Glicin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Skeletal formula of glycine
Ball-and-stick model of the glycine moleculeSpace-filling model of the glycine molecule

Glicin

IUPAC név
aminoethanoic acid
Azonosítók
CAS szám 56-40-6
PubChem         750
Kémiai adatok
Képlet C2H5NO2 
Moláris tömeg 75,07 g/mol
SMILES NCC(O)=O
.

A glicin (INN: glycine) (Gly vagy G)[1] egy fehérjealkotó aminosav. (HO2CCH2NH2) Kodonjai: GGU, GGC, GGA és GGG. A glicin az egyetlen olyan aminosav, amely optikailag nem aktív. A legtöbb fehérjében csak kis mennyiségben fordul elő, kivéve a kollagént, melynek kb 35%-a glicin.[2] Neve az "édes" szó görög megfelelőjéből származik.

Szintézis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A glicint iparilag klórecetsavból állítják elő ammónia hozzáadásával.

ClCH2COOH + NH3 → H2NCH2COOH + HCl

Élettani szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Intermedier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A glicin számos biomolekula alkotórésze. Az eukariótákban a δ-aminolevulinsav, amely a porfirinekprekurzora, glicinből és szukcinil-koenzim A-ból képződik. A glicin alkotja a purinok központi C2N egységét.[3]

Neurotranszmitter[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A glicin egy gátló neurotranszmitter a központi idegrendszerben, különösen a gerincvelőben, az agytörzsben és a retinában. Amikor a glicinreceptorok aktiválódnak, kloridionok lépnek be a sejtbe az ionotróp receptorokon keresztül és a sejtben gátló posztszinaptikus potenciált (IPSP) váltanak ki. A sztrichnin az ionotróp glicinreceptorokon antagonista hatású. A glicin szükséges az NMDA receptorokon, mint a glutamát ko-agonistája.

Élelmiszer ipari felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élelmiszerek esetén a glicint és nátriumsóját (nátrium-glicinát) pékáruk esetén ízfokozóként alkalmazzák, valamint egyúttal táplálékot szolgáltat az élesztőbaktériumoknak is. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva, nincs ismert mellékhatása. Élelmiszeripari felhasználásra általában zselatinból állítják elő.

Fényképészeti felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ritkán használt előhívó hatóanyag. Negatív anyagoknál rendkívül finom szemcsét ad, viszont hosszú előhívási időt, a negatív tekintetében 2-3-szoros túlexpozíciót igényel. Pozitív kidolgozásban a régebben használatos ezüstklorid és klórbróm emulziók esetén gazdag színárnyalatokat lehetett vele elérni.[4]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. IUPAC-IUBMB Joint Commission on Biochemical Nomenclature: Nomenclature and Symbolism for Amino Acids and Peptides. Recommendations on Organic & Biochemical Nomenclature, Symbols & Terminology etc. (Hozzáférés: 2007. május 17.)
  2. Nelson, D. L. & Cox, M. M. (2005). Lehninger Principles of Biochemistry, 4th Edition. New York: W. H. Freeman and Company, p. 127. ISBN 0-7167-4339-6.
  3. Nelson, D. L. & Cox, M. M. (2005). Lehninger Principles of Biochemistry, 4th Edition. New York: W. H. Freeman and Company, p. 854. ISBN 0-7167-4339-6.
  4. Dr. Lentz Nándor–Kindl Ervin: Fotovegyszer lexikon, Fotosorozat 13–14., 2., bővített kiadás, Műszaki, 1960
  • Dawson, R.M.C., Elliott, D.C., Elliott, W.H., and Jones, K.M., Data for Biochemical Research (3rd edition), pp. 1–31 (1986) ISBN 0-19-855358-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]