Free jazz
| Free jazz | |
| Stíluseredet | Jazz, Bebop, Avant-garde komolyzene |
| Kulturális eredet | 1950-es évek Egyesült államok |
| Hangszerek | szaxofon, trombita, harsona, zongora, gitár, nagybőgő, dobfelszerelés |
| Leszármazott stílusok | |
| Loft jazz Experimental rock | |
| Társműfajok | |
| Post-metal, Progresszív rock, Punk jazz, Avant-garde jazz | |
| Alműfajok régiók szerint | |
| Európai free jazz | |
| „ | ...az első olyan irányzat a jazzben, amely a kezdetektől fogva önálló karakterológiával jelent meg Európában. | ” |
| – [1] | ||
A free jazz (ejtsd: frí dzsessz, magyarul szabad dzsessz) a dzsessz-előadás egyik formája, ami az ötvenes-hatvanas években alakult ki. A free jazz úttörői ugyan merőben különböző zenét játszottak, a tematika összekötötte muzsikájukat: a free jazz elveti a bebop, a hard bop és a modális jazz kötöttségeit (mint a harmóniamenetek vagy a tempó), melyek az 1940-es, 1950-es években jellemzőek voltak. Mivel ez az új megközelítés merőben experimentális és avant-garde volt, valamelyest visszavitte a dzsesszzenét annak „primitív”, kultúrantropológiai gyökereihez, például a kollektív improvizációval, ami korábban a tradicionális dzsesszre és a dixielandre volt jellemző.
A free jazz jelentős 1950-es évekbeli egyéniségei Ornette Coleman és Cecil Taylor. John Coltrane szaxofonos kései munkái is e műfaji besorolás alá kerültek. Egyéb híres free jazz-innovátorok: Charles Mingus, Eric Dolphy, Albert Ayler, Archie Shepp, Joe Maneri és Sun Ra. Habár manapság a "free jazz" nevezék az elfogadott és használt, egyéb kifejezésekkel is illetik ezt a nehezen besorolható mozgalmat, így például olvashatunk "avant-garde", "energy music" és "The New Thing" műfajokról is. A hatvanas évek első felében a legtöbb free jazz felvételt a független ESP Disk kiadó adta ki.
| „ | A free jazz az archaikus jazz kollektív improvizációját tekintette a végső, meghaladhatatlan kifejezési formának, ugyanakkor megjelentek benne a korszak avantgárd zenei kísérleteiből származtatható preparált hangszerek, helyenként pedig nagyon erős vallási töltet is. A kortárs zene újításai, a manipulált zajok, az atonalitás és a véletlenszerűség mind megjelent a free jazzben. | ” |
| – Rátosi Milán | ||
Kiemelkedő free jazz zenészek[szerkesztés]
John Coltrane, Ornette Coleman, Archie Shepp, Sun Ra, Leeroy Jenkins, Albert Ayler, Cecil Taylor, Pharoah Sanders, Sam Rivers, Don Pullen,...
Irodalom[szerkesztés]
- Jost, Ekkehard. Free Jazz, Studies in Jazz Research 4. Universal Edition (1974). ISBN 3702400133
- Litweiler, John. The Freedom Principle: Jazz After 1958. Da Capo Press (1984). ISBN 0-306-80377-1
- Rivelli, Pauline, and Robert Levin (eds.). Giants of Black Music. Da Capo Press (1979) Articles from Jazz & Pop Magazine. Reprint of the 1970 edition, New York: World Publishing Co.
- Sinclair, John, and Robert Levin. Music & Politics. World Publishing Co. (1971)
- Sklower, Jedediah. Free Jazz, la catastrophe féconde. Une histoire du monde éclaté du jazz en France (1960-1982), Collection logiques sociales. Harmattan (2006). ISBN 2296014402
- Such, David Glen (1993). Avant-Garde Jazz Musicians: Performing "Out There". Iowa City: University Of Iowa Press. ISBN 0-87745-432-9 (cloth) ISBN 0-87745-435-3 (pbk.)
- Szwed, John F. (2000). Jazz 101: A Complete Guide to Learning and Loving Jazz. New York: Hyperion. ISBN 0-7868-8496-7
