Bíboros vajvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bíboros vajvirág
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Vajvirágfélék (Orobanchaceae)
Nemzetség: Orobanche
Faj: O. purpurea
Tudományos név
Orobanche purpurea
Jacq.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bíboros vajvirág témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bíboros vajvirág témájú médiaállományokat és Bíboros vajvirág témájú kategóriát.

A bíboros vajvirág (Orobanche purpurea) a valódi kétszikűek ajakosvirágúak (Lamiales) rendjéhez, ezen belül a vajvirágfélék (Orobanchaceae) családjának névadó nemzetségéhez tartozó faj. Főleg Közép- és Dél-Európában, száraz lejtőkön, homokpusztaréteken él, 800 méter tszf.-ig. Magyarországon szórványosan fordul elő, többek közt a Kisalföld, valamint a Börzsöny területén él.[1][2] Gazdanövényei a cickafark, az üröm és a szártalan bábakalács.

Leírása[szerkesztés]

25–45 cm magas évelő növény. Obligát élősködő, klorofillt nem tartalmaz. Szára csúcsán lilás vagy kékes színű, erősen mirigyszőrös, rajta 15-nél több pikkelylevél található. Június-július folyamán virágzik. A virág pártája 2–3 cm-es, felül kékes ibolya, alul sárgásfehér színű, sötétibolya erezettel. A pártacső a toroknál 5–7 mm széles. A portok kopasz, legfeljebb az alján szőrös. A virágkocsányon két szálas előlevél, a virág tövében egy murvalevél található. A virágokat lepkék porozzák. Toktermése van.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol171_p3-176.pdf A Kisalföldi meszes homokpuszta növényélete – egykor és ma. 100 éve jelent meg Polgár Sándor első leírása a győri homoki sztyeppvidékről]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  2. Adatok a Börzsöny-hegység flórájához. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)

Források[szerkesztés]

  • Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Budapest: Magyar Könyvklub. 1998. = Természetkalauz, ISBN 963 548 672 3