Artikuláció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az artikuláció jelentése nyelvtani tagolódás, tagolás. A hangok képzésének és kiejtésének módja, hangszerveinknek eközben elfoglalt helyzete. Az artikuláció a beszédben a hangok megkülönböztetése, a belső hangsúlyok megadása. A szövegírás ezt nem tükrözi.

Artikuláció szervei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Garatüreg – pharynx[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A torokszoros mögötti függőleges üreg, mely az emésztő- és légzőcsatorna közös szakasza. Felülről az orrüreg, középről a szájüreg torkollik bele, alul a garat a nyelőcsőben és a gégében illetve a légcsőben folytatódik. A garatban futó izmok részt vesznek az orrüreg felé vezető út elzárásában, ezzel hozzájárulnak a beszédhang „szájhangú” vagy „orrhangú” hangszínének kialakításához. A garatüreg tágulása a mély felhangokat erősíti, szűkülése következtében a hang színe magasabb lesz. Három része van:

  • gégei szakasz
  • orri szakasz
  • száji szakasz

Orrüreg – cavum nasi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szájüreg felett, a két szemgödör között és alatt lévő porcos és csontos sövénnyel elválasztott két szimmetrikus üreg. A beszívott levegőt felmelegíti, portalanítja, párásítja. A hangképzésben rezonátor szerepet tölt be, főleg orrhangú mássalhangzóknál (m,n,ny), de rezonátor lehet magánhangzók képzésekor is.

Szájüreg – cavum oris[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ajkaktól a torokszorosig terjedő szabálytalan üreg. Két része van:

  • pitvar
  • tulajdonképpeni szájüreg

A nyelvcsap a lágyíny legmozgékonyabb része, helyzete szerint három féle artikulációt különböztetünk meg:

  • szájhangú képzés – uvula zárja az orrüreg felé vezető utat
  • orrhangú képzés – uvula ernyedten lefelé ereszkedik
  • száj-orr hangú képzés – uvula lefelé ereszkedik

A szájpad felosztása hangképzés szempontjából:

  • dentális – metszőfogak területe (például n, sz)
  • alveoláris – fogmeder területe (például l)
  • posztalveoláris – fogmeder mögötti terület (például s, zs, dzs)
  • palatális – kemény szájpad területe (például gy, ty, k, e)
  • veláris – lágyíny terület (például a, o)
  • két ajak közötti terület – bilabiális (például b, p, m)
  • felső fogsor és alsó ajak érintkezése – labiodentális (például v, f)
  • két fogsor közötti terület – interdentális

A nyelv – lingua[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szájfenéken helyet foglaló hosszúkás, izmos szerv, amely a tér minden irányába könnyedén elmozdulhat. A beszéd legjelentősebb hangképző szerve. Alakjának változása előidézi a szájüreg térfogatának és alakjának módosulását is. A nyelv a hangképzésben két feladatot teljesít: szájüreg alakváltozása a nyelv mozgatásával befolyásolja a magánhangzók hangszínét akadályokat hoz létre a szájüregben, ezek pedig zörejeket kelthetnek, s így képződnek a mássalhangzók. A nyelv testét artikulációs zónákra osztjuk:

  • nyelv hegye
  • nyelvhát elülső része
  • nyelvhát középső része
  • nyelvhát hátulsó része
  • nyelvhát oldalsó pereme

A nyelv mozgékonyságát belső és külső nyelvizmok segítik. A nyelv mozgatásával kapcsolatosan a nyelv, nyelvcsont, állkapocs, gége, garatüreg és a szegycsont összefüggő rendszert alkot.

Az állkapocs – mandibula[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szájüreg megnagyobbítása az állkapocs függőleges irányú mozgásának következménye. Az állkapocs leengedésében a nyelvcsont feletti és alatti izmoknak van jelentőségük. Az állkapocsnak az állcsonttal alkotott szöge a magánhangzók ejtése közben lehet:

  • zárt – u, ú, ü, ű, i, í
  • félig zárt – ö, ő, e, o, ó
  • nyílt – a, e
  • nagyon nyílt – á

Az állkapocs mozgása meghatározó, a kifejező és érthető beszéd megköveteli, hogy az egyes hangok képzése közben megfelelően nyissuk a szánkat.

Ajak – labium[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangképzési funkciója:

  • ajkaknál keletkező zörej hangforrásként szolgál
  • szerepük van a szájüreg rezonátor nyílásának szabályozásában
  • akusztikus rezgések kisugárzása

Az ajak artikulációja többirányú összetett mozgásokból áll. A függőleges síkban különböző mértékben távolodhat egymástól. Vízszintes síkban való elmozdulása a nyílás alakját és nagyságát szabályozza. A nyílás lehet kerekített, kör alakú (labiális) és hosszúkás, hasíték alakú rés (illabiális). Minél nagyobb a kör, annál távolabb vannak a szájzugok. A kerekítésben a felső ajak izmai, széthúzásnál az alsó ajak izmai működnek. A fontosabb szájkörüli izmok:

  • körkörös szájizom – csücsöríti és zárja a szájat
  • pofaizom – szájzugot oldalfelé húzza
  • felső ajak négyszögű izma – felső alkat emeli
  • alsó ajak négyszögű izma – alsó ajkat lefelé húzza
  • mosolygóizom – szájzugot oldalra húzza
  • járomcsonti izom – szájzugot oldalra és felfelé húzza
  • háromszögű izom – szájzugot oldalra és lefelé húzza

Az ajkak mozgásának könnyednek, lágynak, minden erőlködéstől mentesnek kell lennie.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]