Selmecbánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Selmecbánya (Banská Štiavnica)
Selmeci Leányvár.jpg
Selmecbánya címere
Selmecbánya címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Selmecbányai
Turisztikai régió Hont
Rang város
Polgármester Nadežda Babiaková
Irányítószám 969 00
Körzethívószám 00421 (0) 45
Népesség
Teljes népesség 10 409 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 223 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 600 m
Terület 46,7382 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Selmecbánya  (Szlovákia)
Selmecbánya
Selmecbánya
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 27′ 29″, k. h. 18° 53′ 47″Koordináták: é. sz. 48° 27′ 29″, k. h. 18° 53′ 47″
Selmecbánya weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Selmecbánya
Világörökség
SK BS Trinity Square.PNG
Szentháromság tér (Trojičné námestie)
Adatok
Ország Szlovákia
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve 1993
Elhelyezkedése
Selmecbánya  (Szlovákia)
Selmecbánya
Selmecbánya
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 27′ 31″, k. h. 18° 53′ 35″
Selmecbánya Marsigli szerint, 1726

Selmecbánya (szlovákul Banská Štiavnica, németül Schemnitz, magyarul gyakran csak Selmec) város Szlovákiában a Besztercebányai kerület Selmecbányai járásában, a járás székhelye. 2011-ben 10 409 lakosából 9006 szlovák, 51 roma, 42 cseh, 35 magyar és 24 egyéb nemzetiségű volt; nem válaszolt 1251.[2]

Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa. A bányászathoz kapcsolódóan számos kisebb-nagyobb telep jött létre a környező hegyekben, melyek a történelem során általában közigazgatási egységet alkottak a várossal, ma viszont egy részük külön község. A 19. század második felében és a 20. század elején sokáig egyesítve volt a szomszédos Bélabányával is Selmec- és Bélabánya néven.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Besztercebányától és Zólyomtól délnyugatra a Selmeci-hegységben egy völgykatlanban az 1009 m-es Szitnya hegytől északra található. Festői fekvésű város, utcái más-más szinten, teraszosan alakultak ki.

Északról Teplafőszékely, északkeletről Bélabánya, keletről Tópatak, délkeletről Szentantal, délről Illés, délnyugatról Hegybánya, Gyökös és Bacsófalva, nyugatról pedig Hodrushámor és Vihnye községekkel határos.

Területi változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Selmecbánya (Selmec- és Bélabánya) területe 1921-ben 88,25 km² volt[3]. 1954-ben Hodrusbánya (24,4650 km²) és Bélabánya (21,0797 km²) önálló községgé alakult, ezzel területe kevesebb, mint felére csökkent.

1971-ben a korábban önálló Szitnyatő községet (4,47 km²) Selmecbányához csatolták. További kisebb területi változások: Hegybánya község területéhez 1,87 km²-et csatoltak át, Bacsófalvától viszont 1,19 km² került Selmecbányához.

Selmecbánya területe 2007-ben 46,7383 km² volt, mely két kataszteri területre és öt városrészre oszlik[4]:

  • Selmecbánya (Banská Štiavnica) - 32,8963 km²
    • Selmecbánya (Banská Štiavnica)
    • Szitnyatő (Sitnianska)
    • Bacsófalvi-tó (Počúvadlianske jazero)
    • Stefultó (Štefultov)
  • Banky - 13,8420 km²
    • Banky

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város alapítását illetően több legenda is létezik, a legismertebb szerint a város mellett található ezüst- és aranylelőhelyeket két szalamandrának köszönhetően találta meg egy Sebenitz nevű pásztor az Óhegy lábánál.[5]

IV. Béla 1238-ban szabad királyi városi rangra emelte, s a tatárjárás után bajor és szász bányászokat telepített be, kiknek jogkönyvét is megerősítette. A középkorban évszázadokon át Magyarország legfontosabb ezüst- és aranybányái voltak itt. Szabad királyi város volt, ahol a bányászat a waldbürgereknek nevezett polgárság kezében volt és e jogokat a kincstár csak később szerezte meg. 1443-ban szörnyű földrengés pusztította a várost.

Virágkorát a 15. századtól a 18. századig élte. A világon először itt alkalmaztak puskaport a bányászatban (1627-ben). 1762. október 22-én kelt Systema nevű leiratában Mária Terézia megerősítette az udvari kamara döntését, így itt jött létre a világ első bányászati akadémiája, melynek elődje az 1735-ben alapított Felsőfokú Bányatisztképző Intézet volt.

Az oktatási intézményt 1919-ben átköltöztették Sopronba. Az erdőmérnöki kar Sopronban maradt, de a kohó- és bányamérnöki karokat 1949-ben továbbköltöztették Miskolcra. Az Akadémia utódegyetemeinek hallgatói és volt diákjai a mai napig is ápolják és őrzik az ott kialakult hagyományokat, illetve szent városukként tisztelik és rendszeresen látogatják.

1782-ben Magyarország harmadik legnagyobb városának számított Pozsony és Debrecen után 23 192 lakosával (elővárosokkal együtt mintegy 40 000 lakossal). 1786-ban a város elnyerte a jogot, hogy országos vásárokat tarthasson. A bányászati tevékenység a 19. század második felétől lehanyatlott és a lakosság száma is csökkent (1956-ban például már csak 10 400 volt). 1954-ben Bélabánya és Hodrusbánya önálló községgé alakult, 1971-ben pedig Selmecbányához csatolták Szitnyatő községet. A korábban Bacsófalvához tartozó bányatavat (Počúvadlianske jazero) szintén a városhoz csatolták.

Selmecbányán keletkezett a híres bányászhimnusz, amely az egykori Magyarországon mindenütt elterjedt a magyar bányászok között.

Nevezetesebb városi történetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Selmecbánya városlakóinak viselt dolgait Király Ernő, a helybéli líceum igazgatója írta meg a Borovszky-féle Magyarország vármegyéi és városi sorozat Hont vármegyéről és Selmecbányáról szóló kötetében. 1543-ban az uralkodó által kinevezett kohószámvevő részegen mulatozott cimboráival, és agyonszúrt egy vétlen embert. A bányaváros bírái és tanácsosai pallosjogukkal élve halálra ítélték, és fejét póznára tűzték. 1585-ben strassburgi alkimisták borzolták a polgárok idegeit, majd a törökök elrabolták a szépséges Dóczy Lőrincnét. 1679-ben egy tállyai pap által vezetett négyezer fős kuruc sereg tört be a városba, hogy „hűtlen és kétszínű viselkedésért” megbüntessék lakóit. Több történetet olvashatunk Mikszáth Kálmán és Kosáryné Réz Lola tollából, mint például a többször is feldolgozott Leányvári Boszorkány.

Városháza: A korábban egyemeletes épület mai alakját 1787-88-ban nyerte, és tornyát is ekkor építették. A torony nevezetessége az óra, melynek mutatói fordítva jelzik az idő múlását: a kismutató jelzi a perceket, a nagy pedig az órákat. Ennek oka a monda szerint az, hogy a városon rendszeresen átutazó kereskedők nem voltak hajlandóak hozzájárulni az óratorony építési költségeihez, így a selmeciek úgy döntöttek, hogy akkor ne is tudják leolvasni a pontos időt az óráról…

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Selmecbánya 1906 előtt
  • Óvár (48-as emlékmű, múzeum)
  • Leányvár (Újvár)
  • Nagyboldogaszony plébániatemplom (13. század)
  • Szent Katalin templom (15. század vége, gótikus)
  • Havas Boldogasszony templom (1512).
  • Szent Erzsébet templom (13. század).
  • Nepomuki Szent János kápolna (1714).
  • A Kálvária 22 kápolnája (1751).
  • Klopacska
  • Kémiai, bányászati, erdészeti paloták, botanikus kert
  • Szentháromság tér
  • A városháza toronyórája (felcserélt mutatókkal)
  • Víztározó tavak a város körül (pl. "Abszint-" és Klinger-tó)
  • Szélaknai (más neveken Hegybányai vagy Piargi) kapu
  • Kerpely Antal sírja, és három temető professzorsírokkal (Péch Antal)
  • Evangélikus Lyceum (Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán, Sajó Sándor, Andrej Sládkovič szlovák költő is itt tanult).
  • Szabadtéri Bányamúzeum (Skanzen). A várostól 2 km-re Hegybánya irányában található az 1974-ben megnyílt, Szlovák Bányászati Múzeumhoz tartozó kiállítás. Többek közt bányagépek, bányamozdonyok, kézi meghajtású, fából készített szellőzőberendezés, geológiai gyűjtemény látható. A Bertalan-tárnából (szlovákul Štôlňa Bartolomej) indulva a védőruházatba beöltöztetett látogatók egy órás túrát tehetnek a selmeci bányák labirintusában.
  • Kammerhof
  • Terasz
  • Maflasarok
  • Ásványkiállítás
  • Határában 13 hektáros mesterséges bányató (Počúvadlianske jazero) található üdülővel, turistaházakkal.

A belváros[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelmi belvárosát az UNESCO a világörökség részének nyilvánította 1993. december 11-én. A belváros épületeinek jelentős része, (így például a főtér házai, a Lyceum) azonban elhanyagolt, lehangoló állapotban van.

Csontváry Kosztka Tivadar: Selmecbánya látképe (1902.), jobbra fönt az „E” (Erzsébet királyné) tisztás

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városhoz kapcsolódik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Selmecbányán született[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csontváry Kosztka Tivadar 1902-ben festette a Selmecbánya látképe című művét, amely ma Pécsett, a Janus Pannonius Múzeumban látható. A képen megörökítette az Erzsébet királyné tiszteletére vágott, ma már nem látható „E” alakú tisztást is.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pro Patria – Honismereti Szövetség és a Történelemtanárok Társulása hagyományosan Selmecbányán tartja nyaranta a szlovákiai magyar diákok nyári történelmi-honismereti táborát.
  • A hagyományos mesterségek vásárát augusztusban tartják.

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Čelková, M. 2012: Oživené umenie v Starom zámku. Pamiatky a múzeá 2012/1, 56-62.
  • Csütörtökyová, D. 2009: Vznik a genéza cintorínov "Zvonový vŕšok" v Banskej Štiavnici. Cintoríny v kontexte kultúrneho dedičstva. Bratislava, 87-94. ISBN 978-80-227-3350-2.
  • Richter Ede 1903: Selmecbánya történetéböl - A Kuruc idök. Selmeczbánya.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalmi hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Selmecbánya témájú médiaállományokat.