyancsak hasonló a márna és a petényi-márna, de őket két pár bajuszuk jól megkülönbözteti a csupán egy pár bajuszt viselő küllőktől.[2][3]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testformája hosszúkás, hengeres, nem annyira magas, mint inkább széles. Testhossza 10-12 centiméter, maximum 15 centiméter. Feje közepesen nagy, orra tompán lekerekített, 40-43 nagy pikkelye van az oldalvonala mentén. Az oldalvonal és a hasúszók tövi része között 3-4 pikkelysor található. Az oldalvonal mentén sorban 6-10, leggyakrabban 8 sötét folt van. A hátúszó közepes hosszúságú, kezdete a hasúszók tövével egy vonalban vagy kissé előbbre helyezkedik el. A farok alatti úszó rövid és magas. A faroknyél hosszú, alacsony, hengeres, magassága és szélessége csaknem azonos. A farokúszó hosszú, erősen kivágott. Szája alsó állású, húsos ajak veszi körül és a felső állkapocs hátulsó peremén mindkét oldalon egy-egy bajuszszál található. A torokrész és a mell pikkelytelen és ennek nagysága alapján több alfaját írták le.[2][4]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellegzetes élőhelyei elsősorban a domb- és síkvidéki folyók homokos, kavicsos szakaszai, de előfordul a hegyvidéki zóna patakjaiban is. Apró termetű rajhal, amely a gyors sodrású, oxigéndús vizeket kedveli. A mederfenéken tartózkodik, ahol tápláléka a talaj algaszövedéke, apró férgek, rovarlárvák és planktonrákok.[2][4]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ivarérettségét a harmadik életévében éri el, ívási időszaka áprilistól júniusig tart. Viszonylag kevés ikrát érlel, melyet íváskor elsősorban a folyók márnazónájának nem túl gyors sodrású részein, a homokos-sóderes mederfenékre rak.[3][4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Romanogobio kesslerii (Dybowski, 1862). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 21.)
  2. ^ a b c d Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
  3. ^ a b Homoki küllő – Gobio kessleri Dybowski, 1862. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 22.)
  4. ^ a b c Dr. Györe Károly: küllo Homoki küllő - Gobio kessleri Dybowski, 1862. HAKI. (Hozzáférés: 2010. június 22.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halak Halakportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap