Antipszichotikum
Az antipszichotikumok (vagyis pszichózis-ellenszerek) vagy neuroleptikumok a pszichotikus kórképek (például a szkizofrénia) kezelésére szolgáló gyógyszerek gyűjtőneve, melyet felfedezésének korai szakaszában hívtak kémiai lobotómiának is.[1][2] A pszichotikus zavarok kezelésén kívül, használják még a bipoláris zavar, a demencia, a terápiarezisztens depresszió, ritkábban az obszesszív-kompulzív zavar, a poszttraumás stressz zavar, bizonyos személyiségzavarok, a Tourette-szindróma valamint az autizmus kezelése esetén is.
E gyógyszerek, (alkalmazásuk időtartama alatt) a pszichotikus kórképek esetében többé-kevésbé hatékonyan képesek csökkenteni vagy megszüntetni elsősorban a hallucinációkat, téveszméket, és vagy a bizarr viselkedést és gondolkodást. E gyógyszerek bizonyos csoportja képes időnként javítani, időnként előidézni, vagy súlyosbítani az olyan ún. negatív tüneteket mint például a depresszió, az érzelmek és a kommunikációs képességek elszegényedése.
Fajtái[szerkesztés]
Megkülönböztetünk típusos és atípusos neuroleptikumokat, ezek a mellékhatás-hatásprofiljuk, illetőleg a pozitív és negatív tünetekre való hatékonyságukban különböznek egymástól.
Típusos v. első generációs antipszichotikumok[szerkesztés]
A csoportba tartozó szereket kémiai szerkezetük szerint csoportosítják:
Fenotiazinok[szerkesztés]
- Klórpromazin
- Flufenazin - Elérhető dekanoát-só (hosszú hatást biztosít) formájában
- Perfenazin
- Proklórperazin
- Tioridazin
- Trifluoperazin
- Mesoridazin
- Promazin
- Triflupromazin
- Levomepromazin
- Promethazin
- Pipotiazin
Tioxantének[szerkesztés]
Butirofenonok[szerkesztés]
- Haloperidol - Jelentős extrapyramidalis mellékhatásai vannak, ezek azonban például Kemadrinnal vagy ún. beta-blokkolókkal befolyásolhatóak. Nincs antikolinerg, antihisztamin antiadrenerg hatása, a hallucinációkat, téveszméket, autisztikus elemeket, gondolkodási kuszaságot gyorsan, jól javítja. Elérhető dekanoát-só (hosszú hatást biztosító) formájában
- Droperidol
- Pimozid - A terápiában Tourette-szindróma ellen használják
- Melperon
- Benperidol
- Triperidol
Atípusos "új generációs" antipszichotikumok[szerkesztés]
- Klozapin
- Olanzapin
- Kvetiapin
- Riszperidon
- Paliperidon
- Amisulprid
- Ziprazidon
- Aripiprazol
- Szulpirid
- Tiaprid
- Kariprazin
- Brexpiprazol
Mellékhatások[szerkesztés]
Gyakori[szerkesztés]
(Gyakori egy mellékhatás az egy százaléknál kisebb és 50% közötti előfordulási gyakoriság esetén.)
- Extrapyramidalis tünetek (főleg az első generációs gyógyszerek esetében)
- akatízia (akaratlan mozgáskésztetés, és mozgás, nyugtalanság)
- dystonia, mely a fej, a nyak, és a nyelv izmainak összehúzódása
- parkinzonizmus: a Parkinson-kór esetén jellemző tünetek például kézremegés, izommerevség, csökkent mozgásképesség,[3]
- tardív diszkinézia: akaratlan mozgás, az arc, valamint a száj körüli izmok esetében.
- Prolaktinhormon-túltermelés (hyperprolactinaemia), ami okozhat:
- Tejcsorgás az emlőből (Galactorrhoea)
- Abnormális mellnövekedés férfiak esetében (Gynaecomastia)
- Szexuális diszfunkciók (mindkét nemben)
- Csontritkulás
- Szív és érrendszeri hatások:
- a vérnyomás leesése
- QT-idő megnyúlása, ebből kifolyólag időnként súlyos kamrai szívritmuszavar[3]
- Anticholinerg mellékhatások:
- homályos látás
- székrekedés
- szájszárazság (bár nyálzás is előfordulhat)
- csökkent izzadás
- Egyéb
- endokrinológiai hatások
- kábultság (szedáció)
- mérgezés jellegű zavartság (toxikus confusio)
- a görcskészség fokozódása
- hízás
Nem gyakori mellékhatások[szerkesztés]
- Malignus neurolepticus szindróma (ennek részeként ritkán kóma, halál)[3]
- Hasnyálmirigy-gyulladás (Pancreatitis)
- Agyvérzés
- stroke
Hosszú távú mellékhatások[szerkesztés]
Az antipszichotikumok is növelik a egyének dementia korai halálozását, és általában súlyosbítja a tüneteiket azon betegek az esetében akik deperszonalizációs zavarokban szenvednek.[4][5] A túlzottan magas dózisú használatára vonatkozó irányelvek annak ellenére továbbra is léteznek, hogy nagyobb dózisban (a kutatási eredmények alapján) általában nem hatásosabbak, inkább károsak, az ilyen típusú gyógyszerek.[6]
Veszteség a szürkeállomány és más agyi strukturális változások idővel megfigyelhető a szkizofrénia esetében. Az antipszichotikus kezelések, meta analízissel való vizsgálata során a szürkeállomány veszteség és szerkezeti változásokkal kapcsolatban a kutatók ellentmondó következtetésekre jutottak. 2012-meta analízis arra a következtetésre jutott, hogy a szürkeállomány veszteség nagyobb azoknál az antipszichotikumokkal kezelt betegeknél akik első generációs antipszichotikumokat kaptak. Egy másik metaanalízis szintén rávilágított arra, hogy az antipszichotikumokkal való kezelés összefüggésbe hozható a megnövekedett szürkeállomány veszteséggel.[6]
2004-ben Whitaker, 50 év kutatási adatait összegezve megállapította, hogy az antipszichotikumok indokolatlanul hosszú távú adagolásának mellékhatása a teljes gyógyulás elmaradása, és a károsodás tartóssá válása. Ugyanis a stabilizált betegek hosszútávú, krónikus gyógyszerelése, Whitaker szerint a teljes felgyógyulást akadályozva, a betegség krónikussá válását eredményezi.[7]
Elvonási szindróma[szerkesztés]
Az antipszichotikumok elvonása során kialakuló tünetek a gyógyszer adagolás csökkentése és felfüggesztése esetén is jelentkezhetnek. Az alábbi elvonási tünetek jelentkezhetnek:
- hányinger
- hányás
- anorexia
- hasmenés, orrfolyás
- izzadás
- izomfájdalom
- paresztézia
- szorongás, izgatottság, nyugtalanság
- álmatlanság
Megvonási tünetek között a pszichózis is megjelenhet, mely könnyen összetéveszthető az eredeti betegséggel összefüggő állapotromlással, és annak tüneteivel.[8]
Kutatás[szerkesztés]
Újabb, kedvezőbb mellékhatás-profilú készítmények kutatásában az elmúlt évtizedekben is számos előrelépés történt. Újabb kísérleti anyagok:
- A brexpiprazol, ami egy D2/5-HT1A részleges agonista.
- Az ITI-007, ami egy 5-HT2A agonista, preszinaptikus D2 részleges agonista, posztszinaptikus D2 agonista, és SERT blokkoló.
- A pimavanserin, ami egy 5-HT2A inverz agonista.
- A RP5063, ami egy D2/D3/D4/5-HT1A/5-HT2A részleges agonista és 5-HT6/5-HT7 agonista.
- A kannabidiol, ami egy CB1 és CB2 receptor antagonista.
2016-ban Tsopelas és munkatársai összefoglaló tanulmányukban állítják, hogy több kísérlet igazolja, hogy a kannabidiol "egy hatékony antipszichotikus [hatású] vegyület".[9] De további vizsgálatát javasolták. Ami Gururajan és Malone véleménye szerint azért szükséges, mert a hagyományos kezelés, valamint a hagyományos gyógyszerek a betegek egy része esetében nem hatnak.[10] Zuardi és munkatársai szerint az 1995-ben és 2006-ban publikált vizsgálati eredmények alapján a kannabidiol, klinikai antipszichotikus hatással rendelkezik a hagyományos terápiákra rezisztens szkizofrénia esetében,[11] melynek eléréséhez vizsgálatuk szerint, viszonylag magas (1 gramm/nap) dózis szükséges, és nem minden beteg esetén volt hatásos.[12][13] 2012-ben Leweke és munkatársai, egy nagyszabású kettős vak, randomizált kísérletsorozat során vizsgálták a kannabidiol hatását a szkizofrén betegek állapotára, valamint mérték az anandamid szintjét is, amivel kapcsolatban korábban beszámoltak arról, hogy az anandamid bizonyos magas szintje a liquorban fordítottan arányos a pszichotikus tünetekkel. Az eredményeket értékelve megállapították, hogy a kezelés biztonságos volt és jelentős klinikai javulást eredményezett, kedvezőbb mellékhatás-profillal. (Az amiszulprid kezeléshez viszonyítva, amit a kontrollcsoport kapott.) Ezen kívül, megállapították, hogy a 800 mg/nap dózisú kannabidiol kezelést jelentős mértékű szérum anandamid szint növekedés kísérte, ami az adatok matematikai- statisztikai elemzésének eredményei szerint szignifikánsan összefüggött a klinikai tünetek javulásával.[14]
Egy 2013-ban megjelent tanulmány szerint a marihuána egy másik, nem pszichoaktív hatóanyaga a kannabigerol (CBG) is bizonyítottan antipszichotikus hatással rendelkezik. A cikk beszámol arról is, hogy a kannabigerol farmakológiai profilja hasonló az új generációs (atípusos) antipszichotikumokéhoz, valamint a tanulmány hivatkozik egy másik klinikai vizsgálat eredményére is, mely szerint a kannabigerol csökkenti a szkizofrénia pozitív tüneteit, melyek például a hallucinációk, a téveszmék, a bizarr viselkedés és beszéd, továbbá csökkenti a szkizofrénia negatív tüneteit is. (Ezek például a depresszió, az érzelmek és a kommunikációs képességek elszegényedése.) A mellett, hogy a kannabigerol egy, a szkizofrén betegek által jól tolerált szer, kedvezőbb mellékhatásprofillal rendelkezik, mint a jelenlegi, szkizofrénia kezelésére használt, sok esetben nem kielégítő hatékonyságú és a fizikai egészséget károsító gyógyszerek többsége. Használata a cikk megállapítása szerint alternatív szerként javasolt a szkizofrénia kezelésében.[15] Az olyan mellékhatások melyek a neuroleptikumok esetén jelentkezhetnek például elhízás, az idegrendszeri eredetű mozgászavarok, és ritkán a kóma, a halál, vagy a neuroleptikus malignus szindróma,[16] a kannabidiol alkalmazása esetében nem fordulnak elő, illetve alkalmazása kevesebb extrapiramidális mellékhatással jár együtt.[17] Sőt, egy Sonego és munkatársai által végzett egérkísérletekben a kannabidiolnak az antipszichotikumok mellékhatását csökkentő hatását is megfigyelték: a kannabidiol képes volt csökkenteni a haloperidol okozta merevséget és katalepsziát.[18]
Hatásmehanizmusa[szerkesztés]
Története[szerkesztés]
Az első antipszichotikus gyógyszerek felfedezése többnyire véletlenül történt, majd később vizsgálni kezdték azok hatékonyságát. Az első antipszichotikum a klórpromazin volt, melyet kezdetben sebészeti érzéstelenítőnek szántak. Majd az antipszichotikumok közül ezt használta először a pszichiátriai betegek esetében, miután megfigyelték, hogy erős nyugtató hatással rendelkezik. Mivel abban az időben úgy gondolták, hogy e gyógyszer használata sokkal humánusabb, miközben ugyanolyan hatásos, mint az akkoriban az elmebetegségek esetében elterjedt lobotómia, ráadásul a mellékhatásai nem olyan visszafordíthatatlanok, mint amilyen a lobotómiás kezelés esetén voltak, és a mellékhatása is hasonló jellegű, ezért is nevezték kezdetben kémiai lobotómiának is.[1]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Antipsychotic című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b (2011) „The introduction of chlorpromazine in Belgium and the Netherlands (1951-1968); tango between old and new treatment features”. Stud Hist Philos Biol Biomed Sci 42 (4), 443–52. o. DOI:10.1016/j.shpsc.2011.05.003. PMID 22035718.
- ↑ Valenstein, Elliot. Blaming the brain: The truth about drugs and mental health. Simon and Schuster, 2002.
- ↑ a b c Gyires Klára, Fürst Zsuzsanna, A farmakológia alapjai (2011)
- ↑ American Geriatrics Society updated Beers Criteria for potentially inappropriate medication use in older adults". J Am Geriatr Soc. 60 (4): 616–31. April 2012.
- ↑ (2005) „Understanding and treating depersonalisation disorder”. Advances in Psychiatric Treatment 11 (2), 92–100. o, Kiadó: Royal College of Psychiatrists. DOI:10.1192/apt.11.2.92.
- ↑ a b (2005. szeptember 1.) „Polypharmacy and excessive dosing: psychiatrists' perceptions of antipsychotic drug prescription”. Br J Psychiatry 187 (3), 243–7. o. DOI:10.1192/bjp.187.3.243. PMID 16135861.
- ↑ Whitaker, Robert. "The case against antipsychotic drugs: a 50-year record of doing more harm than good." Medical hypotheses 62.1 (2004): 5-13.
- ↑ (1988. március 1.) „Antipsychotic withdrawal symptoms: phenomenology and pathophysiology”. Acta Psychiatr Scand 77 (3), 241–6. o. DOI:10.1111/j.1600-0447.1988.tb05116.x. PMID 2899377.
- ↑ Tsopelas, C., et al. "Use of cannabis components in the treatment of mental disorders." European Psychiatry 33 (2016): S685.
- ↑ Gururajan, Anand, and Daniel Thomas Malone. "Does cannabidiol have a role in the treatment of schizophrenia?." Schizophrenia Research (2016).
- ↑ Zuardi, Antonio Waldo, et al. "Cannabidiol monotherapy for treatment-resistant schizophrenia." Journal of Psychopharmacology 20.5 (2006): 683-686.
- ↑ Morais SL, Guimarães FS, Mechoulam R. Antipsychotic effect of cannabidiol. J Clin Psychiatry. 1995, 56; 485–6.
- ↑ Breuer, Aviva, et al. "Fluorinated Cannabidiol Derivatives: Enhancement of Activity in Mice Models Predictive of Anxiolytic, Antidepressant and Antipsychotic Effects." PloS one 11.7 (2016): e0158779.
- ↑ Leweke, F. M., et al. "Cannabidiol enhances anandamide signaling and alleviates psychotic symptoms of schizophrenia." Translational psychiatry 2.3 (2012): e94.
- ↑ Deiana, Serena. "Medical use of cannabis. Cannabidiol: a new light for schizophrenia?." Drug testing and analysis 5.1 (2013): 46-51.
- ↑ Dr. Diag.hu Malignus neuroleptikus szindróma. [2016. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 8.)
- ↑ Fakhoury, Marc. "Could cannabidiol be used as an alternative to antipsychotics?." Journal of psychiatric research 80 (2016): 14-21.
- ↑ Sonego, Andreza B., et al. "Cannabidiol attenuates haloperidol-induced catalepsy and c-Fos protein expression in the dorsolateral striatum via 5-HT 1A receptors in mice." Behavioural Brain Research (2016).
