Hell Miksa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hell Miksa
Maximilian Hell 4941.jpg
Hell Miksa mellszobra Alsó-Ausztria, Maria Enzersdorfer Friedhof
Életrajzi adatok
Született 1720. május 15.
Selmecbánya
Elhunyt 1792. április 18. (71 évesen)
Bécs
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület csillagászat, matematika, fizika.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hell Miksa témájú médiaállományokat.

Hell Miksa (Rudolf Maximilian Höll) (Selmecbánya, 1720. május 15.Bécs, 1792. április 14.) magyar csillagász, matematikus, fizikus.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Selmecen született. Atyja, Mathias Cornel Hell az ottani bányák matematikusa és főgépmestere, édesanyja Julianna Staindl. A házaspárnak összesen 22 gyermeke született, Miksa Rudolf volt az utolsó. Anyakönyvi bejegyzések tanusága szerint Mathias Cornel Hellt és gyermekeit német nemzetiségűként tartották nyilván. Hell Miksa az 1750-évektől már magyarnak vallotta magát, melyet levelek és hivatalos feljegyzések is bizonyítanak.

Az apa, Mathias Hell Besztercebányán rektorként működött, midőn Miksa 1738 október 18-án Trencsénben a jezsuita rendbe lépett, ahol bölcseletet hallgatott három éven keresztül. 1740-ben a rend Bécsbe küldte, további bölcseleti tanulmányokra. Itt a jezsuita obszervatóriumban, Joseph Franz igazgatósága alatt ismerkedett meg a csillagászattal. Szabad idejében a természettudományokat tanulmányozta, kezdetben a nap- és vízórák egyszerűsítésén dolgozott, az addig használt föld- és égtekék szabatosabb, célszerűbb készítésével kisérletezett. 1744-45-től kezdve kizárólag kedvenc tárgyának, az asztronomiának élt. Tervei kivitelezésében hathatósan támogatta Fröhlich Erasmus, jeles történész; az ő befolyásának köszönhette azt is, hogy a keleti nyelvek akadémiájának igazgatója, Joseph Franz csillagászati vizsgálódásaihoz segédül szemelte ki, s a természettani múzeum rendezésében is igénybevette segítségét. 1746-ban visszatért Magyarországra, s a rend lőcsei gimnáziumában kezdte meg tanári pályáját; latin és görög nyelvet, történelmet, földrajzot és mennyiségtant adott elő. 1748 elején újólag Bécsbe ment, hittani tanulmányait befejezni. Königseck gróf, az udvari kamara elnöke megbízta, hogy a bányászat iránt érdeklődő ifjakat mennyiségtanra és a bányamérnökség elemeire oktassa. Hell ennek kapcsán lefordítja a magyar bányatörvényt németre. 1751-ben áldozópappá szentelték föl. Ekkor Nagyszombatra utazott, ahol sokat tett az ottani csillagvizsgáló létrehozataláért. 1752-ben Kolozsvárra hívták a jezsuita egyetem mennyiségtudományi tanszékére. 1755 szeptemberében Bécsbe költözött, az újonnan felállított csillagvizsgáló intézet igazgatójává s az egyetemen a mechanika tanárává nevezték ki. Itt az általa szerkesztett csillagtani ephemerisek (csillagidők számítása) publikációival európai hírnevet szerzett. 1768-ban Európa tudósai a következő esztendőre várható Vénusz-átvonulásra készülődtek, VII. Keresztély dán király őt, mint korának egyik leghíresebb csillagászát felkérte, hogy Norvégia északi részében figyelje meg e ritka tüneményt. Hell 1768. április 28-án Sajnovics János jezsuita társával indult el Bécsből, és október 11-én érkezett meg rendeltetési helyére, Vardøbe, ahol 1769. június 3-án a Vénusz átvonulását kedvező időjárás mellett követte figyelemmel. Ezzel egyidejüleg Sajnovics és Hell a lappok nyelvére és kultúrájára vonatkozó adatokat gyűjtöttek. Hell asztronómiai megfigyeléseinek pontosságát később Lalande és mások kétségbe vonták, azzal gyanúsítva, hogy megfigyelései leírásán utólag önkényesen változtatott, hogy kedvezőbb eredményt mutathasson fel. Az adataiból számított nap-paralaxist pl. Encke túlságosan nagynak találta. Újabb mérések azonban Hell eredményeit igazolták. Hell korának csillagászai között nagy tekintélyt vívott ki. Midőn a magyar királyi egyetemet 1777-ben Nagyszombatról Budára helyezték át, Bécsből Hellt hívták meg egy csillagvizsgáló létesítésére, hogy annak alkalmas helyet válasszon és az épület elkészültét felügyelje. A csillagvizsgálót a királyi palota fölé építtette, melyet egyébként is egyetemi helyiségül avattak fel. Hell vállalta magára a működtetés vezetését s az ott történt megfigyelések 1780-tól Hell bécsi s Bode berlini tudósításaiban lettek feljegyezve. Hellt a tudományok terén szerzett érdemeiért több tudós társaság választotta tagjai sorába, így a párizsi, bolognai, koppenhágai, stockholmi, göttingeni és trondheimi akadémiák. 1792. április 18-án Bécsben halt meg. Barátja, Penkler báró birtokán, Enzersdorfban temették el. Emlékkövén Denis sírfelirata díszlik.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkásságának elismeréseként nevét ma egy kráter is őrzi a Holdon, továbbá róla nevezték el a 3727 Maxhell kisbolygót.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Observatio transitus Veneris ante discum Solis, 1770
  • Elementa algebrae Joannis Crivellii magis illustrata et novis demonstrationibus et problematibus aucta. Vindobonae, 1745.
  • Adjumentum memoriae manuale chronologico-genealogico-historicum. Vindobonae, 1760. (Újabban: Monachii et Ingolstadii, 1763., Viennae, 1772., 1774. és 1789.)
  • Compendia varia praxesque omnium operationum arithmeticarum. Claudiopoli, 1755.
  • Elementa mathematicae naturalis philosophiae ancillantia ad praefixam in scholis normam concinnata. Pars I., Elementa arithmeticae numericae et litteralis seu algebrae. Claudiopoli, 1755. (és Bécs, 1761.)
  • Exercitationum mathematicarum Partes Tres. Vindobonae, 1755. (Vindobonae, 1759., 1773. Claudiopoli. 1760.)
  • Ephemerides astronomicae ad meridianum Vindobonensem. Vindobonae, 1757-93. (az 1760-71. évf. Lappországban történt utazása alatt Pilgram Antal adta ki )
  • Dissertatio complectens calculos accuratissimos transitus Veneris per discum Solis in tertiam Junii 1769 praedicti... Viennae, 1760.
  • Kurzer Unterricht der Oster-Feyer für den ungelehrten gemeinen Mann...Viennae, 1760.
  • Introductio ad utilem usum magnetis ex calybe. Viennae, 1762. (Ugyanez németűl. Viennae, 1762.)
  • Transitus Veneris ante discum Solis. Anni 1761. Die Astronom. 5. Junii calculis definitus et methodo observanti illustratus. Viennae, év n. (Utánnyomata az Ephemerides de 1762., Nova Acta Eruditorum. Lipsiae, 1762. és Vindobonae, 1770.)
  • Tabulae soldres. Viennae, 1763. (és Ephemerides 1764.)
  • Tabulae lunares ad meridianum Parisinum... Viennae, 1763. (és Ephemerides de 1764.)
  • Tabulae planetarum Saturni, Jovis, Martis, Veneris et Mercurii ad meridianum Parisinum... Viennae, 1763. (és Ephemerides de 1765.)
  • De satellite Veneris... Viennae, 1765. (és Ephem. de 1766.)
  • Elogium rustici Tyrolensis celeberrimi Petri Anich... Viennae, 1767. (és Ephem. de 1767.)
  • Observatio transitus Veneris ante discum Solis die 3. Junii Anno 1769. Wardoëhusii... Hafniae, év n. (Ephem. de 1770. Observatio... Junii 1769. Wardoehusii facta et Societati regiae scientiarum Hafnensi die 24. Nov. 1769. praelecta... cz. Vindobonae, 1770.)[1]
  • De parallaxi Solis ex observationibus transitus Veneris 1769. Hafniae, 1772. (és Ephem. de 1773.)
  • Methodus astronomica sine usu quadrantis vel sectoris aut alterius cujusvis instrumenti in gradus circuli divisi... Hafniae, 1774. (Németül: Beyträge zu verschiedenen Wissenschaften. Hafniae, 1775.)
  • Max. Hell's Schreiben über die alhier in Wien entdeckte Magnetenkur, an einen seiner Freunde. Hafniae, 1775.
  • Unpartheiischer Bericht der alhier gemachten Entdeckungen der künstlichen Stahlmagneten in verschiedenen Nervenkrankheiten. Hafniae, 1775.
  • Erklärung über das zweite Schreiben Herrn D. Mesmers die Magnetkur betreffend an das Publikum. Wien. 29. Jäner, 1775. sat.
  • Tabula geographica Ungariae veteris ex historia Anonymi Belae regis notarii. Pestini, 1801, (Ism. Wenzel G. a M. Akad. Értesítő 1851, 161. l )
  • P. Hell's Reise nach Wardoe bei Lapland und seine Beobachtung des Venus-Durchganges im J. 1769. Aus den anfgefundenen Tagebüchern geschöpft und mit Erläuterungen begleitet von Carl Ludwig Littrow. Wien, 1835.

Kiadta a Wienerischer Almanach-ot 1775-re (a gothai Almanach mintájára), úgyszintén: Ritterorden Almanach, Physikalischer Almanach, Kinder Almanach és Räthselkalender cz. évkönyveket.

Levelei Pray Györgyhöz, Kaprinayhoz, Weiss Xav. Ferenczhez és másokhoz az egyetemi könyvtár kéziratai közt vannak.

Kéziratban maradt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Expeditio literaria ad polum arcticum (éjszakon szerzett tapasztalatairól írt följegyzései. Ism. M. Akadémiai Értesítő 1851. 151. l. Reguly Antal tudósítása H. historiai kéziratai azon részéről, mely a magyar-finn kérdést tárgyalja c.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]