Purin
| Purin | |
|---|---|
| IUPAC név | Purine |
| Képlet | C5H4N4 |
| Moláris tömeg | 120,11206 g/mol |
| Olvadáspont | 214 °C |
| CAS-szám | 120-73-0 |
| SMILES | [nH]1cnc2cncnc12 |
 |
|
A purin olyan heterociklikus aromás szerves vegyület, amelyben egy pirimidin gyűrű egy imidazol gyűrűhöz kapcsolódik.
Általában a purinok csoportba beleértjük a szubsztituált purinokat és tautomereiket is.
Tulajdonságai [szerkesztés]
A purin szilárd, kristályos vegyület. Vízben és alkoholban jól, de éterben rosszul oldódik. Aromás jellegű, amfoter vegyület. Erősebb bázis, mint a pirimidin, de gyengébb, mint az imidazol. Savakkal sót képez. Erősebben savas jellegű, mint az imidazol. Nátriummal szemben savként viselkedik, a reakcióban nátriumsó keletkezik és hidrogén fejlődik. A purin nátriumsója víz hatására hidrolizál. Olvadáspontja magas, mert H-kötést képes kialakítani.[1]
Előfordulása [szerkesztés]
A természetben számos vegyületben előfordul. Néhány származéka a legjelentősebb természetes szerves vegyületek közé tartozik. Megtalálható például a húgysavban, egyes alkaloidokban, például a koffeinben és a nukleinsavakban előforduló purinbázisokban, azt adeninban és a guaninban. A legrégebben ismert purinszármazék a húgysav. Először Scheele izolálta. A húgysav laktám-laktim tautomériát mutat. A purin előfordul a marha, a sertés, a baromfi, a hal és a tenger állatok húsában. A gyümölcsök közül a tartalmazza a spárga, a karfiol, a spenót, a gomba, a zöldborsó, a lencse, a szárított borsó, a bab, a zabpehely, a búzakorpa, a búzacsíra, és a galagonya.[2]
Források [szerkesztés]
- ↑ Yamada, H.; Okamoto, T. (1972.). „A One-step Synthesis of Purine Ring from Formamide” (angol nyelven). Chemical & Pharmaceutical Bulletin 20, 623. o.
- ↑ Gout Diet / Low Purine Diet (angol nyelven). healthcastle.com. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
|
|||||||||||
