Irgalmasok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A rend címere
Az Istenes Szent János Kórház (Nyugat-Ausztrália, Perth, Murdoch)

Az irgalmasok (teljes nevén: Betegápoló Irgalmas Rend, latinul: Ordo S. Joannis a Deo, OSJD, Ordo Hospitalarius, OH) laikus férfi szerzetesrend, a legjelentősebb betegápoló katolikus férfi rend.

A rend története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rend alapítójának Istenes Szent Jánost tekintik, pedig ő valójában nem akart rendet alapítani. Halálakor, 1550-ben Antonio Martinra bízta munkatársait. Martin a granadai kórház megszervezése után Madridban alapított új kórházat, munkatársai pedig Andalúzia különböző városaiban.

Egyre inkább úgy látták, hogy célszerű volna betegápoló renddé alakulniuk, ezért ketten Rómába mentek, hogy jóváhagyást nyerjenek erre V. Piusz pápától. A jóváhagyást 1572-ben kapták meg, és egyikük ott maradt Itáliában:

  • 1572-ben Nápolyban,
  • 1584-ben Rómában, az Isola Tiberinán alapított kórházat — ez utóbbi lett az általános rendfőnök központja.

A rend a végleges jóváhagyást 1586-ban V. Szixtusztól kapta meg. 1624-ben kolduló renddé minősítették, és megadták neki e rendek minden kiváltságát.

Fejlődésük, terjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1700-ban már 288 kórházuk, illetve rendházuk volt 16 provinciában.
  • Európában a francia forradalom visszavetette őket.
  • 1850-ben Spanyolországban a rendet betiltották, de a 19. század végén újra engedélyezték.
  • A 20. század elején angolszász országokban is megtelepedtek.
  • 1925-ben 11 provinciájuk 104 kórházában a rendnek 1487 tagja volt.
  • 1970-ben 18 provinciájuk 195 kórházában a rendnek 2126 tagja volt.
  • 1980-ban 189 házban a rendnek 1755 tagja dolgozott.

A rend célja, szervezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rend célja a férfi betegek testi-lelki gondozása — mindenkié, függetlenül származásától, vallásától, de külön figyelemmel a szegényekre.

Regulájuk az ágostonosokét követi, a legfőbb elöljárókat hat, a tartományi elöljárókat három évre választják.

Bár laikus rend, házanként 1-2 tagja pap. A házak elöljárói egyházi joghatósággal felruházott laikusok.

Tagjai két év novíciátus után 6–9 évig évenként egyszerű, majd ünnepélyes örök fogadalmat tesznek; ebből a negyedik fogadalom a férfi betegek ápolása.

  • A rend nemzetközi központja:
Curia Generalizia Fatebenefratelli
Via della Nocetta, 263; I-00164 Roma; Olaszország
  • A rend vezetője: P. Pasqual Piles Reverendissmus P. General

A rend jelképei, jelmondatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Címerük csücskös talpú, reneszánsz jellegű pajzs, amin kék mezőben, zöld leveles ágon nyitott arany gránátalma piros belseje látható. Az almán arany latin kereszt, fölötte hatágú arany csillag.

Jelmondataik:

  • Kapunk tárva, a szívünk még inkább.

A rend Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a 17. század közepén telepedtek meg:

nyitottak kórházat és rendházat.

A magyarországi házak 1856-ig az ausztriai Szent Mihály főangyal provinciához tartoztak, ekkor kiváltak, megalakították az önálló, magyarországi Szeplőtelen Fogantatás provinciát. A tartományfőnök székhelye 1872-ig Pozsonyban volt, azóta a budapesti Szent István konventben.

A Szeplőtelen Fogantatás provincia tartományfőnökei:

  • 1856: Bursák Borgia Ferenc,
  • 1859: Gelencsér Privát,
  • 1871: Ferencfi Imre,
  • 1882: Füzy Szaniszló,
  • 1903: Thuróczy Kornél,
  • 1925: Moscsovits Boldizsár,
  • 1926: Babinszky Nárcisz,
  • 1931: Müller Ödön,
  • 1942: Toponáry József Ede.

A rend magánjellegű kórházait 1925 körül nyilvános, 1931-ben közkórházakká minősítették, illetve alakították. A kórházak mellett mindenütt gyógyszertárat is üzemeltettek.

Statisztikai adatok (konvent és kórház / rendtag / beteg):

  • 1856: (13 / 174 / 380)
  • 1878: (13 / 143 / 1010)
  • 1914: (13 / 116 / 1652)
  • 1920: (5 / 55 / 1175)
  • 1932: (5 / 76 / 860)
  • 1948: (5 / 50 / 1177)

2009-ben a rend intézményei:

Budai Irgalmasrendi Kórház

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]