Szentiván (Szlovákia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentiván (Liptovský Ján)
Liptovský Ján.jpg
A község látképe.
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Zsolnai
Járás Liptószentmiklósi
Rang község
Első írásos említés 1263
Polgármester Juraj Filo
Irányítószám 032 03
Körzethívószám 044
Népesség
Teljes népesség 953 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 14 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 635 m
Terület 67,77 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szentiván  (Szlovákia)
Szentiván
Szentiván
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 03′ 00″, k. h. 19° 40′ 40″Koordináták: é. sz. 49° 03′ 00″, k. h. 19° 40′ 40″
Szentiván weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szentiván (szlovákul Liptovský Ján) község Szlovákiában, a Zsolnai kerület Liptószentmiklósi járásában. 2011-ben 953 lakosából 924 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Liptószentmiklóstól 5 km-re délkeletre a Szentiváni-völgy kapujában fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén a bronzkorban a lausitzi kultúra települése állt itt. A falu 13. században keletkezett azon a területen, melyet 1263-ban IV. Béla király adott Budimir comesnek a Plostin és a Bocianka-patak között. 1263-ban még „Vezverys” néven említi először oklevél és 1286-ban is „Vesueres” néven szerepel. Ezután épülhetett fel első temploma, melyet Keresztelő Szent János tiszteletére szenteltek és a falut ezután már templomáról nevezték el. 1358-ban "Zenth Ivan", 1380-ban "Zentyan, Zentyuan, Sendywan, Zentiwan", 1386-ban "S. Johannes", 1479-ben "Zenth Janus" alakban említik a korabeli források. A falu a Szent-Iványi család ősi fészke. A 16. században határában, a Bocianka-patak mellett aranybányát nyitottak. 1784-ben 112 házában 955 lakos élt. 1828-ban 142 háza és 907 lakosa volt. Lakói többnyire zsellérek voltak, akik a nemesi birtokokon dolgoztak. A 19. század második felétől sokan vállaltak kőműves munkákat a rohamosan épülő Budapesten. A 16. századtól kezdték felismerni melegvizű forrásainak jelentőségét is. A község területén 9 melegvizű forrás található, közülük a legnevezetesebb a Rudolf-forrás. A fürdőt 1929-1930-ban építették ki, vendégei között a környékbeli lakosokon kívül sok magyar és német is volt.

Vályi András szerint "SZENT IVÁN. Tót falu Liptó Várm. földes Ura Sz. Iványi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Boczához 1 1/2 mértföldnyire; savanyú bize, ’s kriptája nevezetesíti; határja középszerű." [2]

1910-ben 808, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Liptó vármegye Liptószentmiklósi járásához tartozott.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Szent-Iványi családnak a faluban három kiskastélya áll, ezek reneszánsz, barokk és klasszicista stílusúak. Legismertebb a 17. században épített fürdőházas kastély, melyet később klasszicista stílusban felújítottak.
  • A település gyógyüdülőhely melegvizű forrásokkal, fürdőit 1928-29-ben felújították. Termálfürdője és fedett uszodája van, ezenkívül 50 m-es úszómedence, 2 gyermekmedence, 1 pihenőmedence áll rendelkezésre, amelyekben a 28.2 °C Rudolf-forrás vizét használják fel. Termálvize bizonyítottan gyógyhatású, bőrbetegségekre, mozgássszervi megbetegedésekre, anyagcsere zavarokra, női betegségekre, idegrendszeri-, szív- és érrendszeri megbetegedésekre gyógyító hatású.
  • Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1380 körül épült, a 17. században védőfallal vették körül, majd a 18. században barokk stílusban felújították.
  • Evangélikus temploma 1785-ben épült, az 1907. évi nagy tűzvész után felújították.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]