Andok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andok
Andes 70.30345W 42.99203S.jpg
Andok

Hely Dél-Amerika
 Argentína
 Chile
 Peru
 Bolívia
 Ecuador
 Kolumbia
 Venezuela
Legmagasabb pont Aconcagua (6962 m)
Típus vulkanikus, gyűrődéses
Hosszúság 7000 km
Szélesség 200-600 km
Elhelyezkedése
Andok (Dél-Amerika)
Andok
Andok
Pozíció Dél-Amerika térképén
d. sz. 32° 39′ 12″, ny. h. 70° 00′ 42″Koordináták: d. sz. 32° 39′ 12″, ny. h. 70° 00′ 42″

Az Andok a Föld leghosszabb hegysége Dél-Amerika nyugati partja mentén. Hossza 7000 km, szélessége nagyjából 200–300 km, néhány helyen (a 18° és a 20° szélességek között) meghaladja az 500 km-t (Bolíviában 640 km)[1], átlagos magassága 4000 m. A központi vonulatok oldalairól kisebb hegységek válnak le. Hét országban terül el: Argentína, Bolívia, Chile, Kolumbia, Ecuador, Peru, Venezuela.

Cono de Arita, Salta (Argentína)

Az Andok a második legmagasabb hegység. Legmagasabb pontja az Aconcagua (6962 m). A Chimborazo az ecuadori Andokban a Föld középpontjától legtávolabb eső hely, az egyenlítői kidudorodás miatt. Az Andok nem olyan magas mint a Himalája, de legalább olyan széles és majdnem kétszer olyan hosszú.

Fizikai jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Andokat alapvetően lemeztektonikai folyamatok hozták létre, a Nazca kéreglemez alábukása (szubdukciója) a dél-amerikai lemez alá. A két lemez határát a Peru-Chile óceáni árok jelzi. A fiatal Nazca litoszféra ellenállása a szegélyek mentén sok földrengést okoz.

Az Andok kialakulása a jura időszakban kezdődött. A kréta időszakban kezdte elnyerni mai formáját, a keleti ősi kratonok üledékes és átalakult kőzeteinek kiemelkedésével törésével és gyűrődésével. A Nazca lemez, illetve részben az Antarktiszi kéreglemez alábukása életben tartja a tektonikus erőket és folyamatos hegységképződéshez (orogenezishez) vezet, amely nagy földrengésekkel és vulkánkitörésekkel jár. Délen nagy törés választja el a a Tűzföldet a kis Scotia kéreglemeztől. Az 1000 kilométeres Drake-átjáró túloldalán, a Scotia lemeztől délre fekszenek az Antarktiszi-félsziget hegyei, amelyek az Andok láncai meghosszabbításának látszanak.

Az Andokban több aktív vulkán van. A leghíresebb a Cotopaxi, az egyik legmagasabb aktív vulkán a világon. Az Andok három részre oszlik: a Déli-Andok Argentínában és Chileben, Közép-Andok Chile északi részén, Peruban és Bolíviában, Északi-Andok Ecuador északi részén, Peruban és Venezuelában. Az Északi-Andok két vonulatra oszlik: a Nyugati Kordillera és a Keleti Kordillera, amelyeket mély medencék választanak el egymástól.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Andok éghajlata a magassággal és tengerhez való közelséggel változik. A déli rész esős és hideg, a központi nagyon száraz, az északi esős és meleg, 18 °C átlaghőmérséklettel. Az éghajlat a magassággal hirtelen változik. A hóborította Cotopaxi hegycsúcstól néhány km-re már esőerdők vannak. A hóhatár az elhelyezkedéstől függ. Ecuadorban, Venezuelában, Kolumbiában és Peruban 4500–4800 m, Dél-Peru és Észak-Chile száraz hegységeiben (a 30° déli szélesség körül) 4800–5200 m. Dél felé csökkenni kezd, az Aconcaguán (32° D) 4500 m, a 40° szélességnél 2000 m, az 50°-nál 500 m, és a Tűzföldön (55° D) már csak 300 m. Az 50° D-től kezdődően több gleccser lenyúlik a tengerszintre.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Woodbine Parish és Joseph Barclay Pentland végighaladt a bolíviai Andok nagy részén 1826 és 1827 között.

Hegycsúcsok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Andok 10 legmagasabb hegycsúcsa:

Az El Misti egy tipikus rétegvulkán az Andokban
Magasság Név Ország
6962 m Aconcagua  Argentína
6891 m Ojos del Salado  Argentína,  Chile
6792 m Monte Pissis  Argentína
6770 m Cerro Mercedario  Argentína
6768 m Huascarán  Peru
6759 m Cerro Bonete  Argentína
6758 m Nevado Tres Cruces  Argentína,  Chile
6739 m Llullaillaco  Argentína,  Chile
6658 m Walther Penck-csúcs  Argentína
6638 m Incahuasi  Argentína,  Chile

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Longhena, M.-Walter, A.: Az ősi Peru - Az Andok kultúrái, az Inkák birodalma, Officina '96 Kiadó, 2002.
  • Az Andok kincsei, Elektra Kiadóház, 2010

Szakcikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • H. "Bedouin" Áron, Qoyllurrity: a hó csillaga : zarándokút az Andok csúcsai között, A Földgömb: a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2009. (11. évf.) 3. sz. 42-57. old.
  • Pajtókné Tari Ilona: Salar de Uyuni : kalandozás az Andok hegyláncai között, A Földgömb: a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2006. (8. évf.) 3. sz. 18-25. old
  • Mező Szilveszter: Az ismeretlen Andok - A Méridai-Kordillera ösvényein, Élet és tudomány, 2004. (59. évf.) 25. sz. 784-787. old.
  • Kókai Sándor: Misztikum és valóság az Andok láncai között: Peru, Természet világa: természettudományi közlöny, 1999. (130. évf.) 2. sz. 66-68. old.
  • Sáfrány József: Tengerparti sivatag: az Andok lábánál, Természetbúvár, 1997. (52. évf.) 4. sz. 28-30. old.
  • Jégszigetek az Andok tavaiban, Természet világa: természettudományi közlöny, 1983. (114. évf.) 2. sz. 75-76. old.
  • A déli Andok vulkánjainak idei kitörése, Természettudományi közlöny , 1932. (64. évf.) 959-960. sz. 340-343. old.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Andok témájú médiaállományokat.