Hegység

A hegyvidék szó ide irányít át. A „Hegyvidék” önelnevezésű kerület Budapest XII. kerülete.

A Sziklás-hegység Észak-Amerikában

A hegység egy olyan földrajzi képződmény, amely egy meghatározott magasságig kiemelkedik a körülötte lévő földfelszín felett. Egy hegységet rendszerint magassága és meredeksége alapján lehet a dombságtól megkülönböztetni, de jelentékeny átfedések is léteznek, és a használat általában a helyi szokások alapján nyilvánul meg. (Például Magyarországon a kb. 300–400 m magas Villányi-hegységet hegységnek nevezik, míg ez a magasság más államokban még csak a dombság fogalmának felelne meg.) Hegységek szabdalják Ázsia területének 54%-át, Észak-Amerika felszínének 36%-át, Európa 25%-át, Dél-Amerika domborzatának 22%-át, Ausztrália vidékeinek 17%-át és Afrika, a fekete kontinens 3%-át. Összesen a Föld felszínének 24%-át tekinthetjük hegységnek, tehát minden tizedik ember hegységben lakik. A világ legnagyobb folyamait és folyóit a hegyi források táplálják és a társadalom több mint fele e folyók vizeitől függenek.

2 típust különböztetünk meg:

• Középhegység: 500-1500 méter közötti hegység.
• Magashegység, havas vagy havasok: 1500 méter feletti hegység.

A hegyvidék, tágabb értelemben vett hegység vagy körhegység több hegység csoportja.

A hegy egy hegység egyik csúcsa, egycsúcsú hegység (szigethegy) esetében maga a hegység.

Keletkezés

A hegyeket kialakulásuk módja szerint is csoportosítják:

• Gyűrt hegyek: A hegyek többsége olyankor keletkezik, amikor a földkéreg lemezei összeütköznek, és a lemezhatárok mentén a kőzetek felgyűrődnek, majd megemelkednek. Ez a folyamat az ún. hegységképződés. A megemelkedett tájon aztán az erózió alakítja ki a csúcsokat és a völgyeket. Így alakultak ki például a Himalája, az Andok és az Alpok hegyvonulatai.
• Tűzhányók: A tűzhányók jelentős része alakít ki maga körül egy kúpot a kitörések során a felszínre törő hamuból és/vagy lávából. Az ilyen csúcsok olykor igen magasra nőhetnek: az antarktiszi Mount Erebus nevű – ma is működő – tűzhányó például 4032 m magas. Így alakult ki például a Kilimandzsáró és a Mount Saint Helens.
• Erodált hegyek: Ezek a hegyek eredetileg magasan fekvő területek erőteljes – például folyók általi – eróziójával alakulnak ki. Ilyen például az ausztráliai Blue-hegység, vagy a dél-afrikai Fokváros közelében emelkedő Tábla-hegy.
• Szigethegyek: Elszigetelt hegyek, amelyek kiemelkednek a tájból. A többi részüket teljesen lekoptatta az erózió. Ilyen például az ausztráliai Uluru (Ayers Rock), és így alakultak ki a görögországi Meteorák csúcsai is. Legismertebb hazai példa a Badacsony.

A föld mélyén, ahol nagyon magas a hőmérséklet, és hatalmas nyomás uralkodik, képlekennyé válnak a kőzetek. Ha a kőzetrétegeket oldalirányból tartósan magas nyomás éri, ezek a jól formálható rétegek meggyűrődnek.

Csúcsok

A földrészek legmagasabb hegyei

Hegyek a Földön mindenütt vannak, ám nem minden kontintensen egyforma magasságúak. Ausztráliában például sokmillió éve nem képződtek új hegyek, és a felszínén igen nagy változásokat idézett elő az erózió, míg az Alpok vagy a Himalája földtani tekintetben csak "nemrég", alig 10 millió éve gyűrődtek fel. A legmagasabb hegyek kontinensenként lebontva:

Földrész	Hegység	Magassága	Ország
Ausztrália	Mount Kosciuszko	2229 m	Ausztrália
Ázsia	Mount Everest	8848 m	Nepál/Tibet
Afrika	Kilimandzsáró (Kibo)	5895 m	Kenya
Dél-Amerika	Aconcagua	6963 m	Argentína
Észak-Amerika	Mount McKinley	6194 m	USA, Alaszka
Antarktisz	Vinson Massif	5139 m	Antarktisz
Európa	Elbrusz	5624 m	Oroszország

A leghosszabb hegységek

Helyezés	Hegység	Hossz	Kontinens/Ország
1.	Andok	7242 km	Dél-Amerika
2.	Sziklás-hegység	6035 km	Észak-Amerika
3.	Himalája	3862 km	Ázsia
4.	Nagy-Vízválasztó-hegység	3651 km	Ausztrália
5.	Brazíliai-keleti-parti-hegység	3058 km	Brazília
6.	Szumátrai-hegység	2897 km	Jáva
7.	Tien-san	2253 km	Kína
8.	Keleti-Ghatok	2092 km	India

A hegységek magasságát általában a tengerszint feletti magasság alapján állapítják meg. A Himalája átlagosan 5 km-re található a tengerszint felett, míg az Andok átlag 4 km-re. A legtöbb hegylánc 2-2,5 km-es tengerszint feletti magassággal rendelkezik.

A magassággal kapcsolatban más meghatározások is léteznek. A csúcs, amely a legmesszebb van a Föld magjától, az equadori Chimborazo. 6267 m-es magasságával nem csak az Andok egyik legmagasabb csúcsa, hanem, mivel a Chimborazo nagyon közel van az Egyenlítőhöz és a Föld az Egyenlítőnél jobban kidudorodik, s így 2150 m-rel távolabb van a Föld középpontjától, mint a Mount Everest. A csúcs, amely a legmesszebb emelkedik ki az alapjától, Hawaiiban található (Mauna Kea), amelynek csúcsa a Csendes-óceán aljzatától több mint 9000 m-re található.

Bár ma a Mount Everest a Föld legmagasabb hegye, sokkal magasabb hegységek is voltak korábban bolygónkon. A Prekambrium időszak alatt a Kanadai pajzs egy óriási méreteket öltő, 12000 m magas hegységet hordozott magán, amelyet ma erodálódott formában már csak puszta dombságként fedezhetünk fel. Ezek a hatalmas hegységek ugyanúgy a kontinenslemezek vándorlásának produktumai, mint a Himalája és a Sziklás-hegység.

A ma ismert legmagasabb hegy a Naprendszerben a Mars bolygón található Olympus Mons.

Jellemzők

A hegységek tengerszint feletti magassága azt jelenti, hogy a hegycsúcsok a Föld légkörének egy magasabb rétegében lelhető fel. Gyakran ki vannak téve a gleccseresedésnek és a jég által kifejtett eróziónak. Ez a folyamat adja a klasszikus értelemben vett hegycsúcsok piramisszerű, hegyes csúcsát. Néhány hegység befagyott tavakkal rendelkezik, amelyet az olvadó gleccserek hoztak létre; például Bhután befagyott hegyi tavait 3000-ra becsülik.

Az elegendően magas hegységekben kialakuló éghajlati viszonyok nagyon különbözőek is lehetnek a hegység lába és a hegycsúcs között, s így különféle életteret biztosítanak a más-más tengerszint feletti magasságon fekvő területeiken. Egy élettér növényi és állati flórája kissé el van zárva a többi – alacsonyabban vagy magasabban fekvő – területtől, amennyiben ott a körülmények már nem megfelelőek számukra. Az ún. "égszigetek" esetében igen extrém helyzetek alakulhatnak ki. A felhőerdők a hegységek lejtőin fekvő olyan erdők, melyek a levegő páratartalmát kötik le, ezzel egy sajátos ökoszisztémát kialakítva. A nagyon magas hegyeket jég vagy hó is boríthatja.

A hegységek nem igazán alkalmasak arra, hogy ott emberi élet kialakulhasson; az időjárás mostohább, kevesebb élelem szerezhető be, és csupán kis földművelésre alkalmas terület áll rendelkezésre. Nagyon magas tengerszint feletti magasságokban kevesebb a levegő oxigéntartalma, és kevesebb a Nap UV-sugárzása elleni védelem is. Az akut hegyi betegség (melyet a Hypoxia – a vér kevés oxigéntartalma -okoz) az alföldön élő emberek több mint felét sújtja, amint több órát töltenek 3500 m feletti magasságokban. Annak ellenére, hogy bizonyos emberek, akik évszázadokig vagy évezredekig hegyvidékek lakói voltak, biológiailag némileg alkalmazkodtak a hegyi körülményekhez, a megszülető csecsemők születési tömege 1000 m-enként átlagosan 100 grammal csökken. Ezek elkerülése végett a legtöbb hegyvonulatot apró kereskedések szegélyezik, hogy ezen betegségek ellen oxigénpalackokat és magasabb védőfaktorszámú fényvédő krémeket szolgáltassanak.

A Föld legtöbb hegysége megmagaradt természetes állapotában, és elsősorban pihenésre használatos. Néhány hegységet rendkívül nehéz megmászni, viszont fantasztikus látványt nyújtanak. Ezen élvezetek kielégítéseként alakult ki a ma már többek által is űzött alpinizmus. A hegységek adnak otthont a sílesiklás szerelmeseinek is. Ezen sportok aktív résztvevői ezért gyakran az e célból épített hegyi üdülőfalvakban élnek.

Földtan

Egy hegység keletkezése általában a kőzetlemezek mozgásának tudhatók be. A mozgás lehet hegységképző (ez esetben a lemezek nem a lemezhatáron mozognak), valamint lemezhatári (összeütközés vagy eltávolodás. A nyomóerők, izosztatikus felemelkedés és az izzó kőzetanyag beáramlása felfelé készteti a felszíni kőzetet, s így egy a környezetéből kimagasodó terület alakul ki. Attól függően, milyen magas lesz a kiemelkedés, vagy dombság, vagy – ha a terület magasabb és meredekebb – hegység. Egy kiemelkedő terület abszolút magassága a környék egyedi adottságaitól is függ. A nagyobb hegyek általában hosszú, szinte egyenes ívpályát írnak le, jelezve a tektonikus lemezek határait és mozgási tevékenységeit. A hegységképződés általában nem összefüggő időszakokban történik. A hegységkiemelkedés akár évmilliókig is tarthat, és a felemelkedett terület közben erodálódik, kialakítva egy fennsíkos területet, még a felemelkedés folyamata alatt is. Két hegységtípus képződhet attól függően, hogy viselkedik a kőzet és a tektonikus erők egymással: röghegység és gyűrthegység.

A szárazföldi lemezek összeütközésekor kifejtett nyomóerők hatására a nyomás alatt levő lemezterület a másik kőzetlemez alá csúszhat, s elvékonyodhat. Ennek hatására a másik kőzetlemez felemelkedik, s eközben a litoszférába hatoló kéreglemez alul is felgyűrődik, csakúgy mint a felső, felszín feletti réteg, annak érdekében, hogy az egyensúly megmaradjon.

Néhány elkülönülő hegység vulkanikus tevékenység által keletkezett, beleértve azokat az apró szigeteket is, amelyek különösen kimagasodnak az óceán szintjéből.

A röghegységek általában vetődéssel keletkeznek. Vetősédkor a szilárd kőzetanyag törésvonalak mentén függőleges, vagy víszszintes irányban mozdul el. Lépcsős vetődés a táblás vidékeken a leggyakoribb, ahol a felszín folytonosan alacsonyodik a vetősíkok mentén. Árkos vetődésről akkor beszélünk, ha több rög (esetleg egyetlen rög) lesüllyed. Amikor a középső rög kiemelkedik a többi közül, sasbérc keletkezik. Tektonikus medence keletkezhet ott, ahol a törésvonalak mentén nagy területen süllyednek le körkörösen ill. lépcsőzetesen a belsőbb részek. A közbülső lesüllyedő rögök esetlegesen medencéket, árkokat hozhatnak létre. Ilyen tájegység látható Kelet-Afrikában, a franciaországi Vogézek vonulatain, a Kelet-Észak-Amerikában található Nagy-medence és Colorado-fennsík területén, illetve a Rajna vidékén.

Magyarországi hegységek

Magyarország legmagasabb hegységei

Hegység	Legmagasabb hegycsúcs	Magasság	Régió
Mátra	Kékes-tető	1014 m	Észak-Magyarország
Bükk	Istállós-kő	959 m	Észak-Magyarország
Börzsöny	Csóványos	938 m	Központi régió
Zempléni-hegység	Nagy-Milic	895 m	Észak-Magyarország
Kőszegi-hegység	Írottkő	882 m	Nyugat-Dunántúl

A magyarországi hegységek túlnyomó többsége középhegységekbe tömörül (kivételt képez a Mecsek ill. környéke, valamint az Alpokalja). Hazánkban az Északi-középhegység és a Dunántúli-középhegység foglalja magába a Kárpát-medence legjelentősebb magasságokkal rendelkező hegységeit. Közülük előbbi elsősorban vulkanikus eredetű hegységeket tart számon (kivétel: Bükk, Aggteleki-karszt), míg a dunántúli párja elsősorban mészkőhegységeket rejt magában. A hegységek kialakulása a földtörténet különböző koraira tehető. A földtörténeti óidőben már keletkeztek szerte Európában középhegységek, azonban ezek jobbára az idők során lepusztultak, nagy részük ma is megtalálható Alföldünk mélyén, már része (például Velencei-hegység) megmaradt. A földtörténeti középidőben a lepusztult hegységek süllyedékét elárasztotta a Pannon-tenger. Tízmillió évek alatt a korábban kialakult kristályos aljzatra a meszes héjú állatok (trilobiták és egyéb puhatestűek) üledéket került, mészkő ill. dolomit rakódott le. Ezek a lerakódott rétegek azonban már nem akkori helyükön találhatóak. Ekkor ugyanis a kőzetlemezek úgy mozogtak el, hogy az afrikai kőzetlemez érintette a Kárpát-medencét is, a Kaposvár–Dunaújváros–Debrecen vonalra helyezhető el az afrikai és a korábbi eurázsiai kőzetlemezek határa. A tengeri üledékek a két kontinenspajzs találkozását követő kéregmozgások során kiemelkedtek, így kerültek a felszínre a Mecsek, a Dunántúli-középhegység, a Bükk és az Aggteleki-karszt mészkővonulatai. Az újidő harmadidőszakában aztán ismét összeütköző kőzetlemezdarabok északon és délen egyaránt változást hoztak a felszínt illetően, így jöttek létre a Kárpátok ill. az Alpok fiatal hegyláncai. Az ekkor bekövetkező kéregmozgások hatására a Kárpát-medencében vulkanikus tevékenység alakult ki, melynek során a Visegrádi-hegység, a Börzsöny, a Cserhát egy része, a Mátra, valamint a Zempléni-hegység képződött. A harmadidőszak végén újabb vulkáni tevékenység indult meg: a Tapolcai-medencére és a Kisalföld peremére hígan folyó bazaltláva ömlött.2011 júliusából^[forrás?]

Források

Gheyselinck R.: A nyughatatlan föld A hegyek keletkezése c. fejezet

További információk

• http://hegy.lap.hu
• http://www.peakbagger.com
• http://ari.rdx.net/abc/mountains

Kapcsolódó szócikkek

• Hegylánc
• Hegy