Selmecbánya
| Selmecbánya (Banská Štiavnica) | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Kerület | Besztercebányai | ||
| Járás | Selmecbányai | ||
| Turisztikai régió | Hont | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Nadežda Babiaková | ||
| Irányítószám | 969 00 | ||
| Körzethívószám | 00421 (0) 45 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 10 874 fő (2001) +/- | ||
| Népsűrűség | 231 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 600 m | ||
| Terület | 46,7382 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Selmecbánya weboldala | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Selmecbánya (szlovákul Banská Štiavnica, németül Schemnitz) város Szlovákiában a Besztercebányai kerület Selmecbányai járásában. Járási székhely. Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa. Gyakran csak Selmecként emlegetik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Besztercebányától és Zólyomtól délnyugatra a Selmeci-hegységben egy völgykatlanban az 1009 m-es Szitnya hegytől északra található. Festői fekvésű város, utcái más-más szinten, teraszosan alakultak ki.
[szerkesztés] Története
A város alapítását illetően több legenda is létezik, a legismertebb szerint a város mellett található ezüst- és aranylelőhelyeket két szalamandrának köszönhetően találta meg egy Sebenitz nevű pásztor az Óhegy lábánál.[1]
IV. Béla 1238-ban szabad királyi városi rangra emelte, s a tatárjárás után bajor és szász bányászokat telepített be, kiknek jogkönyvét is megerősítette. A középkorban évszázadokon át Magyarország legfontosabb ezüst- és aranybányái voltak itt. Szabad királyi város volt, ahol a bányászat a waldbürgereknek nevezett polgárság kezében volt és e jogokat a kincstár csak később szerezte meg. 1443-ban szörnyű földrengés pusztította a várost.
Virágkorát a 15. századtól a 18. századig élte. A világon először itt alkalmaztak puskaport a bányászatban (1627-ben). 1762. október 22-én kelt Systema nevű leiratában Mária Terézia megerősítette az udvari kamara döntését, így itt jött létre a világ első bányászati akadémiája, melynek elődje az 1735-ben alapított Felsőfokú Bányatisztképző Intézet volt.
Az oktatási intézményt 1919-ben átköltöztették Sopronba. Az erdőmérnöki kar Sopronban maradt, de a kohó- és bányamérnöki karokat 1949-ben továbbköltöztették Miskolcra. Az Akadémia utódegyetemeinek hallgatói és volt diákjai a mai napig is ápolják és őrzik az ott kialakult hagyományokat, illetve szent városukként tisztelik és rendszeresen látogatják.
1782-ben Magyarország harmadik legnagyobb városának számított Pozsony és Debrecen után 23 192 lakosával (elővárosokkal együtt mintegy 40 000 lakossal). 1786-ban a város elnyerte a jogot, hogy országos vásárokat tarthasson. A bányászati tevékenység a 19. század második felétől lehanyatlott és a lakosság száma is csökkent (1956-ban például már csak 10 400 volt).
Selmecbányán keletkezett a híres Bányász himnusz, amely az egykori Magyarországon mindenütt elterjedt a magyar bányászok között.
[szerkesztés] Nevezetesebb városi történetek
Selmecbánya városlakóinak viselt dolgait Király Ernő, a helybéli líceum igazgatója írta meg a Borovszky-féle Magyarország vármegyéi és városi sorozat Hont vármegyéről és Selmecbányáról szóló kötetében. 1543-ban az uralkodó által kinevezett kohószámvevő részegen mulatozott cimboráival, és agyonszúrt egy vétlen embert. A bányaváros bírái és tanácsosai pallosjogukkal élve halálra ítélték, és fejét póznára tűzték. 1585-ben strassburgi alkimisták borzolták a polgárok idegeit, majd a törökök elrabolták a szépséges Dóczy Lőrincnét. 1679-ben egy tállyai pap által vezetett négyezer fős kuruc sereg tört be a városba, hogy „hűtlen és kétszínű viselkedésért” megbüntessék lakóit. Több történetet olvashatunk Mikszáth Kálmán és Kosáryné Réz Lola tollából, mint például a többször is feldolgozott Leányvári Boszorkány.
Városháza: A korábban egyemeletes épület mai alakját 1787-88-ban nyerte, és tornyát is ekkor építették. A torony nevezetessége az óra, melynek mutatói fordítva jelzik az idő múlását: a kismutató jelzi a perceket, a nagy pedig az órákat. Ennek oka a monda szerint az, hogy a városon rendszeresen átutazó kereskedők nem voltak hajlandóak hozzájárulni az óratorony építési költségeihez, így a selmeciek úgy döntöttek, hogy akkor ne is tudják leolvasni a pontos időt az óráról…
[szerkesztés] Látnivalók
- Óvár (48-as emlékmű, múzeum)
- Leányvár (Újvár)
- Nagyboldogaszony plébániatemplom (13. század)
- Szent Katalin templom (15. század vége, gótikus)
- Havasboldogasszony templom (1480).
- Szent Erzsébet templom (13. század).
- Nepomuki Szent János kápolna (1714).
- Havasboldogasszony kápolna.
- A Kálvária 22 kápolnája (1751).
- Klopacska
- Kémiai, bányászati, erdészeti paloták, botanikus kert
- Szentháromság tér
- A városháza toronyórája (felcserélt mutatókkal)
- Abszint és Klinger tó
- Szélaknai kapu
- Kerpely Antal sírja, és három temető professzorsírokkal (Péch Antal)
- Evangélikus Lyceum (Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán, Sajó Sándor, Andrej Sládkovič szlovák költő is itt tanult).
- Bányamúzeum és skanzen. A várostól 2 km-re Hegybánya irányában található az 1974-ben létesített múzeum. Skanzenében többek közt bányagépek, bányamozdonyok, kézi meghajtású fából készített szellőzőberendezés látható. A Bertalan-tárnában (szlovákul Štôlňa Bartolomej) tanulmányutakat szerveznek a védőruházatba beöltöztetett látogatók számára.
- Kammerhof
- Terasz
- Maflasarok
- Ásvány kiállítás
[szerkesztés] A belváros
Történelmi belvárosát az UNESCO a világörökség részének nyilvánította 1993. december 11-én. A belváros épületeinek jelentős része, (így például a főtér házai, a Lyceum) azonban elhanyagolt, lehangoló állapotban van.
| Selmecbánya | |
| Világörökség | |
| Szentháromság tér (Trojičné námestie) | |
| Adatok | |
| Ország | Szlovákia |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Felvétel éve | 1993 |
| Elhelyezkedése | |
[szerkesztés] Híres emberek
[szerkesztés] A városhoz kapcsolódik
- Mikszáth Kálmán számos írása a városhoz és környékéhez kapcsolódik.
- Itt tanult Petőfi Sándor, Ipolyi Arnold, a 19. századi magyar néprajztudomány legnagyobb alakja [1] és Lahner Emil, a párizsi iskola neves festője.
- Giovanni Antonio Scopoli (Cavalese, 1723. június 13.–Pavia 1788. május 8.) világhírű természettudós, főiskolai tanár, orvos, entomológus (lepidopterológus), róla nevezték el a szkopolamin alkaloidát
- Itt élt és alkotott Simai Kristóf a piarista rend szenioraként 1829-től 1833-ban bekövetkezett haláláig. Tanár, drámaíró, nyelvészeti tanulmányokkal is foglalkozott, szótárt szerkesztett, az egyik első magyar szakácskönyv szerzője, az MTA l. tagja.
[szerkesztés] Selmecbányán született
- Bulla Elma Kossuth-díjas színművésznő 1913. augusztus 26-án.
- Czvittinger Dávid irodalomtörténész
- Faller Károly (1857. május 21. – Budapest, 1913. május 30.), kohómérnök, főiskolai tanár, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alapító tagja.
- Galambos Márton (1820–1872) állatorvos, orvos, honvédorvos
- Hell Miksa csillagász
- Hoffmann Dezső nemzetközi hírű fotográfus
- Kosáryné Réz Lola író, műfordító
- Kosáry Domokos történész 1913. július 31-én
- Ľudovít Lačný, sakkfeladványszerző
- Lumnitzer István orvos, botanikus (1749. április 4. – 1806.) [2]
- Pituk Sándor sakkfeladványszerző itt született, élt és itt hunyt el, 1904–2002
- Pattantyús-Ábrahám Géza (1885. december 11. – Budapest, 1956. szeptember 29., Kossuth-díjas gépészmérnök, műegyetemi professzor, akadémikus.
- Puchner Antal Szaniszló császári és királyi lovassági tábornok
- Magda Vášáryová, színésznő és diplomata [3]
- Itt született 1874. július 29-én szepesváraljai Haendel Vilmos nemzetközi jogász, egyetemi tanár.
[szerkesztés] Művészet
Csontváry Kosztka Tivadar 1902-ben festette a Selmecbánya látképe című művét, amely ma Pécsett, a Janus Pannonius Múzeumban látható.
[szerkesztés] Egyéb
A Pro Patria – Honismereti Szövetség és a Történelemtanárok Társulása hagyományosan Selmecbányán tartja nyaranta a szlovákiai magyar diákok nyári történelmi-honismereti táborát.
[szerkesztés] Testvérvárosai
- Huenenberg, Svájc
- Moravská Třebová, Csehország
- Ptuj, Szlovénia
- Soragna, Olaszország
Sopron, Magyarország (2008)
Miskolc, Magyarország (2008)
Dunaújváros, Magyarország (2008)
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A város honlapja szlovákul és angolul
- Danis Angelika dolgozata Selmecbánya történetéről
- Takács Tibor képei a belvárosról
- Csalódott Kenyér: Selmecbányai érdekességek
- A Selmecbányai Dohánygyár
- Selmecbánya.lap.hu - kiváló linkgyűjtemény
- Szekeres Lukács Sándor: Kodáros kincsei, Fejezetek Felsősófalva és a Székely-Sóvidék történelméből/
- Selmecbánya látnivalók
- Fényképek a templomról és Selmecről
- slovakia#382.84,-19.40,110.0 360 cities
[szerkesztés] Irodalmi hivatkozások
- Selmecbánya leírása Mikszáth Kálmán „Az arany-kisasszony” című elbeszélésében
- Mikszáth Kálmán: Selmecvára (a Magyarország lovagvárai c. műből)
- Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város, 1906
|
|||||
|
||||||||||||

