Pajzsmirigy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigyek elhelyezkedése a nyakon.

A pajzsmirigy (glandula thyroidea) a légcső, ill. a gége előtt kétoldalt elhelyezkedő, lebenyekből álló, belső elválasztású mirigy.

Belső szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberi pajzsmirigy tömege 20-40 gramm. Maximális fejlettségét a serdülőkorban éri el, a nőké valamivel nagyobb mint a férfiaké. Idősebb korban csökken a nagysága. A szervet mikroszkopikus méretű üregek (tüszők) töltik ki, amelyek - fehérjéhez kötött pajzsmirigyhormont, tireoglobulint tárolnak. Ezeket a kb. 0,3 mm átmérőjű üregeket igen gazdagon hálózzák be hajszálerek, ezért az egyik legjobb vérellátású szerveink közé sorolhatjuk. Két oldallebenyét középen egy szűkület (isthmus) köti össze. Az emberi szervezet legnagyobb belső elválasztású (endokrin) mirigye.

Működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Működését a adenohipofízis által termelt hormon, a TSH irányítja. A tüszők falát alkotó mirigyhám tiroxint és trijód-tironint termel. Ezek általános hatású, a test egészére ható hormonok, fokozzák a mitokondriumok működését (tehát növelik az energiatermelést és oxigénfogyasztást). Egyes fehérjék szintézisét serkentik a sejtekben. Nélkülözhetetlenek a normális egyedfejlődéshez, különösen az idegrendszeréhez. Fiatalkorban a tiroxinhiány súlyos szellemi-testi visszamaradottsághoz, kretenizmushoz vezet. A tiroxin és trijód-tironin működését akadályozhatja, ha a táplálékkal felvett jód mennyisége túl kevés. Jódhiány esetén fellépő betegség az endémikus golyva. A szervezet jódtartalmának 25-30%-a a pajzsmirigyben található.

Kalcitonin[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pajzsmirigyhormont termelő sejtek között lévő parafollikuláris sejtek, amelyek csúcsa nem éri el a tüszőben tárolt "kolloidot", vagy csoportosan a tüszők közötti kötőszövetben találhatók, egy peptidhormont, kalcitonint termelnek. Ez csökkenti a vérplazma kalciumion-koncentrációját, úgy, hogy serkenti a kalciumionok beépülését a csontokba. A parathormon antagonistája. Termelődését a vérplazma kalciumion-koncentrációjának növekedése serkenti.

Pajzsmirigy-alulműködés (hypothyreosis)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tünetei:

  • hízás
  • hajhullás
  • testszőrzet elvesztése
  • bőrszárazság
  • fizikai és szellemi lelassulás
  • depresszió


Kezelése:

Hormonpótlással történik a kezelése, mely következtében a tünetek pár hét alatt megszűnnek.

Pajzsmirigy-túlműködés (hyperthyreosis)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tünetei:

  • pajzsmirigy megnagyobbodása
  • kidülledő szemek
  • hajhullás
  • hajritkulás
  • korai őszülés
  • vérnyomás emelkedése
  • szapora szívműködés
  • bőr és köröm problémák


Kezelése:

Pajzsmirigy hormonok termelődését gátló szerek alkalmazásával történik a kezelése. A tünetek a gyógyszerszedés megkezdését követő pár héten belül elmúlnak, a hajhullás megszűnik, később pedig a haj fokozatosan visszadúsul.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ganong, William F. : Az orvosi élettan alapjai (Medicina Kiadó 1990) ISBN 963-241-783-6
  • Horváth Csaba ed.: Endokrinológia (Melania Kiadó Kft. 2002) ISBN 963-910-663-1
  • Kesztyűs Loránd: Kórélettan (Medicina Kiadó 1975) ISBN 963-240-016-X
  • Went István: Élettan (Medicina Kiadó 1962)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]