Tekerőpatak
| Tekerőpatak (Valea Strâmbă) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hargita |
| Rang | falu |
| Községközpont | Gyergyóújfalu |
| Irányítószám | 537309 |
| Körzethívószám | 0266 |
| Népesség | |
| Népesség | 1306 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 1213 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
Tekerőpatak (románul Valea Strâmbă) falu Romániában, Hargita megyében. Gyergyóújfaluhoz tartozik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Gyergyószentmiklóstól 3 km-re délre fekszik.
[szerkesztés] Nevének eredete
A falun átfolyó patakról kapta a nevét, amely nevéhez híven hol itt, hol ott bukkan fel. A patak tulajdonképpen az Alsó- és Felső-Visszafolyó-patak egyesüléséből keletkezett.
[szerkesztés] Története
1569-ben Thekerewpatak néven említik. A falunak sokszor az ivóvíz hiánya okoz gondot, mivel a patak száraz időben elapad és kutat ásni itt nem lehet. Korábbi 1568-ban épült kápolnáját a török 1661-ben elpusztította. A helyette épített pedig 1724-ig állt fenn.
Temploma 1734-ben épült, miután plébániája 1724-ben önálló lett. 1801-ben a falu harmadával együtt leégett, majd 1838-ra újjáépítették és Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték.
Határában egy kis Szent Róza kápolna épült 1760-ban melyet az 1602. évi pestis áldozatainak emlékére a Gáborffiak emeltettek.
1705-ben Acton tábornok császári serege dúlta fel, 1719-ben pestis pusztította. 1764-ben az I. székely gyalogezred parancsnoki székhelye lett. A falut 1801-ben, 1883-ban és 1900-ban tűzvész pusztította. 1896-ban nagyközég lett, de 1918-ban Vaslábhoz csatolták. 1968-ig önálló község volt, ma közigazgatásilag Újfaluhoz tartozik.
1910-ben 2650 lakosából 2116 magyar és 50 román volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Gyergyószentmiklósi járásához tartozott. 1992-ben 1465 lakosából 1292 magyar, 157 cigány és 16 román volt.
[szerkesztés] Nevezetességei
Nevezetessége a Sipos-kő oldalában felfedezett Súgó-barlang. Már a 19. században ismerték a cseppkőbarlangot, ahol állítólag aranyat is találtak. A gyakori látogatók cseppköveit letördelték.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||

