Sztélé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Assur-nászir-apli az Újasszír Birodalom egyik jelentős uralkodójának alabástromsztéléje

A sztélé (görög nyelven: στήλη, stēlē) faragott, vésett jelekkel vagy feliratokkal, gyakran ábrázolásokkal is ellátott nagyméretű kőtábla, kő- vagy ritkábban faoszlop, melyet többnyire emlékműnek vagy síremléknek emeltek.

Története[szerkesztés]

Gyakran egy terület határainak jelölésére, városalapítás vagy győzelmes csaták emlékének megörökítésére is használták.

Használata széles körben elterjedt az ókori Közel-Keleten, Egyiptomban, Görögországban, továbbá Kínában és Belső-Mongóliában, valamint Közép-Amerikában az olmék és a maja civilizáció területén.

A sztélék régi kultúrák, gyakran egész eltűnt népek vagy civilizációk tanúi. Esetenként a történelem legfontosabb forrásai közé tartoznak, mint pl. Hammurapi törvényoszlopa, az óbabiloni kor egyik legfontosabb szövegemléke, amely a párizsi Louvre-ban található. Sok más múzeum, köztük a budapesti Szépművészeti Múzeum is őriz közülük néhányat, ilyen pl. Hormesz kincstárőr sztéléje az ókori Egyiptomból (Újbirodalom).

Híres sztélék[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]