| Enzo Scifo |
| Személyes adatok |
| Teljes név |
Vincenzo Scifo |
| Születési dátum |
1966. február 19. (47 éves) |
| Születési hely |
Belgium |
| Becenév |
El Principe, Le Prince |
| Poszt |
támadó középpályás |
| Profi klubok1 |
|
|
| Válogatottság |
|
|
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok száma) |
Vincenzo "Enzo" Scifo (Haine-Saint-Paul, 1966. február 19. –)[1] visszavonult belga labdarúgó, középpályás. Tagja volt a belga labdarúgó-válogatottnak, melynek színeiben négy labdarúgó-világbajnokságon vett részt, így ő egyike annak a négy belga labdarúgónak, akinek ez sikerült.
Scifo olasz szülők gyermekeként La Louvière-ben született. Már junior korában ígéretes tehetségnek bizonyult, csapattársai kis Pelének hívták. Már tizennégy éves korában a város helyi csapatának, a La Louvière-nek tagja lett, de hamarosan továbbszerződött az Anderlechthez, ahol 1983-ban mutatkozott be első mérkőzésén.
1987-ben az Internazionale játékosa lett, de nem ment neki a játék, ezért kis idő elteltével, 1988-ban a Girondins Bordeaux-hoz ment tovább, ahol ismét csalódást okozott.[2] Pályafutásába új színt vitt az Auxerre csapatához történt sikeres szerződése 1989-ben, majd innen 1991-ben az olasz Torino klubjáho ment tovább.[3] A Torinótól az AS Monaco klubhoz került, majd labdarúgó-pályafutása végén ismét első klubjához, az Anderlechthez szerződött.[4] 2000-ben vonult vissza, miután krónikus ízületi betegséget diagnosztizáltak nála.[5]
Az Anderlechtnél
Belga bajnokság: 1985, 1986, 1987, 2000
Az AS Monacónál
1. osztályú bajnokság: 1997
A Torinónál
Válogatott szereplései [szerkesztés]
Scifo 1984 júniusában mutatkozott be a belga válogatottban Jugoszlávia labdarúgó-válogatotja ellen.[6]
Tagja volt a belga labdarúgó-válogatottnak az 1986-os, az 1990-es, az 1994-es és az 1998-as labdarúgó világbajnokságon,[7] melyeken 16 mérkőzésen játszott. Összesen 84-szer szerepelt a válogatottban, és 18 gólt szerzett.[8]
Scifo edzőként is kipróbálta magát az R. Charleroi S.C. klubnál, melyhez a 2000-01-es szezonra szerződött. Különösebb sikerek hiányában 2002 júniusában otthagyta a klubot. Utoljára a belga R.E. Mouscron edzője volt. 2009 június 6-án felmondta szerződését a csapat nehéz anyagi helyzetére hivatkozva.[9]
2006 májusában tagja volt a Terry Venables and Josep Mª Fusté által vezetett első Európa-válogatottnak, mely Eindhovenben játszotta első EFPA mérkőzését.
.svg){kind=small}
