Lecitin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Foszfatidil-kolin, a lecitinben található egyik foszfolipid

A lecitin általában egy keveréket jelöl, mely glicerolipidekből, trigliceridekből, és foszfolipidekből (foszfatidil-kolin, foszfatidil-etanol-amin, foszfatidil-inozit) áll. A biokémiában általában csak a foszfátkolin megnevezésére használják, mely a tojássárgában legnagyobb mennyiségben megtalálható foszfáttartalmú szerves vegyület. A lecitint nagy mennyiségben és nagy tisztaságban állítják elő élelmiszeripari és gyógyszerészeti célokra.

Neve a görög lekithosz (λέκιθος = tojás sárgája) szóból származik, melyben nagy mennyiségben található.[1]

Élettani jelentősége[szerkesztés]

Az emberi szervezetben a vastagbélben található bélnedv fontos összetevője a foszfátkolin, mert meggátolja egyes baktériumok elszaporodását. Például a krónikus fekélyes vastag- és végbélgyulladásban (colitis ulcerosa) szenvedő emberek vastagbelében sokkal kevesebb a foszfátkolin, mint az egészséges emberek esetében.[2]

Élelmiszeripari alkalmazása[szerkesztés]

A lecitin a sejtmembránban is megtalálható, könnyen lebontható, nem mérgező vegyület. Fő forrása a szójaolaj, de napraforgóolajból is előállítható. Élelmiszerek esetében tartósítószerként, emulgeálószerként és stabilizálószerként E322 néven használják.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 90. o. ISBN 963 8334 96 7  
  2. Retarded release phosphatidylcholine benefits patients with chronic active ulcerative colitis - Stremmel et al. 54 (7): 966 - Gut

Források[szerkesztés]