Michael Denis
Johann Nepomuk Cosmas Michael Denis (Schärding, 1729. szeptember 26. – Bécs, 1800. szeptember 27.) német költő és kiváló könyvész.
Élete [szerkesztés]
A jezsuiták tanítványa volt, akiknek rendjébe 1747-ben lépett be. Később több városban tanár és hitszónok és 1759-ben a bécsi Theresianumban az esztétika és irodalomtörténet tanára lett, mely állását a rend föloszlatása (1773) után is megtartotta. Főérdeme, hogy a német műveltségnek lelkes és tevékeny terjesztője volt az elmaradott osztrák tartományokban. Bécsben hunyt el, mint a császári könyvtár igazgatója és udvari tanácsos.
Mint költőnek mintái: Klopstock kinek bárdusi dalait mint Sined bárdus lángoló hazaszeretetet hirdető költeményekben utánozta (1773), és Ossian, kinek műveit hexameterben lefordította (1768). Összes eredeti és fordított költői művei: Ossians und Sineds Lieder (1784, 5 köter, újra 1791, 6 kötet). Költeményei nagy szavakban de szép gondolatokban is gazdagok, azonban inkább szónokiak, mint valóban költőiek. Sokkal jelesebbek könyvészeti művei: Grundriss der Bibliographie und Bücherkunde (1774); Einleitung in die Bücherkunde (1777, 1795); Wiens Buchdruckergeschichte bis 1560 (1782, 1793). Irodalmi hagyatékát kiadta Retzer (1802, 2 kötet).[1]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ V. ö. Hofmann-Wellenhof jeles könyvét: Mich. Denis (1881).
Forrás [szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Denis, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
