Antidiuretikus hormon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az arginin-vazopresszin szerkezete

Az antidiuretikus hormon (ADH, adiuretin, régi elnevezés: vazopresszin) feladata, hogy a vesében fokozza a vízvisszatartást, és így segítsen a szervezetnek a megfelelő mennyiségű víz megtartásában. Hatására kevesebb víz választódik ki a vizelettel, azaz a vizelet koncentrálódik, a fajsúlya megnő.

Termelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ADH a hipotalamuszhoz tartozó nucleus supraopticus nevű idegsejtcsoport által termelődik az agyban. A kész hormon az agyalapi mirigy (hipofízis) nyelében az idegsejtek axonjaiban az agyalapi mirigy hátsó lebenyébe szállítódik és ott raktározódik. Szükség esetén innen szabadul fel a véráramba.

Élettani háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az antidiuretikus hormon egy "szomjúsághormon". Hatására a vesékben – a disztális tubulusokban és a gyűjtőcsatornákban – a víz visszaszívódik a kiválasztott vizeletből. Ezt a hatást az ADH úgy éri el, hogy vízáteresztő csatornákat (például aquaporin-2, AQP2) épít be a vesecsatornák falába, amin keresztül a víz a tubulussejtekbe visszaáramlik.

Amikor a szervezet kevés vízhez jut, megnövekedik a vérben található nátrium-, klorid-, illetve kálium-ionok koncentrációja, ami a szervezet számára káros. Ezért a megemelkedett vérkoncentrációt a hipotalamusz ozmoreceptorai érzékelik és serkentik az ADH felszabadulását az agyalapi mirigyből. Az ADH a vérárammal a vese gyűjtőcsatornáihoz jut. A csatornát körülvevő sejtek normális esetben víz számára átjárhatatlanok és így megakadályozzák a víz vizeletből történő visszavételét. Az ADH a vesesejtek membránjában található receptorokhoz köt. A receptorok a sejt belsejében raktárakból kalciumot szabadítanak fel. A felszabadult kalciummolekulák beiindítanak egy folyamatot, melynek során az aquaporint tartalmazó vezikulumok a sejtmembránnal fuzionálnak és a vízcsatornák beépülnek a membránba. Ennek hatására a vesetubulust körülvevő sejt membránja átjárhatóvá válik a víz számára és a víz a sejt belsejéből visszakerül a véráramba.

Kórélettan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

ADH hiánya esetén a víz nem szívódik vissza a véráramba, vízveszteség alakul ki. A betegek nagy mennyiségű vizeletet ürítenek (napi 20 literig) és ennek következtében rengeteget isznak. Ezt a betegséget nevezik centrális diabetes insipidusnak. Az aquaporin vagy az ADH receptor károsodása esetén lényegében ugyanezek a tünetek alakulnak ki. Ezt a formát renális diabetes insipidusnak nevezik.

Az ADH mint gyógyszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ADH-t orrspray formájában kell adni (pótolni) centrális diabetes insipidus esetén.
  • ADH összehúzza az ereket (vazokonstriktív hatású). Innen ered a hormon régi elnevezése (vazopresszin). ADH-t lehet adni reanimáció során, szívmegállás után. A klinikai tanulmányok azonban nem mutatták ki az ADH előnyét az adrenalinnal szemben, melyet szintén ebben a szituációban alkalmaznak.

Az ADH-kiválasztás befolyásolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkohol gátolja az ADH termelését. Emiatt kell nagyobb mennyiségű alkohol fogyasztása után gyakrabban WC-re menni. Az így kialakult dehidráció fejfájást és az alkoholfogyasztás utáni szomjúságérzést okozza, és közrejátszik a másnaposság kialakulásában. Hasonló – ADH kiválasztást gátló – hatásúak a szteroidok és a koffein is, mely a kávé- vagy teaivás utáni megnövekedett vizeletkiválasztásért felelős.

Nikotin az alkohollal ellentétben serkenti az ADH felszabadulását. A hormon kiválasztását fokozhatják még például fájdalom, izommunka, alacsony vércukorszint, vagy bizonyos (például asztma-ellenes) gyógyszerek is.