Purin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Purin
IUPAC név Purine
Képlet C5H4N4
Moláris tömeg 120,11206 g/mol
Olvadáspont 214 °C
CAS-szám 120-73-0
SMILES [nH]1cnc2cncnc12
Chemical structure of purine

A purin olyan heterociklikus aromás szerves vegyület, amelyben egy pirimidin gyűrű egy imidazol gyűrűhöz kapcsolódik.

A purinok csoportba általában beleértjük a szubsztituált purinokat és tautomereiket is.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A purin szilárd, kristályos vegyület. Vízben és alkoholban jól, de éterben rosszul oldódik. Aromás jellegű, amfoter vegyület. Erősebb bázis, mint a pirimidin, de gyengébb, mint az imidazol. Savakkal sót képez. Erősebben savas jellegű, mint az imidazol. Nátriummal szemben savként viselkedik, a reakcióban nátrium keletkezik és hidrogén fejlődik. A purin nátriumsója víz hatására hidrolizál. Olvadáspontja magas, mert H-kötést képes kialakítani.[1]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetben számos vegyületben előfordul. Néhány származéka a legjelentősebb természetes szerves vegyületek közé tartozik. Megtalálható például a húgysavban, egyes alkaloidokban, például a koffeinben és a nukleinsavakban előforduló purinbázisokban, az adeninban és a guaninban. A legrégebbi ismert purinszármazék a húgysav. Először Scheele izolálta. A húgysav laktám-laktim tautomériát mutat. A purin előfordul a marha, a sertés, a baromfi, a hal és a tengeri állatok húsában. A gyümölcsök közül a spárga, a karfiol, a spenót, a gomba, a zöldborsó, a lencse, a szárított borsó, a bab, a zabpehely, a búzakorpa, a búzacsíra és a galagonya tartalmazza.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Yamada, H.; Okamoto, T. (1972.). „A One-step Synthesis of Purine Ring from Formamide” (angol nyelven). Chemical & Pharmaceutical Bulletin 20, 623. o.  
  2. Gout Diet / Low Purine Diet (angol nyelven). healthcastle.com. (Hozzáférés: 2011. január 14.)