Brandt-denevér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brandt denevér
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50.000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Kis denevérek (Microchiroptera)
Család: Simaorrú denevérek (Vespertilionidae)
Alcsalád: Myotinae
Nem: Myotis
Alnem: Selysius
Faj: M. brandtii
Tudományos név
Myotis brandtii
Eversmann, 1845
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Brandt denevér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Brandt denevér témájú médiaállományokat és Brandt denevér témájú kategóriát.

A Brandt-denevér (Myotis brandtii) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjéhez, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjéhez és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Elsősorban Közép és Észak Európában elterjedt. Hiányzik a Skandináv-félsziget északi részéről valamit Nyugat Európából és a déli félszigetekről. Megtalálható Észak-Ázsiában is. Élőhelye víztestekhez, erdőkhöz kötött.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

A Brandt-denevér Magyarországon szórványosan elterjedt faj. A legtöbb előfordulás a Északi-középhegységből és a Bakonyból ismert.[1]

Megjelenése[szerkesztés]

Nehezen határozható faj, összetéveszthető a bajuszos denevérrel, illetve a nimfadenevérrel. Jó azonosítási pontosságot ad a homlokrész végigsimítása, ahol az orrcsont és a fejtető közel egy síkban van, míg pl. a bajuszos denevérnél láthatóan és tapinthatóan magasabb a homlok.[1] A kisméretű Myotis fajok közzé tartozik, fülei nagynak tűnnek az állat méretéhez képest. A kifejlett egyedeknél a bunda színe a háti oldalon világosbarna, aranyszínű beütéssel, míg a hasi oldal világosszürke, sárga beütéssel. A fül és a fülfedő alsó része világosabb, mint a környező részek. A fogazat esetében az alsó második előzápfog hasonló nagyságú, mint az első. Alkarhossza 3,3 – 3,8 cm. Testtömege 5 - 7 g.

Életmódja[szerkesztés]

A téli időszakot szintén faodvakban, esetlegesen barlangokban vészeli át. Vadászterületei víztestek mentén, erdők szélén találhatóak. Röpte gyors, hirtelen fordulatokkal megszakított, a szapora szárnycsapások miatt lepkeszerű.[2] Táplálékát túlnyomórészt lepkék, pókok és kétszárnyúak teszik ki. Helyhez kötött faj, az átlagos vándorlási távok 40 km alatt vannak. A legmagasabb feljegyzett életkorok 25-28 év körüliek, de szibériai területről ismertek rekordéletkorú 38-41 éves példányok is.

Szaporodása[szerkesztés]

A párzási időszak ősszel következik be. A nőstény csupán 1 utódnak ad életet júniusban vagy júliusban. Szülőkolóniái legtöbbször idős, odvas fákban találhatóak, ezek egyedszáma kivételesen haladja meg a pár tízet. Háromhetes korban tud repülni, és képes táplálékot szerezni.

Természetvédelmi állapota[szerkesztés]

Ritkább, mint rokona, a bajuszos denevér. Populációi főképp a természetes élőhelyek fokozott eltűnése által vannak fenyegetve. Védelmi intézkedések lehetnek az idős erdők és nedves területek védelme, valamint az élőhely pusztulásának megakadályozása. Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 94. oldal. ISBN 963-9079-58-8
  2. Bihari Zoltán: Denevérhatározó és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kiadó, 1996, 28. oldal. ISBN 963-9079-58-8

Források[szerkesztés]