Andok
| Andok | |
| Andok | |
|
|
|
| Hely | Dél-Amerika |
| Legmagasabb pont | Aconcagua (6962 m) |
| Típus | vulkanikus, gyűrődéses |
| Hosszúság | 7000 km |
| Szélesség | 200-600 km |
Az Andok a Föld leghosszabb hegysége Dél-Amerika nyugati partja mentén. Hossza 7000 km, szélessége nagyjából 200–300 km, néhány helyen (a 18° és a 20° szélességek között) meghaladja az 500 km-t (Bolíviában 640 km)[1], átlagos magassága 4000 m. A központi vonulatok oldalairól kisebb hegységek válnak le. Hét országban terül el: Argentína, Bolívia, Chile, Kolumbia, Ecuador, Peru, Venezuela.
Az Andok a legmagasabb hegység Ázsián kívül. Legmagasabb pontja az Aconcagua (6962 m). A Chimborazo az ecuadori Andokban a Föld középpontjától legtávolabb eső hely, az egyenlítői kidudorodás miatt. Az Andok nem olyan magas mint a Himalája, de legalább olyan széles és majdnem kétszer olyan hosszú.
Tartalomjegyzék |
Fizikai jellemzők [szerkesztés]
Geológia [szerkesztés]
Az Andokat alapvetően lemeztektonikai folyamatok hozták létre, a Nazca kéreglemez alábukása (szubdukciója) a dél-amerikai lemez alá. A két lemez határát a Peru-Chile óceáni árok jelzi. A fiatal Nazca litoszféra ellenállása a szegélyek mentén sok földrengést okoz.
Az Andok kialakulása a jura időszakban kezdődött. A kréta időszakban kezdte elnyerni mai formáját, a keleti ősi kratonok üledékes és átalakult kőzeteinek kiemelkedésével törésével és gyűrődésével. A Nazca lemez, illetve részben az Antarktiszi kéreglemez alábukása életben tartja a tektonikus erőket és folyamatos hegységképződéshez (orogenezishez) vezet, amely nagy földrengésekkel és vulkánkitörésekkel jár. Délen nagy törés választja el a a Tűzföldet a kis Scotia kéreglemeztől. Az 1000 kilométeres Drake-átjáró túloldalán, a Scotia lemeztől délre fekszenek az Antarktiszi-félsziget hegyei, amelyek az Andok láncai meghosszabbításának látszanak.
Az Andokban több aktív vulkán van. A leghíresebb a Cotopaxi, az egyik legmagasabb aktív vulkán a világon. Az Andok három részre oszlik: a Déli-Andok Argentínában és Chileben, Közép-Andok Chile északi részén, Peruban és Bolíviában, Északi-Andok Ecuador északi részén, Peruban és Venezuelában. Az Északi-Andok két vonulatra oszlik: a Nyugati Kordillera és a Keleti Kordillera, amelyeket mély medencék választanak el egymástól.
Éghajlat [szerkesztés]
Az Andok éghajlata a magassággal és tengerhez való közelséggel változik. A déli rész esős és hideg, a központi nagyon száraz, az északi esős és meleg, 18 °C átlaghőmérséklettel. Az éghajlat a magassággal hirtelen változik. A hóborította Cotopaxi hegycsúcstól néhány km-re már esőerdők vannak. A hóhatár az elhelyezkedéstől függ. Ecuadorban, Venezuelában, Kolumbiában és Peruban 4500–4800 m, Dél-Peru és Észak-Chile száraz hegységeiben (a 30° déli szélesség körül) 4800–5200 m. Dél felé csökkenni kezd, az Aconcaguán (32° D) 4500 m, a 40° szélességnél 2000 m, az 50°-nál 500 m, és a Tűzföldön (55° D) már csak 300 m. Az 50° D-től kezdődően több gleccser lenyúlik a tengerszintre.
Élővilág [szerkesztés]
Emberek [szerkesztés]
Felfedezése [szerkesztés]
Woodbine Parish és Joseph Barclay Pentland végighaladt a bolíviai Andok nagy részén 1826 és 1827 között.
Hegycsúcsok [szerkesztés]
Az Andok 10 legmagasabb hegycsúcsa:
| Magasság | Név | Ország |
|---|---|---|
| 6962 m | Aconcagua | |
| 6891 m | Ojos del Salado | |
| 6792 m | Monte Pissis | |
| 6770 m | Cerro Mercedario | |
| 6768 m | Huascarán | |
| 6759 m | Cerro Bonete | |
| 6758 m | Nevado Tres Cruces | |
| 6739 m | Llullaillaco | |
| 6658 m | Walther Penck-csúcs | |
| 6638 m | Incahuasi |
Források [szerkesztés]
Irodalom [szerkesztés]
- Longhena, M.-Walter, A.: Az ősi Peru - Az Andok kultúrái, az Inkák birodalma, Officina '96 Kiadó, 2002.
- Az Andok kincsei, Elektra Kiadóház, 2010
Szakcikkek [szerkesztés]
- H. "Bedouin" Áron, Qoyllurrity: a hó csillaga : zarándokút az Andok csúcsai között, A Földgömb: a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2009. (11. évf.) 3. sz. 42-57. old.
- Pajtókné Tari Ilona: Salar de Uyuni : kalandozás az Andok hegyláncai között, A Földgömb: a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2006. (8. évf.) 3. sz. 18-25. old
- Mező Szilveszter: Az ismeretlen Andok - A Méridai-Kordillera ösvényein, Élet és tudomány, 2004. (59. évf.) 25. sz. 784-787. old.
- Kókai Sándor: Misztikum és valóság az Andok láncai között: Peru, Természet világa: természettudományi közlöny, 1999. (130. évf.) 2. sz. 66-68. old.
- Sáfrány József: Tengerparti sivatag: az Andok lábánál, Természetbúvár, 1997. (52. évf.) 4. sz. 28-30. old.
- Jégszigetek az Andok tavaiban, Természet világa: természettudományi közlöny, 1983. (114. évf.) 2. sz. 75-76. old.
- A déli Andok vulkánjainak idei kitörése, Természettudományi közlöny , 1932. (64. évf.) 959-960. sz. 340-343. old.

