Lazac

Lazac
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes) Család: Lazacfélék (Salmonidae) Alcsalád: Lazacformák (Salmoninae) Nem: Salmo Faj: S. salar
Tudományos név
Salmo salar Linnaeus, 1758
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Lazac témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Lazac témájú médiaállományokat.

A lazac (Salmo salar) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjéhez és a lazacfélék (Salmonidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése

A lazac Nyugat- és Észak-Európa tengerpartjainál és folyórendszereiben a Viscayai-öböltől Oroszország sarkvidéki részéig előfordul. Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada észak-atlanti partjainál is megtalálható. A lazac, a Grönlandi-tengerbe vándorol. A lazac számára a fő veszélyeket a túlhalászás, a folyók szennyezése és az ívás helyéül szolgáló folyókhoz vezető utat elzáró gátak jelentik. Korábban nagyobb csapatai voltak.

Alfajai

• Salmo salar biennis
• Salmo salar brevipes
• Salmo salar europaeus
• Salmo salar lacustris
• Salmo salar saimensis
• Salmo salar salar
• Salmo salar sebago

Megjelenése

Alakja: A lazac teste erősen megnyúlt, faroknyele karcsú. Pikkelyei kicsinyek, az oldalvonal mentén 120-130, a zsírúszó és az oldalvonal között 11-15 (többnyire 12-14) helyezkedik el. Feje viszonylag kicsi, orra hegyes, szájrése széles (hátranyúlik a szemekig). Az első kopoltyúív valamennyi tüskéje pálcaszerű. Az ekecsont fogazása: a lemez fogak nélküli, a nyélen a fogak egyetlen hosszanti sorba rendeződtek, az állat korosodásával könnyen kihullanak.

Színezete': A fiatal halak (körülbelül 15 centiméterig) oldalain nagy sötét foltok és piros pontok vannak. A már tengerbe érkezett, fiatalkori ruhájukat elveszített példányok fején kerek, fekete pettyek vannak, oldalaik ezüstösek. Az ívó halak vörös és fekete foltosak, a hímek hasoldala piros.

Mérete: A kifejlett lazacok rendszerint 40-120 centiméter hosszúak, de elérhetik a 150 centimétert is. A lazac testtömege 36 kilogrammos is lehet.

Életmódja

E halfaj a tengerben aktív vadász, és gyakran rajokban él. A fiatal lazacok tápláléka: rovarok és más kis folyami állatok. A tengerben élők tápláléka: halak, például homoki angolnák és fiatal heringek. A lazac 8-10 évig él.

Szaporodása

Az ívási időszak november-február között van. A vándorlás során akár 3 métert is tud szökni, hogy áthaladjon az akadályokon. A nőstény farkával fészket ás, és ebbe rakja ikráit, melyeket a hím egyidejűleg meg is termékenyít. Az ívás gyakorta több helyen zajló folyamata két hétig is eltarthat. A nőstény 10 000-40 000 golyó formájú, narancsszínű, körülbelül 5-7 milliméter átmérőjű ikrát rak. A kikeléshez 70-160 nap kell, hogy elteljen. Kikelés után a lárván még megvan a szikzacskó, amely táplálja. A kavicsfészek elhagyása után a kis lazac rovarlárvákkal, férgekkel és más, vízben élő gerinctelenekkel táplálkozik. Amikor eléri a körülbelül 10 centimétert, a lazac változtat életmódján. Nagyobb halakra vadászik; testének mintázata is megváltozik, hogy vadászatkor jobban álcázza az állatot. A fiatalok 1-5 évig maradnak az édesvízben, utána a tengerbe vonulnak. A tenger felé vezető útján színe ezüstössé válik. Néhány fiatal hím a folyóban marad és ott növekszik meg, így kisebbek lesznek. Amikor elérkezik az ívási időszak, ezek a kisebb hímek odatolakodnak más párzó lazacokhoz és megtermékenyítik a nem nekik szánt ikrákat.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
• Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8

Külső hivatkozások

• Lazac receptek