Ipolyszalka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ipolyszalka (Salka)

Ipolyszalka - római katolikus templom
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Érsekújvári
Rang	község
Első írásos említés	1156
Polgármester	Józsa János
Irányítószám	943 61
Körzethívószám	036
Népesség
Teljes népesség	1042 fő (2006) +/-
Népsűrűség	40 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	110 m
Terület	26,07 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ipolyszalka Pozíció Szlovákia térképén Koordináták: é. sz. 47° 53′ 16″, k. h. 18° 45′ 20″47.8877777778, 18.7555555556
é. sz. 47° 53′ 16″, k. h. 18° 45′ 20″47.8877777778, 18.7555555556
Ipolyszalka weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolyszalka vagy Szalka (szlovákul Salka) község Szlovákiában a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában.

[szerkesztés] Fekvése

Párkánytól 10 km-re észak-északkeletre, az 564-es út mentén, az Ipoly jobb partján fekszik. Letkés határátkelőtől 1 km-re nyugatra van.

[szerkesztés] Története

A település területe ősidők óta lakott, határában az újkőkori vonaldíszes kerámia és a lengyeli kultúra települését, valamint a kora bronzkori hatvani kultúra emberének urnasírjait találták meg. További urnasírok kerültek elő a hallstatt korból is. A 2. századból római kori település, a 10. századból pedig a belobrdi kultúra, azaz honfoglalás kori temető került elő.

Anonymus szerint már a honfoglaló magyarok is megszálltak itt. A falut 1156-ban említik először "Zalka" néven, ekkor királyi birtok. Ebből az időből említik vámszedőhelyét és királyi sóraktárait. 1261-ben a király az esztergomi érseknek adja, mely egészen 1848-ig birtokosa a falunak. 1295-ben a Hont-Pázmány nemzetségbeli Kázmér fiai dúlják fel a települést.

Szűz Máriának szentelt templomát 1332-ben említik először. A falu a középkorban a módosabb települések közé tartozott. 1544-ben határában verte meg Thury György és Nyáry Ferenc serege^[1] a környéket fosztogató török sereget.

Az 1715-ös összeírásban malmát, szőlőskertjét és 57 adózó portáját említik. Mária Terézia vásártatási és mezővárosi jogokkal ruházta fel, ekkor már az Alsó-Ipolymente legjelentősebb települése volt. 1828-ban 195 házában 1173 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, szövéssel, hímzéssel foglalkoztak. A 18. században még virágzott a szőlőtermesztés a lótenyésztés és állattartás is.

Vályi András szerint "SZÁLKA. Magyar Mezõváros Hont Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Esztergomhoz 1 3/4 mértföldnyire; határja jeles, réttye, legelõje hasznos, javai külömbfélék." ^[2]

Fényes Elek szerint "Szalka, magyar m. v. Honth vmegyében, Esztergomtól 1 1/2 mfdnyire az Ipoly jobb partján: 1184 kath. 5 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa nagy kiterjedésû és termékeny, terem sikeres buzát, rozsot, árpát, zabot, kukoriczát, dohányt, bort. Rétjei kétszer kaszálhatók; téres legelõjén sok szarvasmarhát lovat, juhot, tenyészt. F. u. az esztergomi érsek." ^[3]

1910-ben 1590, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Szobi járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt. Ma 1073 lakosának 93%-a magyar.

[szerkesztés] Nevezetességei

A Tájház

Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 18. század második felében épült. 1850-ben bővítették. Keresztelőkűtja a 15. századból való, késő gótikus. Szent Péter és Szent Pál szobra a 18. századból való.
Az út menti Szent Flórián és Szűz Mária szobrok 18. századiak.
A Szentháromság-szobrot 1851-ben állítatta Zeifer Ferenc és Varga Anna (latin nyelvű felirat).
A templom mellett álló Krisztus-szoborfülkét 1856-ban állíttatta Varga Joáhim.
1907. szeptember 1-jén avatták fel az óvodaként és leányiskolaként működő Szent Teréz Intézetet. 1950-től általános iskolaként működött tovább 1984-ig, az új iskola felépítéséig.
A településen rendezik évente az Ipolyparti Randevú nevű fesztivált június utolsó hétvégéjén a szabadtéri színpadon és kézművestábort 3 turnusban júliusban és augusztusban a Tájházban.
A szalkai Tájház naponta 8-16 óráig tart nyitva a látogatók számára.
A községet Verne Gyula is megemlíti „A Dunai hajós” című művében.

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született a 18. században Ipolyi Gáspár esztergomi kanonok, majd szentgyörgymezei prépost.
Itt született 1842-ben Csepreghy Ferenc népszínműíró, szülőházán születésének 150. évfordulóján emléktáblát helyeztek el.
Itt született 1867-ben Halász Ferenc író, lapszerkesztő.
Itt született 1887-ben Radványi Kálmán nyelvész, író, lapszerkesztő.
Itt született 1917-ben Turczel Lajos irodalomtörténész, kritikus. Itt helyezték örök nyugalomra 2007. október 2-án.
Itt él és alkot Albert István képzőművész és festő.