Pannon gyík

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pannon gyík
Az Ablepharus kitaibelii egy törökországi példánya
Az Ablepharus kitaibelii


egy törökországi példánya

Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Alrendág: Vakondgyíkalakúak (Scincomorpha)
Család: Vakondgyíkfélék (Scincidae)
Nem: Ablepharus
Faj: A. kitaibelii
(Bory, 1833)
Alfaj: A. k. fitzingeri
Tudományos név
Ablepharus kitaibelii fitzingeri
Mertens, 1952
Elterjedés
Ablepharus kitaibelii range map.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pannon gyík témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pannon gyík témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pannon gyík témájú kategóriát.

A pannon gyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri) egy, a Földközi-tenger keleti medencéjében elterjedt gyíkalfaj, mely a vakondgyíkfélék vagy szkinkek családjának egyetlen Magyarországon is előforduló képviselője. Az Ablepharus kitaibelii faj és alfajainak taxonómiája nem stabil, ezért több helyen nem találkozhatunk ezzel, a nevében Kitaibel Pál magyar botanikusnak és Leopold Fitzinger zoológusnak emléket állító alfajjal.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pannon gyík, bár nevéből másra lehetne következtetni, valójában jóval nagyobb területen fordul elő, mint a Kárpát-medence. Itteni populációi egyébként foltszerűen elszigeteltek, a Pilisben, a Budai-hegységben, a Börzsönyben, a Bükkben, valamint a Duna-Tisza közén fordulnak elő. Találkozhatunk vele az Al-Duna mentén is, de leggyakoribb a Balkánon, Kis-Ázsiában, a Közel-Keleten egészen Egyiptomig. Száraz, füves domboldalakon, olykor melegebb, sziklás hegyoldalakban él, ahol az aljnövényzet vagy az avar rejtekhelyet biztosít számára.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pannon gyík mindössze 10-12 centiméteres hosszúságot érhet el, teste hengeres, feje rövid, orra tompa. Pislogásra képtelen, mivel átlátszó szemhéjai összenőttek (innen angol elnevezése: kígyószemű). Végtagjai gyengék és kicsik.

A pannon gyík alapvetően olajbarnás színű bronzos árnyalattal, hasa ezüstszürke. A háti részen két, fehér pontsorral szegett fekete vonal fut végig, és az orrcsúcstól egy-egy világosan keretezett sötét sáv húzódik mindkét oldalon a hátsó láb tájékáig. A nemek között nincs szemmel látható különbség, a fiatal egyedek alapvetően sárgásabbak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A változó testhőmérsékletű hüllő októberben a talajba ássa magát, telelése pedig egészen március végéig eltart. Az elkövetkező időben elsősorban reggel és délután aktív, nem ritkán egészen szürkületig, míg a legforróbb órákat rejtekhelyén tölti. Rejtett életmódot él, többnyire fű és avar alatt mozog, ezért ritkán látni. Mint minden rokona, a pannon gyík is ragadozó, elsősorban ízeltlábúakkal, férgekkel és puhatestűekkel táplálkozik.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párzásra április közepén kerül sor, ezt követően a nőstény 5-6 borsónyi, hosszúkás tojást rak. A puha tojások a földben vagy avar alatt kelnek ki augusztus-szeptemberben. A kezdettől fogva önálló kis gyíkok eleinte alig 5 centiméter hosszúak.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Széles körű elterjedtsége miatt világviszonylatban nem veszélyeztetett. Elsősorban élőhelyének pusztítása fenyegeti. Számos természetes ellensége van, így a nagyobb gyíkfajok, a rézsikló, a ragadozó madarak és különösen a kövirigó. Az elszigetelt magyarországi állományok fokozottabb védelemre szorulnak, ezért mint minden hazai kétéltű és hüllő, a pannon gyík is védett. Eszmei értékét 100 000 forintban szabták meg.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]