Jean Froissart

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Jean Froissart (angolosan John Froissart) (c. 1337 – c. 1405). Valenciennes-ben született, francia származású középkori történetíró volt. Fő művében, a franciául írt Krónikában elsősorban a százéves háború előzményeit és főbb eseményeit ismerteti.

Froissart szobra Louvre homlokzatán

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életéről viszonylag keveset tudunk: apja címerfestő volt, maga pedig kereskedői pályára lépett. 24 évesen klerikus lett, és IV. Károly német-római császár ajánlólevelének köszönhetően Hainut-i Filippának, III. Edward angol király feleségének lett udvari költője és udvari történetírója 1361 és 1369 között.

Sokat utazott, bejárta Angliát, Skóciát, Wales-t, Flandriát és Hispániát, hogy forrásokat gyűjtsön készülő történeti művéhez. Részt vett Milánóban Gian Galeazzo Visconti esküvőjén, ahol találkozott Chaucerrel és Petrarcával.

Filippa halála és Krónikája első könyvének publikálása után Brabant hercegnője, Johanna pártfogását élvezte. Művének elismeréseként kegydíjakat kapott, többek között Chimay kanonokságát, illetve Estinnes falu birtokát, melyekből finanszírozni tudta utazásait és forrásgyűjtését további munkájához. 1395-ben visszatért Angliába, ahol azonban elkeserítette a lovagság hanyatlása. Valószínűleg Chimay-ben, a St. Monegunda templomban van eltemetve.

Krónikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szemlélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Froissart történetírói munkássága magán viseli a burgundi udvarban akkor újra felvirágzó lovagi szemléletet: teljesen figyelmen kívül hagyja, vagy elítéli a társadalmi változásokat, melyek a Százéves Háborúban végbementek. Legfontosabb forrása a Jean Le Bel történetíró által írt Igaz történet volt, melyből helyenként szó szerint másol.

„ A célból, hogy a franciaországi és angliai háborúkban született vitéz fegyvertények méltó módon megörökíttessenek az emberi emlékezet számára, hogy a jók példát meríthessenek belőlük, nekikezdek írásba foglalni őket” (Froissart, 11. old, idézi Breisach 157.old.).

Elítéli a paraszti és városi mozgalmakat. John Ballt csak bolond kenti papként emlegeti. Az 1358-as Jacquerie kapcsán arról ír, hogy a parasztok azt hangoztatták, hogy „uraik hasonlóságára formált emberek, mégis állatokként kezelik őket. Ebből ők nem kérnek, nem szenvedhetik tovább, egyenlőek akarnak lenni. (Froissart 139, idézi Breisach 158.old.)

Ha az Isten nem akadályozza meg, a gazság úgy elharapózik, hogy a bandák mind elpusztíttták volna a nemes vitézeket, utána a szentegyházat és minden gazdag embert a világban (Froissart 71. old, idézi Breisach 158. old)

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négy könyvből áll:

I.könyv: 1322–1377 közötti évek eseményei

II.könyv: 1376–1385 közötti évek eseményei

III.könyv: 1386-1388 évek eseményei

IV.könyv: 1389–1400 évek eseményei

Ismertebb epizódok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A calais-i polgárok, Auguste Rodin, Musée Rodin de Paris

A legismertebb, és a szépirodalomban (pl. Georg Kaiser), az esszéirodalomban, a komolyzenében valamint a képzőművészetben gyakran feldolgozott epizód a calais-i polgárok oltalomkérése volt, akik darócruhába öltözve, nyakukban kötéllel kiszolgáltatták magukat a várost ostromló III. Edward kénye-kedvének, csak hogy az megkímélje városukat. A király a terhes feleségére való tekintettel mind a várost, mind az önfeláldozó polgárokat megkímélte. Bár a polgárok tettét az önfeláldozás szép példájaként emlegették századokon át, Hahner Péter véleménye szerint azonban a kötéllel a nyakban való megjelenés tulajdonképpen egyfajta engesztelő rítus volt a középkori gondolkodásban, mellyel a király megsértett méltóságának adtak elégtételt. A polgárok ezért nem kockáztattak semmit, mivel ilyenkor az volt a szokás, hogy a sértett fél kegyet gyakorolt. A történet szerepeltetése nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy Edward, Froissart patrónusának férje kedvező színben legyen feltüntetve.

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Froissart történeti művét Enguerrand de Monstrelet folytatta 1440-ig. Művét felhasználta Jean de Wavrin is. A Krónika több mint 100 miniatúrát tartalmaz. A legdíszesebb kiadású Krónika a flamand Louis van Gruuthuse tulajdona volt, aki 1470 körül készíttette el a Krónikáját. Az egyik legismertebb illusztrátor Loiset Lyedet volt. Latinra franciából Johannes Sleidanus fordította.

Froissart Online[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Froissart témájú médiaállományokat.