Székelyderzs

A településen világörökségi helyszín található

Székelyderzs (Dârjiu)
A székelyderzsi erődtemplom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Hargita
Rang	község
Beosztott falvak	Székelymuzsna
Polgármester	Zoltáni Csaba
Irányítószám	537075
Körzethívószám	0x66
Népesség
Népesség	885 fő (2002) +/-
Község népessége	1177 (2002)
Magyar lakosság	874
Földrajzi adatok
Terület	41,97 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Székelyderzs weboldala

Székelyderzs (románul Dârjiu, korábban Dârj, helyi népies nyelven Dözs) falu Romániában Hargita megyében. A vártemplom az egyike az olyan romániai magyar műemléknek, amely az UNESCO világörökség része.

Fekvése

Székelyudvarhelytől 21 km-re délnyugatra a Nagy- (vagy Lok-) patak völgyében magas dombsorok közt fekszik.

Nevének eredete

Neve a szláv Drž személynévből származik.

Története

1334-ben Ders néven említik először. A hagyomány szerint a régi falu a Pénzes-dűlőben volt, amely a tatárjáráskor pusztulhatott el. Ennek kápolnája is volt. Szájhagyomány szerint a mai lakosság Darócról került át lakosságcserével, eszerint a templomot eredetileg szászok építették, akik Darócra költöztek át.

A falu a Petky család ősi fészke, udvarházuk a mai kultúrház helyén volt. 1910-ben 1390 magyar lakosa volt, 1992-ben 844 lakosából 836 magyar és 8 román volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott.

Az unitárius erődtemplom

Freskótöredék a székelyderzsi templomban – Szent László-legenda

A falu unitárius templomerődje egy 13. század eleji kápolna bővítésével a 14. század elején épült, a 15. században átépítették, erődfalai 17. századiak, az 1605. évi Basta-féle pusztítás után épültek meg. 1661-ben Ali pasa csapatai dúlták fel. Belsejében számos 1419-ben készült freskótöredék került napvilágra. 1938-ban egyik befalazott ablakából rovásírásos tégla került elő.

Freskórészlet a székelyderzsi templomban a Szent László-legendából: Szent László lovagkirály alakja.

Freskórészlet a székelyderzsi templomban a Szent László-legendából: Szent László és a kun vitéz birkózása.

A templom falán felül érdekes szuroköntő nyílások láthatók, már-már díszes formájukat a praktika szülte. A körítőfalon körben lőrések mutatják még a védelmi szerep fontosságát. A kaputorony aljában kettős kapu áll: így ha a támadók a külsőn már át is jutottak, a belső kapu előtt megtorpanni kényszerültek, miközben a torony emeletéről a védők nyílásokon keresztül szurkot önthettek a nyakukba.

Az erődtemplom érdekessége, hogy a falu népe itt tárolta a legfontosabb értéket: az élelmet – így a kiéheztetés ellen is fel volt készítve. Külső támadás esetén elég volt bemenekülni az erődbe – az élelem már ott volt. A bástyák között a várfal mentén félnyereg tető alatt hatalmas ládákban tárolták a gabonát, a saroktornyok emeletén pedig a szalonnák lógtak kampókra akasztva. (Ezt a hagyományt a falu lakói mind a mai napig őrzik.) Minden családnak saját ládái és kampói voltak.

A templom békeidőben is zárva volt, kulcsát megbízott személy őrizte (nehogy egy sonka átugorjon egy másik kampóra…), és szalonnát csak hetente egyszer, a hét bizonyos napján lehetett vételezni. Az a háziasszony, aki – rosszul beosztva az élelmet – ettől eltérni kényszerült, bizony számíthatott a falu megvetésére.

Látnivalók

• Unitárius templomerőd, a Világörökség része.
• A falu református temploma 1870-ben épült.

Lásd még

• Szent László legenda
• Necpál
• Tereske
• Zsigra
• Türje
• Bántornya
• Ócsa
• Vizsoly

Irodalom

• Dercsényi Dezső (1972): Román kori építészet Magyarországon. Corvina, Budapest
• Gerendás Lajos: Székelyderzs és erõdtemploma. é.n.
• László Gyula (1993): A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám, Budapest
• Marosi Ernő (1984): A középkori művészet nyelvi funkciója. Művészet, XXV, 5. sz. 8-11. old.

Külső hivatkozások

• http://szekelyderzs.com
• http://szekelyderzs.erdely.org
• Székelyderzsi fotók Konyha Miklóstól
• Székelyderzsi fotók a flickr.com-ról