Selmecbánya

Selmecbánya (Banská Štiavnica)

Selmecbánya címere

Közigazgatás

Ország

Szlovákia

Kerület

Besztercebányai

Járás

Selmecbányai

Turisztikai régió

Hont

Rang

város

Polgármester

Nadežda Babiaková

Irányítószám

969 00

Körzethívószám

00421 (0) 45

Népesség

Teljes népesség

10 409 fő (2011)^[1] +/-

Népsűrűség

223 fő/km²

Földrajzi adatok

Tszf. magasság

600 m

Terület

46,7382 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Selmecbánya

Pozíció Szlovákia térképén

Koordináták: é. sz. 48° 27′ 29″, k. h. 18° 53′ 47″

é. sz. 48° 27′ 29″, k. h. 18° 53′ 47″

Selmecbánya weboldala

Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Selmecbánya
Világörökség

Szentháromság tér (Trojičné námestie)
Adatok
Ország	Szlovákia
Típus	Kulturális helyszín
Felvétel éve	1993

Selmecbánya Marsigli szerint,1726

Selmecbánya (szlovákul Banská Štiavnica, németül Schemnitz, magyarul gyakran csak Selmec) város Szlovákiában a Besztercebányai kerület Selmecbányai járásában, a járás székhelye. 2011-ben 10 409 lakosából 9006 szlovák, 51 roma, 42 cseh és 35 magyar volt.

Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa. A bányászathoz kapcsolódóan számos kisebb-nagyobb telep jött létre a környező hegyekben, melyek a történelem során általában közigazgatási egységet alkottak a várossal, ma viszont egy részük külön község. A 19. század második felében és a 20. század elején sokáig egyesítve volt a szomszédos Bélabányával is Selmec- és Bélabánya néven.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
- 1.1 Területi változások
2 Története
3 Nevezetesebb városi történetek
4 Látnivalók
5 A belváros
6 Híres emberek
- 6.1 A városhoz kapcsolódik
- 6.2 Selmecbányán született
7 Művészet
8 Egyéb
9 Képtár
10 Testvérvárosai
11 Források
- 11.1 Külső hivatkozások
12 Irodalmi hivatkozások

Fekvése [szerkesztés]

Besztercebányától és Zólyomtól délnyugatra a Selmeci-hegységben egy völgykatlanban az 1009 m-es Szitnya hegytől északra található. Festői fekvésű város, utcái más-más szinten, teraszosan alakultak ki.

Északról Teplafőszékely, északkeletről Bélabánya, keletről Tópatak, délkeletről Szentantal, délről Illés, délnyugatról Hegybánya, Gyökös és Bacsófalva, nyugatról pedig Hodrushámor és Vihnye községekkel határos.

Területi változások [szerkesztés]

Selmecbánya (Selmec- és Bélabánya) területe 1921-ben 88,25 km² volt^[2]. 1954-ben Hodrusbánya (24,4650 km²) és Bélabánya (21,0797 km²) önálló községgé alakult, ezzel területe kevesebb, mint felére csökkent.

1971-ben a korábban önálló Szitnyatő községet (4,47 km²) Selmecbányához csatolták. További kisebb területi változások: Hegybánya község területéhez 1,87 km²-et csatoltak át, Bacsófalvától viszont 1,19 km² került Selmecbányához.

Selmecbánya területe 2007-ben 46,7383 km² volt, mely két kataszteri területre és öt városrészre oszlik^[3]:

Selmecbánya (Banská Štiavnica) - 32,8963 km²
- Selmecbánya (Banská Štiavnica)
- Szitnyatő (Sitnianska)
- Bacsófalvi-tó (Počúvadlianske jazero)
- Stefultó (Štefultov)
Banky - 13,8420 km²
- Banky

Története [szerkesztés]

A város alapítását illetően több legenda is létezik, a legismertebb szerint a város mellett található ezüst- és aranylelőhelyeket két szalamandrának köszönhetően találta meg egy Sebenitz nevű pásztor az Óhegy lábánál.^[4]

IV. Béla 1238-ban szabad királyi városi rangra emelte, s a tatárjárás után bajor és szász bányászokat telepített be, kiknek jogkönyvét is megerősítette. A középkorban évszázadokon át Magyarország legfontosabb ezüst- és aranybányái voltak itt. Szabad királyi város volt, ahol a bányászat a waldbürgereknek nevezett polgárság kezében volt és e jogokat a kincstár csak később szerezte meg. 1443-ban szörnyű földrengés pusztította a várost.

Virágkorát a 15. századtól a 18. századig élte. A világon először itt alkalmaztak puskaport a bányászatban (1627-ben). 1762. október 22-én kelt Systema nevű leiratában Mária Terézia megerősítette az udvari kamara döntését, így itt jött létre a világ első bányászati akadémiája, melynek elődje az 1735-ben alapított Felsőfokú Bányatisztképző Intézet volt.

Bővebben: Selmeci Akadémia

Az oktatási intézményt 1919-ben átköltöztették Sopronba. Az erdőmérnöki kar Sopronban maradt, de a kohó- és bányamérnöki karokat 1949-ben továbbköltöztették Miskolcra. Az Akadémia utódegyetemeinek hallgatói és volt diákjai a mai napig is ápolják és őrzik az ott kialakult hagyományokat, illetve szent városukként tisztelik és rendszeresen látogatják.

1782-ben Magyarország harmadik legnagyobb városának számított Pozsony és Debrecen után 23 192 lakosával (elővárosokkal együtt mintegy 40 000 lakossal). 1786-ban a város elnyerte a jogot, hogy országos vásárokat tarthasson. A bányászati tevékenység a 19. század második felétől lehanyatlott és a lakosság száma is csökkent (1956-ban például már csak 10 400 volt). 1954-ben Bélabánya és Hodrusbánya önálló községgé alakult, 1971-ben pedig Selmecbányához csatolták Szitnyatő községet. A korábban Bacsófalvához tartozó bányatavat (Počúvadlianske jazero) szintén a városhoz csatolták.

Selmecbányán keletkezett a híres Bányász himnusz, amely az egykori Magyarországon mindenütt elterjedt a magyar bányászok között.

Bővebben: Bányász himnusz

Nevezetesebb városi történetek [szerkesztés]

Selmecbánya városlakóinak viselt dolgait Király Ernő, a helybéli líceum igazgatója írta meg a Borovszky-féle Magyarország vármegyéi és városi sorozat Hont vármegyéről és Selmecbányáról szóló kötetében. 1543-ban az uralkodó által kinevezett kohószámvevő részegen mulatozott cimboráival, és agyonszúrt egy vétlen embert. A bányaváros bírái és tanácsosai pallosjogukkal élve halálra ítélték, és fejét póznára tűzték. 1585-ben strassburgi alkimisták borzolták a polgárok idegeit, majd a törökök elrabolták a szépséges Dóczy Lőrincnét. 1679-ben egy tállyai pap által vezetett négyezer fős kuruc sereg tört be a városba, hogy „hűtlen és kétszínű viselkedésért” megbüntessék lakóit. Több történetet olvashatunk Mikszáth Kálmán és Kosáryné Réz Lola tollából, mint például a többször is feldolgozott Leányvári Boszorkány.

Városháza: A korábban egyemeletes épület mai alakját 1787-88-ban nyerte, és tornyát is ekkor építették. A torony nevezetessége az óra, melynek mutatói fordítva jelzik az idő múlását: a kismutató jelzi a perceket, a nagy pedig az órákat. Ennek oka a monda szerint az, hogy a városon rendszeresen átutazó kereskedők nem voltak hajlandóak hozzájárulni az óratorony építési költségeihez, így a selmeciek úgy döntöttek, hogy akkor ne is tudják leolvasni a pontos időt az óráról…

Látnivalók [szerkesztés]

Selmecbánya 1906 előtt

Óvár (48-as emlékmű, múzeum)
Leányvár (Újvár)
Nagyboldogaszony plébániatemplom (13. század)
Szent Katalin templom (15. század vége, gótikus)
Havas Boldogasszony templom (1512).
Szent Erzsébet templom (13. század).
Nepomuki Szent János kápolna (1714).
A Kálvária 22 kápolnája (1751).
Klopacska
Kémiai, bányászati, erdészeti paloták, botanikus kert
Szentháromság tér
A városháza toronyórája (felcserélt mutatókkal)
Víztározó tavak a város körül (pl. "Abszint-" és Klinger-tó)
Szélaknai (más neveken Hegybányai vagy Piargi) kapu
Kerpely Antal sírja, és három temető professzorsírokkal (Péch Antal)
Evangélikus Lyceum (Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán, Sajó Sándor, Andrej Sládkovič szlovák költő is itt tanult).
Szabadtéri Bányamúzeum (Skanzen). A várostól 2 km-re Hegybánya irányában található az 1974-ben megnyílt, Szlovák Bányászati Múzeumhoz tartozó kiállítás. Többek közt bányagépek, bányamozdonyok, kézi meghajtású, fából készített szellőzőberendezés, geológiai gyűjtemény látható. A Bertalan-tárnából (szlovákul Štôlňa Bartolomej) indulva a védőruházatba beöltöztetett látogatók egy órás túrát tehetnek a selmeci bányák labirintusában.
Kammerhof
Terasz
Maflasarok
Ásványkiállítás
Határában 13 hektáros mesterséges bányató (Počúvadlianske jazero) található üdülővel, turistaházakkal.

A belváros [szerkesztés]

Történelmi belvárosát az UNESCO a világörökség részének nyilvánította 1993. december 11-én. A belváros épületeinek jelentős része, (így például a főtér házai, a Lyceum) azonban elhanyagolt, lehangoló állapotban van.

Selmecbánya látképe 1902. (Csontváry Kosztka Tivadar festménye)

Híres emberek [szerkesztés]

A városhoz kapcsolódik [szerkesztés]

Mikszáth Kálmán számos írása a városhoz és környékéhez kapcsolódik.
Itt tanult Petőfi Sándor, Ipolyi Arnold, a 19. századi magyar néprajztudomány legnagyobb alakja [1] és Lahner Emil, a párizsi iskola neves festője.
Giovanni Antonio Scopoli (Cavalese, 1723. június 13.–Pavia 1788. május 8.) világhírű természettudós, főiskolai tanár, orvos, entomológus (lepidopterológus), róla nevezték el a szkopolamin alkaloidát
Itt élt és alkotott Simai Kristóf a piarista rend szenioraként 1829-től 1833-ban bekövetkezett haláláig. Tanár, drámaíró, nyelvészeti tanulmányokkal is foglalkozott, szótárt szerkesztett, az egyik első magyar szakácskönyv szerzője, az MTA l. tagja.

Selmecbányán született [szerkesztés]

Bulla Elma Kossuth-díjas színművésznő 1913. augusztus 26-án.
Czvittinger Dávid irodalomtörténész
Faller Károly (1857. május 21. – Budapest, 1913. május 30.), kohómérnök, főiskolai tanár, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alapító tagja.
Galambos Márton (1820–1872) állatorvos, orvos, honvédorvos
Hell Miksa csillagász
Hoffmann Dezső nemzetközi hírű fotográfus
Kosáryné Réz Lola író, műfordító
Kosáry Domokos történész 1913. július 31-én
Ľudovít Lačný, sakkfeladványszerző
Lumnitzer István orvos, botanikus (1749. április 4. – 1806.) [2]
Pituk Sándor sakkfeladványszerző itt született, élt és itt hunyt el, 1904–2002
Pattantyús-Ábrahám Géza (1885. december 11. – Budapest, 1956. szeptember 29., Kossuth-díjas gépészmérnök, műegyetemi professzor, akadémikus.
Puchner Antal Szaniszló császári és királyi lovassági tábornok
Magda Vášáryová, színésznő és diplomata [3]
Itt született 1874. július 29-én szepesváraljai Haendel Vilmos nemzetközi jogász, egyetemi tanár.

Művészet [szerkesztés]

Csontváry Kosztka Tivadar 1902-ben festette a Selmecbánya látképe című művét, amely ma Pécsett, a Janus Pannonius Múzeumban látható.

Egyéb [szerkesztés]

A Pro Patria – Honismereti Szövetség és a Történelemtanárok Társulása hagyományosan Selmecbányán tartja nyaranta a szlovákiai magyar diákok nyári történelmi-honismereti táborát.
A hagyományos mesterségek vásárát augusztusban tartják.