Auguste Rodin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Auguste Rodin
Auguste Rodin fotografato da Nadar nel 1891.jpg
Rodin arcképe (Nadar, 1891)
Született
1840. november 12.
Párizs
Elhunyt
1917. november 17. (77 évesen)
Születési neve René François Auguste Rodin
Foglalkozása szobrász
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Auguste Rodin témájú médiaállományokat.

François-Auguste-René Rodin (Párizs, 1840. november 12.Meudon, Île-de-France, 1917. november 17.) francia szobrászművész.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rodin életteli, drámai, szenvedélyes megfogalmazású, érzelemgazdag szobrai a historizmus ellenpólusát képezik, művészete a modern szobrászat kiindulópontja. A szimbolizmussal éppen oly sok szál köti össze, mint az impresszionizmussal. Legtöbb alkotását a Rodin Múzeum őrzi Párizsban, művei közül néhány látható a budapesti Szépművészeti Múzeumban is, szobrainak másolatai benépesítik az európai műveltséghez kötődő világot. S mindezt reménytelenül súlyos rövidlátásával küzdve érte el!

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Auguste Rodin

Auguste Rodin egyszerű családban született Párizsban, miután normandiai nincstelen paraszt apja, két leánygyermekével oda költözött. Családnevük a dialektusukban vöröset jelent és valóban, ezt a család minden tagja magán viselte. Már gyermekkorában szívesen rajzolgatott, de azt apja és paptanárai veréssel torolták meg. Alapiskoláinak üggyel-bajjal történt elvégzése után felvételizett az École des Beaux-Arts-ra. Háromszor is megpróbálta, azonban ez a főiskola merev, akadémikus, sznob légköre miatt nem sikerülhetett. Kőfaragóként kellett megkeresnie kenyerét. Lelki válságba került, be akart lépni az Oltáriszentség Rendbe, végül nem tette meg, de 1863-ban megmintázta a rend megalapítójának, Eymard atyának a mellszobrát, ez volt az első szobra.

Sikerült bejutnia a Louvre néhány tanfolyamára, s ott Bayre, majd Jean-Baptiste Carpeaux (1827-1875) irányítása alatt dolgozott. Behatóan tanulmányozta a görög szobrászat emberábrázolását és a gótikus képzőművészetet. Később a sèvres-i manufaktúrában Carrier-Belleuse (1824-1887) mellé került, porcelánfestőként, s az ő mellszobrát is elkészítette. Párizsban, de más városokban is, épületek szobordíszeit mintázta. Járt Belgiumban és Olaszországban is, 1876-os olasz útján nagy hatással volt rá Michelangelo művészete.

Rodin arcképe (Nadar, 1893)

Első jelentős alkotását 1875-ben mintázta meg: egy bronzba öntött fiatal férfialakot, Érckorszak címmel. Ebben rendkívüli részletgazdagsággal ábrázolta a nyújtózkodó férfi figuráját, nagyszerű, feszes mozdulatával az ember öntudatra ébredését sűríti egyetlen, kifejező, művészi pillanatba. E szobra élénk vitát eredményezett az 1877-es párizsi Salonon, azzal gyanúsították meg, hogy a szobor élő alakról készült gipszöntvény. Keresztelő Szent János szobra 1879-ben született, először egy meztelen férfitorzót (Lépő ember) készített előtanulmányképpen, melyen expresszív erővel hangsúlyozta a test gazdagon kidolgozott izmait. Ettől kezdve nagy számban készítette a mellszobrokat és emlékműveket.

Első nagy kompozíciója a hat alakból álló A calais-i polgárok szoborcsoport, majd Balzac és Victor Hugo emlékműve. Nagy huzavona volt a calais-i polgárok körül, Calais város vezetése méltatlannak találta városához Rodin művét, végül csak ráálltak a befogadására, s egyre inkább ez a legnagyobb büszkeségük. A hatalmas erőt sugárzó Balzac szobrot nagy tiltakozással utasította el a francia írók szövetsége, majd csak 1939-ben kerülhetett méltó helyére. Ma Párizs egyik büszkesége, amellyel nemcsak a Rodin Múzeumnál, hanem a Raspail és Montparnasse sugárutak kereszteződésénél is találkozhatunk, a Montparnasse negyedben. Másolatát New Yorkban is felállították.

Valójában Dante Isteni színjáték (La Divina Commedia) című alkotása Pokol c. része ihlette Rodint, amikor a Pokol kapujának megalkotása foglalkoztatta. Számos kompozíciót külön előre megalkotott a Pokol kapujához, ezek voltak: Ádám, A gondolkodó, A három árny. 1880-ban készült el velük. Éva szobrát 1881-ben alkotta ugyancsak a Pokol kapujához, amely ma a Rodin Múzeum udvarán látható.

Rodin (1914)

Számos emlékezetes alkotás született keze nyomán, A csók, Paolo és Francesca 1886-ban, A fájdalom 1887-ben, majd az Örök tavasz, és a Danaida. Az Örök tavaszból az életöröm sugárzik és az optimizmus, a Danaidában a végzet által letaglózott mitológiai hősnőt ábrázolja, ebbe az ábrázolásba Rodin belekomponálta a megmunkálatlan anyagot is, ezáltal felerősítette a fájdalom és a vereség hatását.

1900-ban rendezte műveiből első gyűjteményes kiállítását, 168 alkotással. Ekkor már dicsősége csúcspontjára jutott. Utolsó éveiben írásban is rögzítette gondolatait a gótikus középkori katedrálisokról, s egyes művészetelméleti kérdésekről. Ez utóbbi kapcsán kifejti például, hogy szerinte hogyan kell ábrázolni a mozgást: „A mozgás átmenet egyik testhelyzetből a másikba, az alakoknak nem szabad valamilyen merev tartásban megrekedniök. A gipszöntvény nem annyira természetes, mint a szobrom; én jobban megőrzöm emlékezetemben a 'pózt'; mint maga a modell, s ezen felül belső életet is adok neki.”[1]

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A calais-i polgárok
  • Érckorszak (L'Âge d'airain (Musée d'Orsay),( berlini, budapesti példányainál: "Bronzkor") (1875) Kép: Bp. Szépművészeti M.)
  • Keresztelő Szent János (Saint Jean Baptiste) (1879 (Musée d'Orsay)
  • A gondolkodó (Le Penseur) (1880) (Rodin Múzeum, Másolatok sok városban)(Kép)
  • Ádám (Adam) (1880) (Rodin Múzeum)
  • A három árny (1880) (Rodin Múzeum)
  • Éva (Ève) (1881) (Rodin Múzeum)
  • A katedrális (La Cathédrale) (Rodin Múzeum)(Kép)
  • Danaida (1885) (Rodin Múzeum)
  • A csók (Le Baiser) (1886) (Rodin Múzeum)
  • Paolo és Francesca (1886) (Rodin Múzeum)
  • A fájdalom (1887)
  • A calais-i polgárok (Bourgeois de Calais) (1898) (Calais városában köztéri szobor)
  • Balzac emlékműve (1898) (Rodin Múzeum)
  • Victor Hugo emlékműve (1899)
  • Ugolino (Ugolin et ses enfants) (1901-04)
  • Pokol kapuja (La Porte de l'enfer) (1913) (Rodin Múzeum)
  • Örök tavasz (Le printems éternel: Rodin Múzeum)( Bp. Szépművészeti M.: Kép)
  • Az érett kor (L'âge mûr)
  • Danaida (La Danaïde) (Rodin Múzeum)
  • A művészet (L'art)
  • Illusztrálta de Baudelaire Romlás virágai (Fleurs du Mal) c. gyűjteményes kötetét és d'Octave Mirbeau Szenvedések kertje (Le Jardin des supplices) c. regényét a Gallimard Kiadó számára 1899-ben.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A rokokótól 1900-ig i.m. 266. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Auguste Rodin: L'Art ; entretiens réunis par Paul Gsell. [1997], c 1911. ISBN 2-246-19246-3
  • A művészet története. (Historia del arte. Magy. vált. főszerk. Turay Hedvig. 8.) [köt.] A rokokótól 1900-ig, Budapest : Corvina, 1989. 300 o. ISBN 963-13-2815-5 Auguste Rodin l. 264-267. o.
  • Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.
  • Művészlexikon Szerk.(4. k. – 1994. Bp. Corvina K. – ISBN 963-13-3967-X
  • Encyclopedia Britannica Hungarica CD-ver. 2005
  • David Weiss: Meztelenül jöttem. Életrajzi regény. Bp. Corvina Kiadó, 1984

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Auguste Rodin témájú médiaállományokat.

A csók című alkotás Rodintől. A csók a Pokol kapujával párhuzamosan alkotva egyszerre mutat be érzékiséget és szemérmes jelenetet. A mű szimbolizálja az alkotó esztétikai útkeresését is. Scérén-CNDP megvalósított pedagógiai sávval és kiegészítő forrásokkal: internet-kapcsolatok, bibliográfia és filmográfia.

Időszaki kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]