Bélabánya
| Bélabánya (Banská Belá) | |
| Bélabánya látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Selmecbányai |
| Turisztikai régió | Žiarsky |
| Rang | község |
| Polgármester | Branislav Babirád |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1242 fő (2005) +/- |
| Népsűrűség | 59 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 480 m |
| Terület | 21,08 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
| Bélabánya weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Bélabánya (régi nevén Fejérbánya, szlovákul Banská Belá, németül Düllen) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Selmecbányai járásban, Selmecbányától 5 km-re északra. 2001-ben 1218 lakosából 1151 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
1228-ban "Bela" néven említik először. Egykor Selmecbányához tartozott bányásztelepülés, ezüstbányáját 1228-ban és 1385-ben is említik. 1352-ben "Dilln", 1387-ben "Feierbanya", 1516-ban "Belabanya" néven szerepel a forrásokban. 1352-ben még Selmecbánya bányaterületének volt a része, később Saskő várának birtokosai megpróbálták Selmectől elvenni és Saskő várához csatolni, de csak a huszita mozgalmak alatt vált el Selmecbányától. 1450-ben városi rangot kapott. 1453-ban V. László király megerősítette Bélabánya városi kiváltságait, ekkor a Felvidék egyik legnépesebb bányásztelepülése volt. Mátyás király idejében 1464-ben 5-600 lakosa volt. Ezután a korábbi hat alsómagyarországi bányaváros közösségébe lépett, melyek szövetséggé alakultak.
(Alsómagyarországi bányavárosok : Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Újbánya, Bakabánya, Libetbánya, Bélabánya, Breznóbánya
Felsőmagyarországi bányavárosok :Szomolnok, Merény, Szepesremete, Gölnicbánya).
Később Bélabánya bányászata – földrajzi fekvésénél fogva – Selmecbányáéval szorosan összefüggött. Iskoláját 1565-ben alapították. 1552-ben és 1664-ben elpusztította a török. 1572-ben szabad királyi várossá nyilvánították, a 18. században Selmecbányával egyesítették. 1715-ben 85 háztartása volt, lakói bányászok, szénégetők, ácsok, kovácsok voltak. 1720-ban 4 malom működött a településen. 1786-ban Bélabányát ismét Selmecbányához csatolták. 1828-ban 276 háza és 1436 lakosa volt.
Vályi András szerint "BÉLA BÁNYA. Düln, Beláh. Szabad Királyi Bánya Város Hont Vármegyében, lakosai katolikusok, és evangélikusok, fekszik Selymetz Bányátol mintegy fél mértföldnyire, a’ Besztercze Bánya felé vezető útban. Hajdan nevezetesebb virágzásban vala, kivált III. BÉLA Királynak idejekor, míg bányái haszon vehetők valának; de ma nagyobb a’ híre, mint vagyonnya. Határja sovány, fája mind a’ két féle bővséggel, réttyei legelője néhol jók, harmadik Osztálybéli. " [1]
Fényes Elek szerint "Bélabánya, (Dilla), kir. város, Honth vgyében, Selmecz mellett. A 14-dik században Selmeczhez tartozott, de később tőle elszakadt. Rudolf 1572-ben Selmezcczel együtt királyi bányavárosnak tevé, de evvel majd ismét egyesült s jelenleg is egy tanács alatt áll, bár portája külön van. Kath. paroch. temploma régi épület. Számlál 1048 kath., 362 evang. – tót és német lakosokat; több érczzuzó s aranymosó szineket." [2]
1852-ben ismét önálló várossá lett, de később újból egyesítették Selmecbányával. A trianoni békeszerződésig Hont vármegyéhez tartozott. Ezután lakói az főként iparban, részben a mezőgazdaságban dolgoztak, illetve kézművességgel foglalkoztak. 1954-óta újra önálló település, két-háromszáz éves bányászházai ma is állnak.
[szerkesztés] Nevezetességei
- A Szent János apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1243-ban épült későromán stílusban, majd gótikus és reneszánsz stílusban alakították át.
- Skapulárés Szűz Mária temploma 15. századi, mai formájában barokk stílusú.
- Az egykori iskolaépület 1565-ben épült reneszánsz stílusban.
- 1756-ban épített rokokó Nepomuki Szent János kápolna.
- 1892-ben épített Szent Erzsébet kápolna.
- Az alsóvölgyben álló kúria a 19. század eléjén épült klasszicista stílusban.
- A szlovák nemzeti felkelés emlékműve 1957-ben készült.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- ↑ Vályi András. Magyar Országnak leírása (1796)
- ↑ Fényes Elek. Magyarország Geographiai Szótára (1851)
|
|||||

