Dávid király (Biblia)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Dávid (héberül דָּוִד) Izráel második királya volt kb. Kr.e. 1000 – Kr.e. 961.[1] Történetét az Ószövetségben találhatjuk meg, Sámuel próféta könyveiben. A Bibliában több zsoltárt tulajdonítanak neki.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A Biblia Dávidja
A zsidó vallás szerint a Messiás Dávid leszármazottja lesz, a keresztények pedig őhozzá vezetik vissza Jézus családfáját Józsefen és Márián keresztül.
Dávid a Biblia kiemelten színes egyéniségei közé tartozik. Betlehemben született, Sámuel próféta már gyermekkorában kijelölte, hogy ő lesz Izrael eljövendő királya. A filiszteus Góliát legyőzése után Saul király udvarába került, ahol közszeretetnek örvendett.
Saul féltékeny is lett rá, amely élete végéig tartó ellenségeskedéshez vezetett. Saul udvarában Dávidot Saul felesége és fia is támogatta a királlyal szemben. Dávid nagyvonalú volt, kétszer is megkímélte Saul király életét, s ígéretet tett, hogy utódjaként megkíméli családját.
Saul nem hagyott maga után trónörököst, ugyanis fia Jonatán előbb elhunyt, így Dávid lett előbb Júda, majd Izrael királya, miáltal perszonálunióba egyesítette a kettészakadt országot. Elfoglalta Jeruzsálemet, megerősítette hatalmát, majd leszámolt a két országot fenyegető filiszteusokkal és a portyázó nomádokkal. Két ismert fia közül az egyik, Absalom megpróbálta elfoglalni atyja trónját, Salamon pedig utódja lett. Első felesége Saul király lánya volt, második pedig egyik hadvezérének az özvegye, Betsabé. Nagy bűne, hogy Betsabé férjét, Uriját olyan hadifeladattal bízta meg, amiről tudta, hogy nem éli túl, hogy elvehesse feleségét.
Dávid a keresztények számára Jézus messiásságának egyik igazolása. Jézust az evangéliumok a "Dávid fia" címmel illetik (például Mt 12,23). A Jelenések könyve pedig az üdvtörténet győzteseként Krisztust nevezi így (Jel 5,5)
A történészek általában egyetértenek abban, hogy Dávid kora és a róla áthagyományozott történések számos kérdést vetnek fel, némelyek kétségbe vonják személyének történetiségét is. Az újabb irodalomtudományi és archeológiai kutatások alátámasztják, hogy a Dávid és Salamon királyok bibliai alakja valójában nem áll fedésben lehetséges történelmi alakjukkal és korukkal.[2] Dávid idején egyiptomi vagy asszír szempontból Jeruzsálem pusztán egy kis porvincia lehetett, mintegy 1500 lakossal. A Biblia a két király korszakát mint aranykort mutatja be, de Sámuel két könyve bizonyosan sokkal később íródott: Jósiás korában I. e. 640 után.[3] Dávid bibliai alakjának megalkotása a keresztény krisztológiák szerint a zsidó messiásvárás szolgálatába állított hittanítás, mert a Messiásnak a próféciák szerint Dávid házából kellett származnia.[4]
[szerkesztés] Bibliai történetei (válogatás)
- Királlyá kenése: 1 Sám 16, 1-13;
- Saul szolgája lesz, akit hárfajátékával gyógyít: 1 Sám 16, 14-23;
- Legyőzi Góliátot: 1 Sám 17.
- Saul féltékenykedni kezd: 1 Sám 17, 6-16;
- Feleségül veszi Michalt, Saul király lányát: 1 Sám 18, 17-30;
- Saul merényletét Micha meghiúsítja: 1 Sám 19, 8-17;
- Dávid és Saul Sámuel prófétánál: 1 Sám 19, 18-24;
- Barátsága Jonatánnal, Saul fiával: 1 Sám 20;
- Dávid bújdosása és Saul előkészületei Dávid megölésére: 1 Sám 21-22;
- Dávid kétszer is megkíméli Saul életét és békét kötnek: 1 Sám 24 és 26
- Szerelme és házasságkötése Abigéllel: 1 Sám 25;
- Sikeres hadjárata az Amalekiták ellen: 1 Sám 30, Ammoniták és arámok ellen 2 Sám 10-11;
- Királyságának fénykora: 2 Sám 2 és 5;
- Nátán jövendölése Dávid házáról: 2 Sám 7;
- Dávid bűne és házasságkötése Betsabéval: 2 Sám 11;
- Nátán próféciája és fiának elvesztése: 2 Sám 12;
- Viszálya fiával, Absalommal: 2 Sám 13-18;
- Dicsőítő éneke és halála: 2 Sám 22-23.
[szerkesztés] Dávid zsoltárai
A zsidó és iszlám hagyomány szerint Dávid 73 zsoltárt írt. A bibliakutatók a szerzőséggel kapcsolatban azt állítják, hogy a Zsoltárok könyve mögött is, mint a Biblia számos más könyve mögött is, történeti rétegeket és szerzőcsoportokat lehet kimutatni.[5]
[szerkesztés] Dávid-csillag
Nevéhez kapcsolódik az ún. Dávid-csillag, amely szimbólumot a 14. században zsidó misztikus szövegek alapján kezdtek összekapcsolni vele. 12 lapja Izrael 12 törzsét hivatott jelképezni, hét része a pedig a teremtés hét napját. Izrael állam zászlajának tartozéka és általánosan ismert zsidó vallási jelkép.
[szerkesztés] Ábázolása az irodalomban és a képzőművészetekben
- Joseph Heller: Isten tudja (ford. Szilágyi Tibor). Bp.: Árkádia, 1987
- Stefan Heym: Dávid király krónikája (ford. Görög Lívia), Budapest, Európa Könyvkiadó, 1987
- Allan Massie: Dávid király [ford. Lázár Júlia]. Bp.: Elektra Kiadóház, 1999
- Jókai Mór, Dávid király - A három márványfej c. regényéből
- Dávid király középkori falikép Szalonna községben
- Anton Kern: Hárfázó Dávid király Szépművészeti Múzeum
- Dávid király tánca a frigyláda alatt, 13. századi miniatúra
- Donatello (1430 - 1440),
- Andrea del Verrocchio (1476)
- Michelangelo (1504), David
| Elődje: Saul |
Júda és Izrael királya |
Utódja: Salamon |
[szerkesztés] Hivatkozások
- ^ V. ö. John Bright, Izrael története: időrendi táblázat
- ^ V. ö. Horváth Pál, Régészet és vallástudomány
- ^ V. ö. Nyárádi Gábor, Szentségtörő régészek a Szentföldön?
- ^ V. ö. A Biblia "Dávid fia" kifejezés használatát a Messiásra és Jézusra. (Például Lk 20,41), valamint Herbert Haag, Bibliai lexikon Dávid szócikk.
- ^ Rózsa Huba, Az Ószövetség keletkezése: bevezetés az Ószövetség könyveinek irodalom- és hagyománytörténetébe. Bp. 1999.
