Gyergyószárhegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szárhegy (Lăzarea, Grünberg)
Gyergyoszarhegy2.JPG
Szárhegy címere
Szárhegy címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Hargita
Rang község
Beosztott falvak Güdüctelep
Polgármester Gábor László
Irányítószám 537135
Körzethívószám 0266
Népesség
Népesség 3254 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 3424 (2011)[2]
Magyar lakosság 3332
Népsűrűség 42,47 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 770 m
Terület 80,88 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szárhegy  (Románia)
Szárhegy
Szárhegy
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 44′ 59″, k. h. 25° 31′ 17″Koordináták: é. sz. 46° 44′ 59″, k. h. 25° 31′ 17″
Szárhegy weboldala

Szárhegy (más néven Gyergyószárhegy, románul Lăzarea, régebben (magyar hatásra) Sarhighi, vagy Giurgeu-Sarheghi, németül Grünberg) nagyközség Romániában Hargita megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyergyószentmiklóstól 6 km-re északnyugatra a Szármány-hegy déli oldalán fekszik, 770 méter tengerszint feletti magasságban. A faluhoz tartozik Güdüctelep, egy kis hegyi település, mely a környéken fekvő falvakhoz hasonlóan a központi falutól távol helyezkedik el. Güdüc 1956-ban ideiglenesen különvált Szárhegytől.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét valószínűleg az egykor Szármány hegynek is nevezett hegyről kapta.

A "szármány" szó jelentése: meredek, kopasz lejtő, hegyoldal. Maga a "szárhegy" szó is kopár, sziklás hegyet jelent (szár, a régi magyar nyelvben annyi mint kopasz).[3]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területe ősidők óta lakott. A kastélytól nyugatra bronzkortól a kora középkorig lakott település nyomait tárták fel. A legelső írásos adatok a faluról az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékben találhatók. A Szárhegy nevet a 15. század okleveleiben használták először.

A kastély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kastély

Története a Lázár család történetével fonódik össze. A falu első írásos említése 1406-ból való, Lázár Bernát nemes birtoka volt ekkor a terület. A Lázár várkastély 1450 és 1532 között több szakaszban épült. Ekkor, 1462-ben a földesura Lázár András volt. A várkastélyt. Az 1500-as évek végén élt Lázár István lánya, Druzsina volt, ő iktári Bethlen Farkashoz ment feleségül, s ebben a házasságban született meg Marosillyén Bethlen Gábor. Szárhegyre került, s a ma is látható kaputorony emeleti szobájában nevelkedett. A kastélyt 1631-ben bővítették, bástyákat és védőfalakat építettek hozzá és pompás reneszánsz udvarházzá építették ki. A Székelyföld egyik fontos katonai-közigazgatási központja lett. 1658. szeptember 6-án itt győzte le a Gábor diák vezette székely csapat a betörő tatárokat és moldvaiakat. Az elesetteket a falu alatti Tatárdomb alá temették. Az eseményre 1908-ban elhelyezett emléktábla emlékeztet. A Székelyföldet igen gyakran sújtották török, tatár betörések, az egyik támadás idején a várkastély is megsérült. Ekkor kijavították, kibővítették, régi forrás szerint egy ilyen támadás során építették a nagy sarokbástyát is. A kuruc szabadságharc idején Lázár Ferenc volt a földesura, aki támogatta még hadműveletekkel is a kurucokat. 1707-ben - amikor a császáriak bevonultak Erdélybe, Lázár Ferencnek ki kellett menekülnie Csángóföldre - Acton császári tábornok a várkastélyt felgyújttatta, amely után csak egy ép bástyája maradt. Lázár Ferenc állíttatta helyre, amikor visszatért a szatmári béke után, ugyanis meghódolt a Habsburg császár előtt, így maradhatott ura a földjének. 1742-ben Lázár Ferenc meghalt, a kastélyban. A kastély 1748-ban újra leégett, ekkor sajnos nem tudták már minden részét helyreállítani, amit tudtak, azt is részben a falu népének adományából. Végül 1842-ben egy tűzvészben dőlt végleg romba. A 19. század idején a Lázár család "hanyatlásnak" indult, ekkor már csak a kaputorony volt lakható. Az utolsó Lázár-örökös - Lázár Zsigmond és felesége - 1853-ban hagyta el a kastélyt, mely ennek következtében erőteljes pusztulásnak indult.

A kolostor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolostor.

1665-ben Lázár István egy darab földet adott a ferenceseknek, ahol kápolnát építtetett nekik. 1669-ben a Csíksomlyóból idejött Kájoni János (itt temették el 1687-ben) új épületet emeltetett, amely 1707-ben és 1748-ban leégett és csak 1752-re lett kész. 1872. május 22-én a kolostor is újra leégett, de újjáépítették.

A lakosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakók nagy részben székelyek (97%), szinte a teljes falu. Az ősmagyarokra jellemző nemzetiségi szervezet a letelepedéskor is megmaradt Szárhegyen, sőt, a 16. századig így éltek! Az itt élők adómentességet élveztek, mivel a határvédésért cserébe ilyen fontos kiváltságban részesültek. Továbbá meg kell említeni, hogy a földjüket birtokolták, mint a székelyek egyébként is, így itt nem volt olyan éles vagyoni elkülönülés, mint Erdély többi, Székelyföldön túli részein, ahol a jobbágy általános ellentétben állt a nemessel. Itt mindenki élvezhette ugyanazt a kiváltságot. 1562-ben volt a székely fölkelés, melynek megtorlásául számos székely falut tettek tönkre, ártatlan családokat gyilkoltak le. A közszékelyekből jobbágyok lettek, s kemény adóval sújtották őket. 1570 körüli összeírás arról tanúskodik, hogy akkorra a Lázár grófokon kívül 5 birtokos élt Szárhegyen, a lakosság többi része jobbággyá vált. 1614-ben jött egy jobb kor a lakosok körében: Báthori Zsigmond fejedelem visszaadta a jobbágyok szabadságát, újra adómentességet élveztek, földjeiket visszakapták, de - pont mint dédszüleik idején - határvédő szerepük lett. Fontos is volt ez, mivel 1658-ban betört egy tatár csapat Gyergyóba. A gyergyóiak, köztük a szárhegyiek is hősiesen helytálltak, s kikergették a tatár sereget Moldvába. 1661-ben sajnos újabb török-tatár sereg tört be Gyergyóba, ám ekkor nem sikerült olyan jól a csata, mint 3 évvel azelőtt. A településeket felgyújtották, lakosaikat elhurcolták. Lázár István idején Szárhegy egész Gyergyó legjobban fejlődő, legtekintélyesebb településévé vált! A kuruc-labanc harcok, a Rákóczi-szabadságharc idején a gyergyóiak a kurucok mellé álltak, ám 5 évvel később Acton császári ezredes könyörtelenül elpusztította Gyergyót, a lakosoknak menekülni kellett. Ekkor égették fel a Lázár várkastélyt is. 1711-ben megszűnt a székelyek katonai szolgálata, majd Mária Terézia uralkodása idején végleg eltűntek a jogok. A lakosság többsége jobbágy maradt. 1813-1817-es időszakban a nagy éhínség miatt Szárhegyről is nagy számban mentek ki magyarok Moldvába.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település lakosságát 1850 óta jegyzik. Érdemes megfigyelni az 1900-1910-es évek hirtelen népességugrását, mikor megnyílt a közeli fűrészgyár, melynek során rengetegen vándoroltak ide, köztük románok, németek, s egyéb nemzetiségek is (ukrán).

  • 1850-ben 2661 lakosából 2561 székely/magyar, 60 román, 7 német, 22 cigány és 11 egyéb volt.
  • 1880-ban 3216 lakosából 3214 székely/magyar, 0 román, 2 német volt.
  • 1890-ben 3563 lakosából 3528 székely/magyar, 1 román, 4 német, 30 egyéb volt.
  • 1900-ban 3850 lakosából 3842 székely/magyar, 0 román, 5 német, 3 egyéb volt.
  • 1910-ben 4753 lakosából 4420 székely/magyar, 155 román, 139 német, 25 ukrán, 1 szlovák és 13 egyéb volt.
  • 1920-ban 4479 lakosából 4244 székely/magyar, 99 román, 9 német, 92 zsidó és 35 egyéb volt.
  • 1930-ban 4889 lakosából 4765 székely/magyar, 36 román, 5 német, 49 zsidó, 25 cigány, 1-1-1 ukrán, szerb, szlovák, és 6 egyéb volt.
  • 1941-ben 4977 lakosából 4890 székely/magyar, 3 román, 12 német, 23 zsidó, 47 cigány volt.
  • 1956-ban 4275 lakosa volt, a népek száma nem ismert, a nagy visszaesés (4977 (1941) → 4275 (1956)) azzal magyarázható, hogy ekkor Güdüc (Ghiduț) különvált Szárhegytől.
  • 1966-ban 4176 lakosából 4125 székely/magyar, 29 román, 21 cigány és 1 szerb volt.
  • 1977-ben 4131 lakosából 4018 székely/magyar, 60 román, 52 cigány és 1 egyéb volt.
  • 1992-ben 3564 lakosából 3476 székely/magyar, 43 román és 45 cigány volt.
  • 2002-ben 3435 lakosából 3332 székely/magyar, 57 román, 1 német, 45 cigány és 1 egyéb volt.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római-katolikus templom
  • A Lázár-várkastély helyreállítása megkezdődött. 1974 óta alkotótáborokat rendeznek benne.
  • Római katolikus erődtemploma 1235 körül épült román stílusban, a 15. században gótikus stílusban átépítették, tornya 1488-ban épült. 1590-ben tűz pusztította, mivel a reformátusok a templomot megszerezve oltárait elégették. 1729-ben a szentély és a torony kivételével lebontották és újjáépítették. 1930-ban bővítették és tornyát magasították.
  • A Szármány-hegyi 15. századi Szent Antal kápolnát a nagybaconi Balló család építtette újjá az 1700-as években.
  • A Szármány hegy tövében levő ferencrendi kolostor és templom 1669-1752 között épült. A rendházfőnök 1669-1674 között Kájoni János volt, kinek szobra a kolostor falában látható.
  • A falut és környékét gyakran sújtották a tatárok. A székelyek és tatárok közötti csatározásokra emlékeztet a település határában található Tatárdomb, mely alá a vereséget szenvedett tatárokat temették el az 1658. szeptemberi csatában. A szájhagyomány szerint ide 500 támadót hantoltak el, magyar részről azonban csupán 15 halott volt.
  • Emlékoszlop a háborús szárhegyi hősök emlékére.
  • Az 1596-os gyergyói mészárlás emlékműve.
  • Kommunista diktatúra idején meghalt szárhegyiek emlékműve.
  • Régi jellegzetes székely házak: a faluban látható még 3–4 olyan régi tapasztott falú faház, amelyet az 1870-es években építettek, továbbá hasonló, tornácos téglaházak.
  • A faluban hat kisnemesi századfordulós és korábbi kúria található.
  • Az Angi-kúria előtt több, mint száz éves fűzfa áll, melyet a kúria építésekor ültettek. Néhány éve villámcsapás következtében leszakadt az egyik főága, de szerencsére nem pusztult el.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. [1]