Feniletilamin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fenyloetyloamina.svg
Phenethylamine-3D-balls.png
Feniletilamin
IUPAC-név
feniletán-2-amin
Más nevek 2-feniletilamin, β-feniletilamin, 1-amino-2-feniletán
Kémiai azonosítók
CAS-szám 64-04-0
PubChem 1001
ChemSpider 13856352
ChEMBL 610
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C8H11N
Moláris tömeg 121,18 g/mol
Olvadáspont -60 °C
Forráspont 194 °C
Farmakokinetikai adatok
Metabolizmus MAO-A, MAO-B, ALDH, DBH, CYP2D6
Biológiai
felezési idő
~5-10 perc
Terápiás előírások
Jogi státusz szabályozatlan
Alkalmazás szájon át


A feniletilamin vagy fenetilamin színtelen, kissé halszagú folyadék (fp. 195°C). Oldódik vízben, alkoholban, éterben. A levegő szén-dioxidjával szilárd karbonátsót alkot. Erős bázis. Hidroklorid-sójának olvadáspontja 217°C. Irritálja és fényérzékennyé teheti a bőrt.

A szervezet fenil-alaninből állítja elő enzim hatására, dekarboxilezéssel.

Nagyon sokféle, különböző hatású származéka van: élénkítőszerek, hallucinogén anyagok, étvágycsökkentők, orrdugulást megszüntető szerek, antidepresszánsok, stb.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A noradrenalin- és dopamintermelődés kiváltója, emiatt a szervezet belső amfetaminjának tekintik. Szájon át bejutva gyorsan metabolizálódik.

A feniletilamin abnormálisan alacsony szintjét figyelték meg figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban szenvedőkön, és gyakran klinikai depressziós betegeken is. Túl magas koncentrációja egyértelmű összefüggést mutat a skizofrénia előfordulásával.

Farmakokinetika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feniletilamin felezési ideje 5–10 perc. Lebontását a MAO–A, MAO–B, aldehid dehidrogenáz és a dopamin-β-hidroxiláz enzim végzi. Monoamin-oxidáz gátlóval (MAOI) akár ezerszeresére is növelhető a szintje az agyban, ha a kezelés előtt alacsony volt, és 3–4-szeresére, ha magas. Az alkohol és a tetrahidrokannabinol (a cannabis hatóanyaga) 4-szeresére növeli a feniletilamin-szintet.

„Örömhormon”-elmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Michael Liebowitz kutató, az 1983-ban megjelent The Chemistry of Love (A szerelem kémiája) című könyv szerzője egyszer riportereknek megemlítette, hogy a csokoládéban sok feniletilamin van. Ez került a New York Times egyik cikkének középpontjába, melyet aztán átvett az elektronikus média, majd a magazinok, és így terjedt el a tévhit, hogy a csokoládéban „örömhormon” van.

A valós helyzet az, hogy a csokoládéban levő feniletilamint az emésztőrendszerben percek alatt lebontja a MAO–B enzim, így az nem tud eljutni az agyba[1], hacsak valaki nem szed monoamin-oxidáz-gátló gyógyszert (pl. szelegilint).

Készítmények[2][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Belacodid
  • Glotil

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2-PHENYLETHYLAMINE (Hazardous Substances Data Bank)
  2. Phenethylamine (Drugs-About.com)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Phenethylamine című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.