Auguste Rodin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Auguste Rodin
Auguste Rodin fotografato da Nadar nel 1891.jpg
Rodin arcképe (Nadar, 1891)
Született
1840. november 12.
Párizs
Elhunyt
1917. november 17. (77 évesen)
Foglalkozása szobrászművész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Auguste Rodin témájú médiaállományokat.

François-Auguste-René Rodin (Párizs, 1840. november 12.Meudon, Île-de-France, 1917. november 17.) francia szobrászművész.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rodin életteli, drámai, szenvedélyes megfogalmazású, érzelemgazdag szobrai a historizmus ellenpólusát képezik, művészete a modern szobrászat kiindulópontja. A szimbolizmussal éppen oly sok szál köti össze, mint az impresszionizmussal. Legtöbb alkotását a Rodin Múzeum őrzi Párizsban, művei közül néhány látható a budapesti Szépművészeti Múzeumban is, szobrainak másolatai benépesítik az európai műveltséghez kötődő világot. S mindezt reménytelenül súlyos rövidlátásával küzdve érte el!

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Auguste Rodin

Auguste Rodin egyszerű családban született Párizsban, miután normandiai nincstelen paraszt apja, két leánygyermekével oda költözött. Családnevük a dialektusukban vöröset jelent és valóban, ezt a család minden tagja magán viselte. Már gyermekkorában szívesen rajzolgatott, de azt apja és paptanárai veréssel torolták meg. Alapiskoláinak üggyel-bajjal történt elvégzése után felvételizett az École des Beaux-Arts-ra. Háromszor is megpróbálta, azonban ez a főiskola merev, akadémikus, sznob légköre miatt nem sikerülhetett. Kőfaragóként kellett megkeresnie kenyerét. Lelki válságba került, be akart lépni az Oltáriszentség Rendbe, végül nem tette meg, de 1863-ban megmintázta a rend megalapítójának, Eymard atyának a mellszobrát, ez volt az első szobra.

Sikerült bejutnia a Louvre néhány tanfolyamára, s ott Bayre, majd Jean-Baptiste Carpeaux (1827-1875) irányítása alatt dolgozott. Behatóan tanulmányozta a görög szobrászat emberábrázolását és a gótikus képzőművészetet. Később a sèvres-i manufaktúrában Carrier-Belleuse (1824-1887) mellé került, porcelánfestőként, s az ő mellszobrát is elkészítette. Párizsban, de más városokban is, épületek szobordíszeit mintázta. Járt Belgiumban és Olaszországban is, 1876-os olasz útján nagy hatással volt rá Michelangelo művészete.

Rodin arcképe (Nadar, 1893)

Első jelentős alkotását 1875-ben mintázta meg: egy bronzba öntött fiatal férfialakot, Érckorszak címmel. Ebben rendkívüli részletgazdagsággal ábrázolta a nyújtózkodó férfi figuráját, nagyszerű, feszes mozdulatával az ember öntudatra ébredését sűríti egyetlen, kifejező, művészi pillanatba. E szobra élénk vitát eredményezett az 1877-es párizsi Salonon, azzal gyanúsították meg, hogy a szobor élő alakról készült gipszöntvény. Keresztelő Szent János szobra 1879-ben született, először egy meztelen férfitorzót (Lépő ember) készített előtanulmányképpen, melyen expresszív erővel hangsúlyozta a test gazdagon kidolgozott izmait. Ettől kezdve nagy számban készítette a mellszobrokat és emlékműveket.

Első nagy kompozíciója a hat alakból álló A calais-i polgárok szoborcsoport, majd Balzac és Victor Hugo emlékműve. Nagy huzavona volt a calais-i polgárok körül, Calais város vezetése méltatlannak találta városához Rodin művét, végül csak ráálltak a befogadására, s egyre inkább ez a legnagyobb büszkeségük. A hatalmas erőt sugárzó Balzac szobrot nagy tiltakozással utasította el a francia írók szövetsége, majd csak 1939-ben kerülhetett méltó helyére. Ma Párizs egyik büszkesége, amellyel nemcsak a Rodin Múzeumnál, hanem a Raspail és Montparnasse sugárutak kereszteződésénél is találkozhatunk, a Montparnasse negyedben. Másolatát New Yorkban is felállították.

Valójában Dante Isteni színjáték (La Divina Commedia) című alkotása Pokol c. része ihlette Rodint, amikor a Pokol kapujának megalkotása foglalkoztatta. Számos kompozíciót külön előre megalkotott a Pokol kapujához, ezek voltak: Ádám, A gondolkodó, A három árny. 1880-ban készült el velük. Éva szobrát 1881-ben alkotta ugyancsak a Pokol kapujához, amely ma a Rodin Múzeum udvarán látható.

Rodin (1914)

Számos emlékezetes alkotás született keze nyomán, A csók, Paolo és Francesca 1886-ban, A fájdalom 1887-ben, majd az Örök tavasz, és a Danaida. Az Örök tavaszból az életöröm sugárzik és az optimizmus, a Danaidában a végzet által letaglózott mitológiai hősnőt ábrázolja, ebbe az ábrázolásba Rodin belekomponálta a megmunkálatlan anyagot is, ezáltal felerősítette a fájdalom és a vereség hatását.

1900-ban rendezte műveiből első gyűjteményes kiállítását, 168 alkotással. Ekkor már dicsősége csúcspontjára jutott. Utolsó éveiben írásban is rögzítette gondolatait a gótikus középkori katedrálisokról, s egyes művészetelméleti kérdésekről. Ez utóbbi kapcsán kifejti például, hogy szerinte hogyan kell ábrázolni a mozgást: „A mozgás átmenet egyik testhelyzetből a másikba, az alakoknak nem szabad valamilyen merev tartásban megrekedniök. A gipszöntvény nem annyira természetes, mint a szobrom; én jobban megőrzöm emlékezetemben a 'pózt'; mint maga a modell, s ezen felül belső életet is adok neki.”[1]

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A calais-i polgárok
  • Érckorszak (L'Âge d'airain (Musée d'Orsay),( berlini, budapesti példányainál: "Bronzkor") (1875) Kép: Bp. Szépművészeti M.)
  • Keresztelő Szent János (Saint Jean Baptiste) (1879 (Musée d'Orsay)
  • A gondolkodó (Le Penseur) (1880) (Rodin Múzeum, Másolatok sok városban)(Kép)
  • Ádám (Adam) (1880) (Rodin Múzeum)
  • A három árny (1880) (Rodin Múzeum)
  • Éva (Ève) (1881) (Rodin Múzeum)
  • A katedrális (La Cathédrale) (Rodin Múzeum)(Kép)
  • Danaida (1885) (Rodin Múzeum)
  • A csók (Le Baiser) (1886) (Rodin Múzeum)
  • Paolo és Francesca (1886) (Rodin Múzeum)
  • A fájdalom (1887)
  • A calais-i polgárok (Bourgeois de Calais) (1898) (Calais városában köztéri szobor)
  • Balzac emlékműve (1898) (Rodin Múzeum)
  • Victor Hugo emlékműve (1899)
  • Ugolino (Ugolin et ses enfants) (1901-04)
  • Pokol kapuja (La Porte de l'enfer) (1913) (Rodin Múzeum)
  • Örök tavasz (Le printems éternel: Rodin Múzeum)( Bp. Szépművészeti M.: Kép)
  • Az érett kor (L'âge mûr)
  • Danaida (La Danaïde) (Rodin Múzeum)
  • A művészet (L'art)
  • Illusztrálta de Baudelaire Romlás virágai (Fleurs du Mal) c. gyűjteményes kötetét és d'Octave Mirbeau Szenvedések kertje (Le Jardin des supplices) c. regényét a Gallimard Kiadó számára 1899-ben.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A rokokótól 1900-ig i.m. 266. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Auguste Rodin: L'Art ; entretiens réunis par Paul Gsell. [1997], c 1911. ISBN 2-246-19246-3
  • A művészet története. (Historia del arte. Magy. vált. főszerk. Turay Hedvig. 8.) [köt.] A rokokótól 1900-ig, Budapest : Corvina, 1989. 300 o. ISBN 963-13-2815-5 Auguste Rodin l. 264-267. o.
  • Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.
  • Művészlexikon Szerk.(4. k. – 1994. Bp. Corvina K. – ISBN 963-13-3967-X
  • Encyclopedia Britannica Hungarica CD-ver. 2005
  • David Weiss: Meztelenül jöttem. Életrajzi regény. Bp. Corvina Kiadó, 1984

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Auguste Rodin témájú médiaállományokat.

A csók című alkotás Rodintől. A csók a Pokol kapujával párhuzamosan alkotva egyszerre mutat be érzékiséget és szemérmes jelenetet. A mű szimbolizálja az alkotó esztétikai útkeresését is. Scérén-CNDP megvalósított pedagógiai sávval és kiegészítő forrásokkal: internet-kapcsolatok, bibliográfia és filmográfia.

Időszaki kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]