Hodrushámor
| Hodrushámor (Hodruša-Hámre) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Zsarnócai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1275 |
| Polgármester | Jozef Uram |
| Irányítószám | 966 61 |
| Körzethívószám | 045 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2264 fő (2006) +/- |
| Népsűrűség | 49 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 426 m |
| Terület | 46,15 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Hodrushámor
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| Hodrushámor weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Hodrushámor (szlovákul Hodruša-Hámre) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zsarnócai járásban. Hodrusbánya, Alsóhámor és Irtványos egyesítése. 2001-ben 2344 lakosából 2189 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Selmecbányától 7 km-re nyugatra fekszik.
[szerkesztés] Története
Hodrusbánya területén már a 13. században aranyat és ezüstöt bányásztak. Első írásos említése a mai település feletti Kerling hegyen 1352-ben létezett Karlik nevű telephez kapcsolható. Története szorosan kötődik a bányászathoz. Mivel sokáig Selmecbányához tartozott többször próbálta megszerezni a várostól való függetlenséget és az ehhez kapcsolódó kiváltságokat. A török a 16. század során három nagyobb támadást indított a nemesfémekben gazdag bányák megszerzésére 1564-ben, 1576-ban és 1578-ban. 1709-ben és 1710-ben dögvész pusztított a faluban. A bányák gazdagságának híre eljutott a császári udvarba is és az uralkodó család tagjai többször is meglátogatták a községet. 1751-ben I. Ferenc császár, majd 1764-ben II. József császár, és öccse, Lipót főherceg (a későbbi II. Lipót császár) személyesen látogatott ide. A termelés a 18. században érte el csúcspontját. 1600 és 1936 között számítások szerint 47 tonna aranyat és 2577 tonna ezüstöt bányásztak ki a hegy gyomrából. A település szerkezetét az magyarázza, hogy a bányászok házai az egykori bányákhoz közel épültek fel.
Alsóhámor területén már a bronzkorban éltek emberek, ezt bizonyítját az itt megtalált bronzkori eszközök, melyek a lausitzi kutúrához kapcsolhatók. A falu első említése 1391-ből származik, a közeli Revistye várának tartozék faluja volt. Ekkor már 13 portája volt, mintegy 110 lakossal. Lakói, mint azt neve is mutatja a közeli bányákból származó ércek feldolgozásával, megmunkálásával foglalkoztak. 1663-ban a török rajtaütött a településen és feldúlta azt. 1664-ben a zsarnócai csatában az újabb török támadás kudarcot vallot és ezután már nem veszélyeztette tovább a falut. 1713-ban felépült a falu fatemploma, melyet Szent Erzsébet tiszteletére szenteltek és caknem száz évig szolgálta az istentiszteletek céljára. 1744-ben Klucska Kristóf a Szűzanya tiszteletére fakápolnát épített, melyet 1788-ban kőtemplommá építettek át. 1894-ben a régi fatemplom helyén épült fel a település mai temploma. A település gyors fejlődését a bányászati tevékenység fellendülésének köszönhette. 1752-ben egy gazdag holland nemes Jan Joseph Geramb települt Selmecbányára és a század végén megalapította a Geramb bányászati egyesülést. A társasáság később az ország legnagyobb bányászati vállalkozásává nőtte ki magát. A 19. század közepén már 1400 dolgozója volt. A 19. század végén és a 20. század elején a Sandrik gyár felépülése jelentett sokat a községnek. Az gyárat 1895-96-ban építették és ezüst, valamint fémfeldolgozással, használati tárgyak és ezüstékszerek, dísztárgyak készítésével foglakozott.
Irtványost 1352-ben említik először. Saskő várának tartozéka volt, majd a 15. század második felétől Revistye várának tartozéka volt. Főként mezőgazdasági jellegű település volt, de lakói erdei munkákat is végeztek. 1573-ban a török dúlta fel a községet. 1676-tól a selmecbányai bányászati kamara faluja volt. 1833-ban és 1919-ben tűzvész pusztított. 1944-ben a község több lakosa csatlakozott a Szlovák Nemzeti Felkeléshez.
Alsóhámornak 1910-ben 1475, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. Irtványosnak 410, zömmmel szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hodrusbánya Hont vármegye Selmecbányai járásához, Alsóhámor és Irtványos Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott. A bányászati tevékenység 1950-ben befejeződött, de 1993-ban újra aranybányát nyitottak a község területén. Hodrusbányát és Alsóhámort 1971-ben egyesítették. Irtványost 1980-ban csatolták Hodrushámorhoz.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Hodrusbányának két gótikus eredetű temploma van. Közülük a Szent Miklós templom 1387-ben épült.
- A hodrusbányai temetőben álló Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt templom 1500-ban épült.
- Alsóhámor Szent Erzsébet temploma 1894-ben épült.
- Irtványos evangélikus temploma 1858-ban épült, katolikus temploma pedig 1804-ben.
- Üdülőhelye a Hodrusi-tó.
[szerkesztés] Híres emberek
Itt született 1900-ban Emil Boleslav Lukáč költő, műfordító.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||
