Szalézi rend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Don Bosco látomása az Egyház jövőjéről


A Szalézi rend (más elnevezései: Szalézi Szent Ferenc Társaság, lat. Societas Sancti Francisci Salesi; ol. Salesiani di Don Bosco, lat. Societas Don Bosco, SDB),, szaléziek) klerikus szerzetesi kongregáció a római katolikus egyház keretein belül.

Hivatalos elnevezése: Don Bosco Szalézi Társasága, szaléziak.

Női ága a Segítő Szűz Mária Leányai Társaság.

Harmadrendje: Szalézi Munkatársak Jámbor Egyesülete.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1859. december 18-án Torinoban alapította Don Bosco Szent János, főként az elhagyott és szegény ifjak nevelésére. 1864. július 23-án egyházmegyei jóváhagyást, 1869. február 19-én pápai elismerést nyertek. Szabályzatát 1874. április 3-án hagyta jóvá IX. Piusz pápa. 1884. június 28-án pápai jogú társaság lett, a redemptoristák rendi kiváltságaival.

A rend alapítója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rend alapítója Bosco Szent János (1815-1888) - akit 1934-ben avatott szentté a katolikus egyház - rendjét Szalézi Szent Ferencről nevezte el, kinek az alapító nagy tisztelője volt.

„Da mihi animas, cetera tolle!” - „Adj nekem lelkeket (Uram), minden mást vegyél el!”
Don Bosco

A további történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A piemonti királyságban uralkodó körülményekhez alkalmazkodva pap tagjai a világi papok ruháját viselték, a laikus testvérek civilben jártak és megtartották polgári jogi helyzetüket, de valamennyien letették a szegénység egyszerű fogadalmát. Céljuk a veszélyeztetett ifjak tanítása, nevelése, szakmai képzése. Később a rend tevékenysége lelkipásztorkodással, sajtótermékek előállításával és terjesztésével bővült. 1964 óta Rómában egyetemük (Accademia Salesiana) van a rendi utánpótlás számára. Tudományos folyóiratuk 1939 óta a Salisianum, pedagógiai folyóiratuk 1954 óta az Orientamenti Pedagogici. A szalézi rend hivatalos lapja a Bollettino Salesiano.

Az audiovizuális oktatás úttörői. 1980-ban 1341 házban 16 932 tag, köztük 11 020 pap; 2006-ban 1879 házban 16 665 rendtag, köztük 11 072 pap élt világszerte.

A rend szerveződése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tagjai jelöltség után lépnek a noviciátusba, melynek végén egyszerű fogadalmat tesznek. Három év múlva teszik le az ünnepélyes örökös fogadalmat. A fogadalmas kispapok, a segítőtestvérek és a papok a társaság egyenrangú tagjai.

A rendfőnök mellett 5 szaktanácsadó (rendi képzés, ifjúsági nevelése, a rend lelki ügyei, missziók, anyagiak) és 7 területi tanácsadó (Olaszország és Közel-Kelet, angol nyelvterület, Ázsia, Spanyolország, Latin-Amerika atlanti-óceáni térsége, Közép-Európa és Afrika, Latin-Amerika karib-tengeri térsége) alkotják a rend legfelső vezetését. Az egyetemes káptalan 1904-ig 3, azóta 6 évenként ülésezik. A rend legkisebb egysége a ház, vezetője az igazgató. Nagyobb terület vagy ország házai alkotják a rendtartományt. A II. vatikáni zsinat után 1984-re új szabályzat-tervezetet dolgoztak ki.

Rendfőnökei Don Bosco után: M. Rua, P. Albera, Rinaldi Boldog Fülöp, F. Ricaldone.

A Szalézi Társaság legfőbb tisztségviselője don Pascual Villanueva Chávez szalézi egyetemes főnök.

A szalézi pedagógia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szalézi Társaság apostoli célja: az ifjúság oktatása és nevelése iskolákban, szakiskolákban és különféle ifjúsági intézményekben.

Don Bosco meg volt győződve arról, hogy a fiatalokat nem szigorral, hanem szeretettel kell megközelíteni. „Nem ököllel, de jósággal és szeretettel fogod őket barátaiddá tenni” - vallotta.

A szalézi aktivitás módszere nem csupán abból áll, hogy szeretetet közvetítsünk - ami elengedhetetlen -, hanem abból, hogy pedagógiailag képesek legyünk a szeretetet elfogadni.

A szalézi nevelés módszere az úgynevezett „megelőző pedagógiai módszer”.

Ez a nevelési módszer a jó melletti elkötelezettséget tekinti programjának. Tartalma: a családias szellem, a barátságra és a beszélgetésre való készség, egyszerűség és közvetlenség a rászorultakkal való együttélésben, valamint a vidám, optimista bánásmód.

A megelőző módszer az értelemre, a vallásra és a szeretetre épít.

  • Értelem: egy keresztény humanizmus autentikus szemléletét jelenti, amelyben a jókedv, a szelídség, a bölcsesség, a munka és a tanulás, valamint az emberiesség egységet alkot.
  • Vallás: a megszabadító kegyelem, az Isten utáni vágy tere. Az ember választ kap a boldogság és az élet értelmének keresésére irányuló kérdéseire. Ennek főbb forrásai: Isten Igéje, az Eucharisztia, a bűnbánat szentsége és Máriának, a keresztények segítőjének tisztelete.
  • Szeretet: alapvetően lélektani beleérző képesség. A fiatalokat nem elég szeretni, nekik is érezniük kell, hogy szeretik őket.

Fontos továbbá a „szalézi jelenlét”, ami nem más, mint a fiatalok barátságos megközelítése, egy aktív és hiteles melléjük állás, teljes szívvel való részvétel életükben és elvárásaikban.

A szalézi lelkiség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Don Bosco alapvető lelki beállítottságát, valamint életének és küldetésének vezérfonalát nevezzük szalézi szellemiségnek. Ez a szalézi szellemiség, Don Bosco lelkisége a gyakorlat tapasztalatain formálódott. Alapvonásai: a keresztény reménységből fakadó optimizmus és öröm.

Viselkedési normái:

  • Bizalom a jó győzelmében.
„Minden fiatalban van egy pont, amelyen keresztül megnyerhető a jó ügy számára; minden nevelőnek elsőrendű kötelessége a szívnek ezt az érzékeny pontját megtalálni és használni.” (Don Bosco)
  • Nyitottság minden emberi értékre.
A „szalézi” igenli a világ értékeit és elutasítja a „mai idők” hibái feletti siránkozást. Minden jóhoz ragaszkodik, különösen ha az tetszik a fiataloknak. Aki hajlamos az állandó siránkozásra, abból hiányzik a szalézi lelkiség.
  • A mindennapok örömére nevelés.
„Sok türelemmel kell törekednünk egy olyan nevelésre, amely során megtanuljuk, vagy újra tanuljuk a sokféle emberi örömet - amelyet a Teremtő életutunkon számunkra tartogat -, a maga egyszerűségében felismerni és élvezni.”

A szalézi közösségek életét jellemzi az egyszerűség, a derűs légkör, az evangéliumi merészség, az alkotókedv, a mély lelki élet és az ebből fakadó öröm.

A szaléziek Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Don Bosco ereklye Budapesten a Szent István bazilikában, 2013-ban.
Sándor István boldoggá avatása, 2013-ban.
Sándor István boldoggá avatása a Szent István bazilika előtt

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első szaléziek Magyarországon 1900-ban Szombathelyen (Eredics Ferencné) és 1902-ben Rákospalotán (gróf Károlyi István jóvoltából) jelentek meg. Hivatalosan pedig hazánkban 1913-ban telepedtek le az első szaléziak - Csernoch János hercegprímás hívására - Péliföldszentkereszten (Komárom-Esztergom megye) Zafféry Károly jóvoltából, akit az első magyar szaléziként tartanak számon. Ezt követően megnyitották házaikat, iskoláikat, diákotthonaikat Balassagyarmaton, Borsodnádasdon, Budapesten, Esztergomtáborban, Gyulán, Magyaróváron, Mándokon, Mezőnyárádon, Nyergesújfalun, Pestszentlőrincen, Péliföldszentkereszten, Rákospalotán, Szombathelyen, Tanakajdon, Újpesten, Visegrádon.

A magyar házak az Őrangyalról nevezett rendtartományhoz tartoztak, melynek székhelye Oświęcim-ben (Lengyelország, németül Auschwitz) volt, s magában foglalta az egész Osztrák–Magyar Monarchia német, magyar, lengyel és más szláv nyelvű házait. 1919. november 27-én Albera rendfőnök a tartományt megosztotta: Oświęcim székhellyel és 16 házzal lengyel-délszláv, Bécs székhellyel, 12 házzal (köztük a 2 magyarral) német rendtartományra. 1926-ban a magyar házakból megszervezték a Szent István királyról nevezett félprovinciát, Esztergomtábor székhellyel.

A magyar szaléziak Szent Istvánról elnevezett Magyar Tartományát 1929. január 2-án alapították. Az 1946-47-es tanév adatai szerint 31 szalézi hitoktatott 37 iskolatípusban, 227 iskolában, heti 288 órában 5062 gyermeket. 1950-ben, amikor a szerzetesrendek működését megtiltották, a szerzeteseket szétzavarták, 280 magyar szalézi szerzetes működött több, mint 15 helyen. Sándor Istvánt 1953-ban illegális tevékenységeiért kivégezték. Ő volt az első magyar szalézi szerzetes, akit boldoggá avattak.

Ismeretes személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartományfőnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pływaczyk Stanisław (*1880 †1969; 1926-1929 volt mint első tartományfőnök Magyarországon)
  • Antal János (*1892 †1967; 1933-1948 volt tartományfőnök Magyarországon)
  • Ádám László (*1892 †1977; 1950-1952 letartóztatásáig volt tartományfőnök Magyarországon)
  • Sellye Vince (*1907 †1983; 1948-1950 és 1952-1956 volt tartományfőnök Magyarországon)
  • Edelényi István (*1913 †1995; 1948-1950 és 1956-1980 volt tartományfőnök Magyarországon)
  • Vámos József (*1915 †1983; 1980-1983 volt tartományfőnök Magyarországon)
  • Pásztor János (*1914 †1990; 1983-1990 volt tartományfőnök Magyarországon)
  • Havasi József (*1929; 1990-2008 volt tartományfőnök Magyarországon)
  • Albert van Hecke (*1941; 2008-2010 volt tartományfőnök Magyarországon)
  • Manjooran Joseph Chummar Simon (*1961; 2010-2012 volt tartományfőnök Magyarországon)
  • Ábrahám Béla (*1968; 2012- mostani tartományfőnök Magyarországon)

Napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989-ben a megmaradt 83 magyar szalézi újra megkezdte működését. Nagy nehézségek árán ismét visszatértek régi alapításaik egy részébe és folytatták nevelő tevékenységüket.

A 2009-es adatok szerint a rendtagok száma összesen 45, (32 magyar, 6 indiai, 4 vietnami, 1 olasz, 1 lengyel, 1 belga), 32 pap, 10 tanuló, 2 testvér, 1 novícius, közülük 10 misszionárius.

2012. április 2-i adatok alapján

  • Tartományfőnök: P. Ábrahám Béla SDB
  • Vikárius: P. Vitális Gábor SDB
  • Ekonómus: P. Depaula Flavio SDB

A szalézi család ágai Magyarországon:

  • Szalézi szerzetesek SDB
  • Segítő Szűz Mária leányai Don Bosco nővérek FMA
  • Szalézi Munkatársak Egyesülete SSCC
  • Don Bosco Önkéntesei VDB

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lengyel Erzsebet: Szaléziak Magyarországon, Don Bosco kiadó, Budapest 2013.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]