Galambos Márton (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Galambos Márton
Galambos Marton.jpg
Született 1820. április 15.
Selmecbánya
Elhunyt 1872. szeptember 16. (52 évesen)
Pozsony
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
állatorvos

Galambos Márton (Selmecbánya, 1820. április 15.Pozsony, 1872. szeptember 16.) állatorvos, orvos, honvédorvos, a magyarországi immunológiai kutatások egyik úttörője.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolai tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban végezte, majd beiratkozott a pesti egyetem bölcsészeti karára. Itt 1842-ben szerzett oklevelet, majd tanulmányait az orvosi karon folytatta. 1846-ban sebész- és szülészmesteri, 1847-ben állatorvosi oklevelet szerzett. Orvosi oklevelét csak később, 1858-ban kapta meg.

Orvostanári és tudományos pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1847-től a pesti állatorvosi tanintézetben tanársegédként alkalmazták. Az 1848–49-es szabadságharcban honvédorvosként vett részt. A magyar kormány 1849-ben segédtanárrá nevezte ki. A szabadságharc leverése után I. Ferenc József megerősítette kinevezését. Ekkortól a házi emlősök természetrajza, a gyógyszertan és rendeléstan, illetve a tenyésztéstan előadója lett. A szabadságharc alatt tanúsított hazafias magatartása miatt a kormányzat 1853. április 23-án felfüggesztette állásából és a tanári működéstől eltiltotta. Állásába 1856. szeptember 12-én helyezték vissza. 1959-ben rendkívüli tanárrá nevezték ki, egyúttal kilenc tantárgy előadásával bízták meg. A túlterhelés következtében megbetegedett, így a következő években tanári feladatainak csak korlátozottan tudott megfelelni. 1863-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. Ettől kezdve az előkészítő tantárgyakon kívül a kór- és gyógytant, a kórbonctant és a gyógyszertant adta elő. Magyarországon ő volt az első, aki önálló stúdium keretében oktatta az állatorvosi kórbonctant és kórbonctani jegyzetet is készített.[1]

Elsőként állapította meg, hogy a keleti marhavész a juhot és a kecskét is megfertőzheti. Kimutatta, hogy a betegség marhákról juhokra mesterségesen átoltva védőoltásként alkalmazható. Javaslatára 1861-ben Heitzmann Márton országos főállatorvos a helytartótanácsnál kezdeményezte a módszer gyakorlati alkalmazásának bevezetését, a javaslatot azonban elutasították.[2]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A ragályos keleti marhavésznek átvitele juhokra (Pest, 1862);
  • Kórbonctan dr. Galambos Márton előadásai után (Pest, 1865);
  • Gyógyszertan állatorvosok és mezei gazdák számára több százra menő magyar vény-(recept) példával ellátva (Pest, 1871).[3]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sírhelye 1918. március 10-éig Pozsonyban volt, ekkor földi maradványait Budapestre hozták és a Fiumei úti sírkertben temették el. Sírját azóta felszámolták.[4] 1981-ben Hondromatisz Rigasz görög származású magyar szobrászművész Galambos Márton portréját ábrázoló bronz érmét készített. Műve a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárához tartozó Állatorvos-történeti Gyűjteményben található.[5]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Tanszék – A tanszék története. (Hozzáférés: 2009. október 19.)
  2. Szegedi Gyula: Az immunológia kezdetei Magyarországon (Magyar Immunológia, 2002, 1. évfolyam 2. szám)
  3. Győry Tibor: Magyarország orvosi bibliographiája. 1472–1899. (Hozzáférés: 2009. október 19.)
  4. Mészáros M. János: Az állatorvosképzés 1818-tól 2004-ig elhunyt tanárainak és előadóinak sírjai, Budapest, 2007, ISBN 963-948-372-9, Galambos Márton
  5. Galambos Márton bronz érme. (Hozzáférés: 2009. október 19.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Galambos Márton (orvos) témájú médiaállományokat.