Borsó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Zöldborsó szócikkből átirányítva)
Borsó
Zöldborsó hüvelyében
Zöldborsó hüvelyében
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Hüvelyesek (Fabales)
Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae)
Alcsalád: Bükkönyformák Faboideae
Nemzetség-
csoport
:
Fabeae
Nemzetség: Pisum
Faj: P. sativum
Tudományos név
Pisum sativum
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Borsó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Borsó témájú médiaállományokat és Borsó témájú kategóriát.

A borsó vagy veteményborsó, kerti borsó, kultúrborsó, termesztett borsó[1] (Pisum sativum) a pillangósvirágúak családjába tartozó növényfaj. Tápláléknövény, az emberiség egyik legrégibb kultúrnövénye. Fontos fehérjeforrásnak számít az emberi táplálkozásban, manapság elsősorban zöldségként és állateledelként kerül felhasználásra. Magyarországon a veteményes kertekben mindenütt megtalálható kedvelt zöldségféle. Szántóföldi paraszti termesztése elsősorban a Tiszántúlon (Hajdú-Bihar, Szolnok, Békés vármegyék), illetve a Dunántúl némely körzeteiben (Fejér és Tolna vármegye) alakult ki. Termesztett változatai több vad őstől származnak. Termesztésbe vétele i. e. 4–5000 évvel Közép-Ázsia központi és déli területein (Afganisztán, Irán, Turkesztán) történhetett és a neolitikus kultúrákkal terjedt el Európában. A bronzkorból bőséges régészeti leletek bizonyítják Kárpát-medencei és nyugat-európai ismeretét. A magyarság még a vándorlása idején ismerhette meg. A magyar borsó szó ótörök eredetű.

Leírása[szerkesztés]

Az alapfaj gyökere mélyre hatol, oldalgyökerei gazdagon behálózzák a talajt, rajtuk nitrogéngyűjtő baktériumok élnek. Hajtása felálló vagy elfekvő dudvaszár viaszos bevonattal; levélkacsban végződik. Levelei szárnyasan összetettek, hamvasak, széles pálhájuk van. Virágai fehérek, magánosak vagy kevés tagú fürtben állnak. Termése hüvely. Áprilistól júliusig virágzik.

A termesztett fajták különböznek a szártagok hosszúságában és színében, a pálhalevelek és a lomblevelek alakjában, a hüvely méretében és a termés alakjában.[2][3]

Termesztett alakkörei[szerkesztés]

Alapvetően három fajtacsoportot különböztetünk meg, de ezeken belül más szempontok, bogyó nagysága, színe alapján is osztályozzák:

  • cukorborsó P. sativum L. ssp. sativum convar. saccharatum Ser. (=ssp. hortense (Neilr.) A et G.): a terméshüvely belső, rostos rétege hiányzik, hüvelyestül fogyasztják.
  • kifejtő borsó P. sativum L. ssp. sativum convar. sativum (=convar. vulgare (Schülb. et Mart.): magjuk sima, cukortartalmuk gyorsan alakul át keményítővé, rövid idő van a betakarításukra. Ide tartoznak az étkezési száraz (zöld vagy sárga magvú) borsók is.
  • velőborsó P. sativum L. ssp. sativum convar. medullare Alef.: a cukortartalom lassan alakul át keményítővé, hosszabb ideig zsenge marad.[3]

Termesztése[szerkesztés]

Legnagyobb zöldborsótermelők
2021
(Számok millió tonnában)
1.  Kína 11,4
2.  India 5,8
3.  Albánia 2,1
4.  Mali 1,9
5.  Üzbegisztán 1
6.  Pakisztán 0,5
7.  Thaiföld 0,4
8.  Franciaország 0,2
9.  USA 0,2
10.  Algéria 0,2
17.  Magyarország 0,08
..
Föld összesen 26
Forrás: FAO[4]
Pisum sativum

A zöldborsó világszerte népszerű zöldség. 2021-ben a zöldborsót több mint 80 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta a 26 millió tonnát.

A világ legnagyobb borsó termelői közé tartozik Kína, India, Albánia, Mali és Üzbegisztán. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Kína és India az éves termés több mint felét (66%) adták a világ zöldborsó termelésének.

A borsót eredetileg száraz állapotban fogyasztották. A zöldborsófogyasztás a 15–16. századtól jött szokásba Nyugat-Európában. Eleinte a hüvelyével együtt főzték meg. A 16–17. századi magyar botanikai irodalom kétféle borsót különböztetett meg: az apróbb magvú mezei borsót és a nagyobb magvú kerti borsót. Magyarországon bárhol termeszthető, a hideget jól tűri, egyes fajták a −10 °C-ot is károsodás nélkül elviselik. Nagy melegben a szemek aprók maradnak. Március, április hónapban szakaszosan vetjük, egyes fajták között egy-két hét különbséggel. Talajban nem válogat, tápanyag-, vízigénye közepes, ha a téli csapadék bőséges volt, akkor csak a virágzásakor öntözzük.

A termésmennyiség és a minőség miatt nagyon fontos a legmegfelelőbb betakarítási időpont kiválasztása. Túl korai szedésnél alacsony lesz a termésátlag, viszont zsenge, édes szemeket kapunk, míg a túl kései szedésnél a minőség lesz rossz, kemények, nehezen fővők lesznek a szemek. A szedést követően hűvös helyen tároljuk a feldolgozásig, eltevésnél, gyorsfagyasztásnál törekedjünk arra, hogy két-három órán belül tudjuk feldolgozni.

Fontosabb kártevői és betegségei[szerkesztés]

  • betegségek: Levél-, szár-, és hüvelyfoltosság, lisztharmat, fuzárium, borsóperonoszpóra, borsórozsda, baktériumos betegség.
  • kártevők: borsózsizsik, levéltetvek, barkók, bagolylepke hernyók, borsótripsz, zsizsik

Tápértéke[szerkesztés]

Zöldborsó (nyers)
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 81 kcal   339 kJ
Szénhidrátok14.5 g
- Cukrok  5.7 g
- Étkezési rostok  5.1 g
Zsír0.4 g
Fehérje 5.4 g
A-vitamin ekviv.  38 μg5%
β-karotin  449 μg4%
Tiamin (B1-vitamin)  0.3 mg26%
Riboflavin (B2-vitamin)  0.1 mg8%
Niacin (B3-vitamin)  2.1 mg14%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0.1 mg2%
B6-vitamin  0.2 mg15%
Folsav (B9-vitamin)  65 μg16%
C-vitamin  40.0 mg48%
Kalcium  25.0 mg3%
Vas  1.5 mg12%
Magnézium  33.0 mg9% 
Foszfor  108 mg15%
Kálium  244 mg5%
Cink  1.2 mg13%

B1, B2, és C vitamint (20 mg/100 g) tartalmaz. Szénhidrát tartalma is jelentős. Kalóriaértéke megközelíti a burgonyáét, fehérjetartalma pedig kb. háromszor annyi.

Felhasználása[szerkesztés]

A szárazborsó legnagyobb része borsódaraként az állattenyésztésben kerül felhasználásra, akárcsak az élelmiszer előállításból származó borsó takarmányliszt és a borsókorpa a hántoló malomból. Magas tápanyagtartalma miatt a szárított borsót is használják etetéshez. Továbbá a borsót zöldtakarmányként és zöldtrágyázáshoz is használják.

Eredetileg az emberi táplálkozáshoz is szárazborsót használtak, melyet elsősorban borsópürének készítettek el. Napjainkban elterjedt még a borsóleves. A 19. században jelent meg a borsókolbász. A szárazborsó teljes borsóként (maghéjjal) és félborsóként (maghéj eltávolításával) kerül felhasználásra.

Manapság Közép-Európában a borsót főleg nyersen fogyasztják. Gyakran kerül konzervekbe és mélyhűtött formában is árusítják.

A nyers, zsenge friss cukorborsó kedvenc gyerekcsemege. Cukorborsó leves, és főzelék készülhet belőle, de más levesek, rizses köretek, párolva saláták ízesítője, kiegészítője. Az egészséges, friss borsóhüvely a belső rétegének eltávolítása után ehető, a borsólevesben is nagyon jól használhatjuk.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Priszter 1999, 458. o.
  2. Penszka K. (szerk.): A hajtásos növények ismerete. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2001 98. o. (Veteményborsó)
  3. a b Balázs G. Zöldségtermesztők kézikönyve Borsó Hozzáférés: 2013-08-15
  4. http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons:Category:Pisum sativum
A Wikimédia Commons tartalmaz Borsó témájú médiaállományokat.