Sajnovics János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sajnovics János
Sajnovics janos szobor torda 2005 rn.JPG
Sajnovics János szobra Tordason
Született
1733. május 12.
Tordas
Elhunyt
1785. május 4. (51 évesen)
Buda
Foglalkozása antropológus
csillagász
matematikus
nyelvész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajnovics János témájú médiaállományokat.
A Demonstratio címlapja

Tordasi és kálozi Sajnovics János (Tordas, 1733. május 12.Buda, 1785. május 4.) a finnugor nyelvrokonság korai kutatója, nyelvész, matematikus és csillagász.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemesi származású Sajnovics János, miután felvették a jezsuita rendbe, a rend előírásai szerint 1748. szeptember 24-én vagyonáról bátyja, Sajnovics Mátyás javára rendelkezett. 1758 és 1760 közt Hell Miksa, a bécsi udvari csillagda igazgatójának tanársegédje volt.

Nyelvünk finnugor rokonságának gondolatával egyes tudósok viszonylag korán foglalkoztak. A 18. században már német és skandináv tudósok utaltak a lapp és a magyar nyelv közötti esetleges rokonságra.

Az első magyar kutató Sajnovics János volt, aki megvetette nyelvünk rokonságának tudományos alapjait. Sajnovics nem volt nyelvész, jezsuita szerzetesként tagja volt annak az expedíciónak, amely 1769-ben VII. Keresztély dán király kezdeményezésére, Mária Terézia megbízásából, Hell Miksa vezetésével Észak-Norvégia partjainál, Vardø szigetén végzett méréseket és megfigyeléseket az 1769. június 3-áról 4-re virradóan: a Vénusz bolygó átvonulása a napkorong előtt. A tudósnak a mérések mellett az is a feladata volt, hogy tanulmányozza a szigeten élő lappok anyanyelvét is. Sajnovics elsőként a két nyelv hangzásának, hanglejtésének hasonlóságára figyelt fel. Majd a nyelvek szókészlettani, hangtani és alaktani egyezéseit kutatta.

Sajnovics a lapp és a magyar nyelv azonosságairól már 1770-ben könyv alakban (Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse) írt, és ezzel elindította nyelvünk eredetének tudományos kutatását is. Igaz, hogy a tudós munkáját inkább külföldön fogadták el, hazánkban értetlenül és nem kis ellenszenvvel szemlélték. Ennek ellenére Sajnovics feltételezése az orvos és természettudós Gyarmathi Sámuel személyében követőre talált.

A röviden csak Demonstratio címen ismert művet lefordították dán, finn és német nyelvre (ma már angolul is olvasható), de magyarul csak 1994-ben jelent meg. Az első, koppenhágai kiadást gyorsan követte a nagyszombati, ez utóbbiban jelent meg először nyomtatásban az ómagyar Halotti beszéd is, melyről elsőként Pray György jezsuita szerzetes számolt be.

Sajnovicsot Hell Miksával együtt 1770-ben a dán királyi akadémia tagjává választotta. Csillagászattal kapcsolatos munkássága elismeréseképpen a Nemzetközi Csillagászati Unió 2010-ben róla nevezte el a 114659 Sajnovics kisbolygót.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ponticulus Hungaricus
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig, szerk. Nagy Ferenc, Better-MTESZ-OMIKK. Budapest. 1997. 693–694. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajnovics János témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]