Gilisztaűző varádics
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Chrysanthemum vulgare L. |
||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gilisztaűző varádics témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gilisztaűző varádics témájú médiaállományokat. |
A gilisztaűző varádics (Chrysanthemum vulgare) korábban (Tanacetum vulgare) a őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó növényfaj. Népi nevei közül talán a mezei mimóza a legérdekesebb, ezt valószínűleg levelei alakjáról kapta.
Tartalomjegyzék |
Jellemzői [szerkesztés]
Felálló, felső részén elágazó szárú, 80–120 cm magas, megdörzsölve fűszeres illatú évelő. Nagyságán kívül számos aranysárga virágzatával is feltűnik. A fészkek csak csöves virágúak, dús sátorvirágzatot alkotnak. Levelei majdnem kétszerese, szárnyasan szeldeltek.
Előfordulása [szerkesztés]
Egész Európában elterjedt, Magyarországon is gyakori. Az élőhelye az ártéri magaskórós társulások és mocsárrétek.
Virágzása [szerkesztés]
Június-szeptember között van
Hasznosítása [szerkesztés]
Melius Péter az 1578-ban megjelent Herbáriumában ezt írta a varádicsról: „Próbált dolog. Levelét főzd meg borban, vagy tejben add innya, a gilisztát kiűzi.” Nevéhez híven napjainkig gyakorta használták az ember és a háziállatok bélférgeinek elpusztítására, kiűzésére, külsőleg ízületi fájdalmak enyhítésére. Főként szárított virágból főzött teája tartalmazza a férgek, rovarok által nem kedvelt illóolajokat, gyantát és keserűanyagot. Mérgező hatása miatt azonban háziszerként ma már nem ajánlott. A biokertészek elsősorban a hangyák távol tartására alkalmazzák. A szárított növény nemcsak az ágyásokból, hanem a tárolóhelyekről is elűzi a hangyákat és más rovarokat, így a molyokat is. Egy alacsony termetű változatát előszeretettel telepítik sziklakertekbe.
