Porosz Hercegség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A hercegség zászlaja.

A Porosz Hercegség történelmi államalakulat volt Kelet-Poroszországban, amely ma nagyobbrészt Lengyelországhoz, kisebbrészt Oroszországhoz tartozik.

A hercegséget 1525-ben hozta létre Brandenburgi Albert, a Német Lovagrend nagymestere. A lovagoknak 1226 óta volt birtokukban a terület, amelyet a balti poroszoktól hódítottak meg. Jelentős területeket engedtek át a lengyel királynak 1466-ban, s hűbéri kötelezettséget vállaltak. Albert, aki a brandenburgi Hohenzollerek közül való felvette az evangélikus vallást és világi hercegséget hozott létre, a lovagrendet pedig Németországba űzte.

A lovagok V. Károly német-római császár segítségével 1530-ig több kísérletet tettek a terület visszaszerzésére, de Albert hűségesküt tett II. Zsigmond Ágost lengyel királynak, aki megvédte a németekkel szemben. Poroszország ráadásul eredetileg nem volt része a Német-római Birodalomnak. A különválást a rimini aranybulla szentesítette 1226-ban. Albert szövetségre lépett skandináv államokkal és a protestáns német fejedelmekkel, így egyre erősebb támogatókra talált.

1618-ben a Hohenzollernek itteni ága kihalt, a hercegséget János Zsigmond brandenburgi választófejedelem kapta meg. A gazdag, stratégiailag jó állású országra Svédország is pályázott és 1629-ben elfoglalt több kikötőt, amit csak 1633-ban adtak vissza Lengyelországnak, illetve Poroszországnak.

1655-ben a hercegség a svédek mellé állt az északi háborúban, akkor a tatárok feldúlták. Az olivai béke Brandenburgnak ítélte teljesen, amely 1701-ben megalakította a Porosz Királyságot és attól kezdve a hercegség is annak része lett.