Mésa-sztélé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mésa-sztélé
(moábi kő)
Mesha Stele (511142469).jpg
A Mésa-sztélé a Louvre-ban[1]
Típus epigrafikus sztélé
Tartalma győzelmi felirat
Méret 124 cm × 71 cm × 71 cm
Anyag fekete bazalt
Állapot töredékekből helyreállított, a szöveg 2/3 része ép, szélein és alul töredékes
Története
Felfedezés
helye és ideje
1868. augusztus 19.,
Dhiban (ma Jordániában)
Felfedező(k) Frederick Augustus Klein,
Charles Clermont-Ganneau
Kora i. e. 890–830 között
Nyelv moábi
Írás óhéber
Található Louvre, Párizs
Jelentősége

„the most important discovery ever made in the field of Oriental epigraphy” - „a közel-keleti írástörténet terén valaha is tett legfontosabb felfedezés” (Ernest Renan)

  • Az egyik legfontosabb történelmi lelet és forrás a Bibliához.
  • Az ókori Izráelre vonatkozó leghosszabb Biblián kívüli beszámoló.
  • Az egyetlen forrás, mely megerősíti és kiegészíti a Királyok 2. könyve 3. fejezetét.

  • Az óhéber betűkkel írt legnagyobb egybefüggő szöveg (34 sor).
  • Az egyetlen héber betűkkel írt királyi felirat.
  • A legrégibb alfabetikus karakterekkel írt sémi felirat.
  • A leghosszabb palesztinai monumentális felirat.

  • A legrészletesebb forrás Moáb történetéről.
  • A moábi nyelv lényegében egyetlen forrása.

  • Izráel nevének legkorábbi sémi írásos említése[2]
  • JHWH, Izráel istene nevének legkorábbi említése.
  • Kámós, Moáb nemzeti istenének említése.
  • Omri izráeli király egyetlen Biblián kívüli említése.
  • Gád törzsének említése.
  • Dávid házának legkorábbi említése.
  • 15, a Bibliában is szereplő helységnév említése.

A Mésa-sztélé (19. századi elnevezésével a moábita kő) a Bibliában említett Mésa (moábi משע Mšʿ, héber מֵי‏‏שַׁע Mésa (Mêšăʿ); Meša, Mesha, Mescha), moábi király i. e. 850 körüli, Izrael elleni győztes hadjáratának és királysága megszervezésének állít emléket. A sztélé az ókori izraeli történelem, az óhéber írás, a moábi nyelv és a sémi epigráfia máig egyik legjelentősebb emléke.

A sztélé története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 124 cm magas, 71 cm széles és mély, felső részén lekerekített fekete bazalt követ 1868. augusztus 19-én fedezte fel a Holt-tenger keleti partján Frederick Augustus Klein, az elzászi származású jeruzsálemi misszionárius-lelkész, a Jerusalem Mission Society tagja. Kerak térségében utazgatva Dibánba érkeztekor ő volt az első külföldi, aki az ősi, vésett feliratú kőről hallott. A követ az ókori moábi főváros, Díbón (דִּיבוֹן, a mai jordániai Dhiban) mellett, az Arnóntól néhány kilométerre találta meg.[3]

A követ kiváló állapotban találta, bár a kő ki volt téve az időjárás viszontagságainak. Vizsgálata csak a kő alsó és felső részen mutatott kisebb sérüléseket.[4] Rajzot ugyan nem készített róla, de azonnal értesítette a jeruzsálemi német konzult, aki előkészítendő a kő megszerzését és Berlinbe küldését tárgyalásokat kezdett a helybeli beduinokkal. A tárgyalásokról a szintén ott tartózkodó francia és angol diplomaták is tudomást szereztek. Az ekkor kezdődő versengésnek később komoly hatása lett a sztélé sorsára.

A sztélé megmenekülése Charles S. Clemont-Ganneau (1846-1923) francia orientalista, Ernest Renan tanítványának érdeme, aki jeruzsálemi tartózkodása alatt értesült Kleintől a kő előkerüléséről. 1869 októberében egy Selim al-Qarim nevű arab közvetítőt küldött a helyszínre, aki egy vázlatos másolatot készített a feliratról (ma a Louvreban), ami alapján azonnal felismerte a lelet fontosságát és korai eredetét. Időközben azonban a konzul megkísérelte a kő elszállítását és ez, valamint a lelet iránti megnövekedett érdeklődés és a diplomaták egymást túllicitáló pénzajánlatai ellenére is holtpontra jutó tárgyalások, felszították a kedélyeket. Ehhez járult még az a feltevés, hogy a sztélé talán belül kincset rejt.

Így mikor Clermont-Ganneau 1869 november-decemberében egy másik közvetítő, Yaqoub Karavaca segítségével egy rendes lenyomatot is készíttetni akart a kőről, közvetítőjét a helybéli beduinok megtámadták és a még alig megszáradt és szétszakadt lenyomattal kellett elmenekülnie.[5] Ezek után az addig sértetlen sztélét tűzben felforrósítva és arra hideg vizet öntve széttörték,[6] majd a darabokat a jeruzsálemi régiségpiacon próbálták értékesíteni.

Kapcsolatainak hála azonban Clermont-Ganneau 1872-re sikeresen meg tudta szerezni a két legnagyobb darabot, valamint több kisebbet is, s ezeket az időközben összeillesztett lenyomat alapján (ma szintén a Louvreban) restaurálta. Más töredékek a brit Palestine Exploration Fundhoz kerültek, kisebb része pedig a Német Keleti Társaságot (Deutsche Morgenländische Gesellschaft) képviselő Schlottmann professzorhoz.

Amikor kiderült, hogy a Louvre megszerezte a Clermont-Ganneau-nál lévő darabokat, a Palestine Exploration Fund önként felajánlotta az övéit, majd 1891-ben a Schlottmann-nál lévő utolsó hiányzó darabok is a helyükre kerültek a lánya révén. Így végül felfedezése után 23 évvel sikerült a sztélé körülbelül kétharmadát újra összeállítani.[7] Ma mind az eddig még nem publikált lenyomat, mind sztélé a Louvreban található, egy másolata pedig a British Museumban, Londonban.

A sztélé jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izráel Istenének neve a sztélé 18. sorában: יהוה JHWH

A sztélé történelmi, nyelvészeti, írástörténeti és bibliai szempontból egyaránt nagy jelentőséggel bír.

  • Történelmileg az egyetlen külső forrás, mely megerősíti, illetve kiegészíti a Királyok 2. könyve 3. fejezetében leírt bibliai beszámolót Mésa lázadásáról, az izraeli fennhatóság alóli kiszakadásáról és királyságának megalapításáról. Természetesen, ahogyan ez az ókori közel-keleten szokásos volt, mindkét verzió csak a maga szempontjából fontos eseményeket említi meg. Egyúttal ez az ókori Izráelre vonatkozó leghosszabb eddig ismert Biblián kívüli forrás is.
  • Nyelvészetileg a moábi nyelv egyetlen igazi forrása.
  • Írástörténetileg az eredeti óhéber írás legjelentősebb emléke, részben mert ez tartalmazza az óhéberrel írt leghosszabb összefüggő szöveget (34 sorban), másrészt kivitelezése révén is, hiszen királyi emlékkőről lévén szó, a betűk megformálására gondosan ügyeltek. Ezenfelül ez a legrégebbi sémi és alfabetikus karakterekkel írt felirat, valamint a leghosszabb valaha is talált monumentális felirat Palesztinában.
  • Bibliai szempontból fentieken túl külön jelentőséggel bír, hogy egész sor bibliai személy- és helységnév is említve van benne, többek között Kemós (Kámós), Moáb nemzeti istene, Omri és Dávid,[8] Izráel királyai. Ez a legkorábbi ismert forrása a JHWH Istennévnek is.

A sztélé tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

עמרי מלך ישראל Omri, Izráel királya A sztélé 4-5. sora

I. Mésa sorozatos győzelmei és uralmának megszilárdítása (1-21a. sor)

  • 1. A sztélé „bevezetője” a sztélé felállításáról. (1-4a)
  • 2. Omri és fia agressziója Moáb ellen, Mésa diadala Izráel felett. (4b-10)
  • 3. Atarót lerohanása, az oltár elmozdítása; áttelepítések. (10b-14a)
  • 4. Nébó lerohanása, JHWH házának kifosztása. (14b-18a)
  • 5. Jahac elfoglalása, Izráel királyának elűzése, a terület Díbónhoz csatolása. (18b-21a)

II. Mésa építkezései (21b-31a. sor)

  • 6. Nagyszabású építkezések Qorchában, városi vízgyűjtő és ciszternák; izráeli foglyok kényszermunkája. (21b-26a)
  • 7. Aróér, a Királyok útja Arnónnál, Bét-Bámót, Becer, Mahdebá, Dibláten, Baál-Meón. (26b-31a)

III. Harc Horónen ellen (31b-34. sor)

A sztélé és a Biblia kapcsolata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vonatkozó bibliai szövegrész: 2 Királyok 3:4-27
4 Mivel Mésa, Moáb királya juh-tartó volt, ezért Izráel királyának százezer bárányt és százezer kost - gyapjá[val együtt] - fizetett (adóban). 5 Amikor azonban meghalt Akháb, fellázadt Moáb királya Izráel királya ellen.
6 De kiment Jehorám király azonnal (azon a napon) Sómrónból és számbavette egész Izráelt, 7 majd elment és elküldött Jósafáthoz, Júda királyához, mondván: „Moáb királya fellázadt ellenem! Eljösz-e velem Moábba háborúra?” Az pedig mondta: Felmegyek! (...) 9 és elment Izráel királya és Júda királya és Edom királya
(...)
21 és egész Moáb hallotta, hogy feljöttek a királyok harcolni ellenük, ezért összekiálttattak - a fegyvert még épp csak fogni képestől kezdve és feljebb - és felálltak a határ mentén.
22 Amikor azonban felkeltek kora reggel és a nap rátűzött a vizekre, szemből Moáb vörösnek látta a vizeket, mint a vért 23 és mondták: „Vér ez! Bizonyosan egymásra támadtak a királyok és levágta egyik a másikat, ezért most prédára fel, Moáb!”
24 De amikor Izráel táborához értek, felkelt Izráel és leverte Moábot, azok pedig megfutamodtak előttük; majd betörtek abba [ti. Moábba] és folyamatosan verték Moábot -
25 a városokat lerombolták és minden jó földdarabra kiki rádobta a maga kövét, amíg elborították azt kövekkel és minden vízforrást betömtek és minden jó fát kidöntöttek -, egészen addig, amíg [már csak] a köveit hagyták meg Kir-Harésetnek; de azt is körülvették a parittyások és rombolták azt.
26 Amikor látta Moáb királya, hogy erősebb nála a harc, maga mellé vett hétszáz kardforgatót, hogy áttörjenek Edom királyához, de nem voltak rá képesek.
27 Ekkor vette az elsőszülött fiát, aki uralkodó lett volna helyette és feláldozta őt égőáldozatul a kőfalon, mire hatalmas harag lett [úrrá] Izráelen és elvonultak onnan és visszatértek a saját földjükre.

A sztélén említett földrajzi adatok, tulajdonnevek, sőt egyes kifejezések egyezése a Bibliában szereplőkkel, olyan mértékű, ami egyértelműen igazolja a benne leírt események valódiságát. Az egyetlen komolyabb problémát csak a két szöveg eltérő időpontmeghatározása jelentheti. A 2 Királyok 3:5 szerint Mésa lázadására Omri fiának, Akhábnak a halála (i. e. 853) után, az ő fia, Jehorám alatt került sor, míg a sztélé a 4-8. sorban azt írja, hogy erre Omri fia, tehát Akháb alatt került sor.

Omri az északi (izráeli) királyság egyik legerősebb királyaként i. e. 885-873 között uralkodott és dinasztiája egészen i. e. 841-ig állt fenn, amikor unokáját, Jórámot Jéhu meggyilkolta. A sztélé szerint (7-9. sor) Omri elfoglalta Médebát, és ott lakott egész életében, valamint a fia uralkodási éveinek felében, összesen 40 évig. Összeadva Omri 12 uralkodási évét (1Királyok 16:23), fia, Akháb 22 évét (1Királyok 16:29), Akháb fiának Akháziának 2 évét (1Királyok 22:52), valamint fivérének, Jórámnak fél uralkodási idejét, ami 6 (2Királyok 3:1), az eredmény 42 év.

Akár a bibliai uralkodási éveket korrigáljuk (különös tekintettel a végző és kezdő évekre), akár a sztélé 40 évét vesszük kerekített számnak (ami a közel-keleten eléggé elterjedt jelenség volt), az időpont egyezik, amiből úgy tűnik, Mésa lázadása Jórám 6. évében i. e. 846-ban lehetett és a 2Királyok 3 leírásából valószínűsíthető, hogy ezt azonnal követte Jórám megtorló hadjárata. Az időpont beleillik az i. e. 848-841 közötti időszakba is, amikor északon Jórám, délen pedig Jósafát, a hadjárat másik résztvevője, egyszerre uralkodott.

Maga a probléma alapvetően a בן bén / ben- /bin- fiú, fia szó értelmezéséből adódik, ami könnyen feloldható, ha tudjuk, hogy az ókori közel-keleti szóhasználatban a fia kifejezés bármely férfi leszármazottat jelenthetett, küönösen uralkodók esetében, ahol az egyes dinasztiák (vagy „házak”) gyakran az alapítóról vagy a dinasztia legfontosabb tagjáról kapták nevüket.[9] A sztélén szereplő בנה bnh egyaránt fordítható fia- vagy fiai-nak, így az Omri fia(i) kifejezés Akhábon kívül mindkét fiára és itt konkrétan Jehorámra is vonatkozhat.

Dávid háza a sztélé szövegében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1993-ban egy i. e. 9. századi sztélé-töredéket fedeztek fel az észak-izráeli Tel Dánnál (Tel Dán-sztélé), amely megemlíti a Bibliában többször előforduló „Dávid háza” kifejezést.[10] Ez a felirat volt az első, mely Biblián kívüli forrást adott Dávid királlyal kapcsolatban, ami annak fényében, hogy tudományos körök külső források híján megkérdőjelezték Dávid létét, rendkívül jelentősnek tekinthető, bár a dwd szó adott szövegbeni jelentése is vitatható.

1994-ben, nemcsak a sztélén, hanem annak a Louvreban őrzött egykori lenyomatán is elvégzett vizsgálata során André Lemaire felhívta a figyelmet, hogy a töredékes 31. sor az ő véleménye és kiegészítése szerint szintén a בית דוד bét Dávíd Dávid háza kifejezést tartalmazza.[11] Hipotézisében egyrészt a szövegrész egy addig hiányzó betűjét - a Dávid kezdőbetűjét - állította vissza: וחורננ. ישב. בה. בת[ד]וד „ami pedig a horonitákat illeti, ott élt közte Dávid háza”,[12] mely kiegészítést a többség elfogadta, elsősorban azért, mert más betű behelyettesítése nem ad ki értelmezhető szöveget.[13] Másrészt a horonitákat említő erősen sérült és hiányos 31-33. sort teljes egészében kiegészítette: [D]ávid háza pedig Horonajimban lakott (...) és Kemós azt mondta nekem: „Menj fel, harcolj Horonajim ellen!” És én felmentem és [harcoltam a város ellen és elfoglaltam azt és] Kemós megújította azt az én napjaimban..[14]

Amennyiben Lemaire tézisei igazak, a Tel Dán-sztélével együtt immár két külső (tehát a Biblián kívüli) forrás is van, mely igazolja Dávid házának, azaz dinasztiájának létét. Ugyanakkor azonban egy másik tudóscsoport által végzett 2001-es újabb vizsgálat Lemair nézeteit nem erősítette meg.[15]

1998-ban Anson Rainey próbálta a 12. sor rejtélyes אראל. דודה kifejezését azonosítani „Dávidi oltár”-ként.[16]


A sztélé felirata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredetin is megtalálható pont a szavakat, a vonal a nagyobb egységeket választja el. A [ ] a rosszul olvasható vagy hiányzó, de kikövetkeztetett betűket jelzi, a benne lévő pont az ismeretleneket (körülbelül annyit, amennyi feltételezhetően hiányzik). A szaggatott vonal nagyobb hiányzó részeket jelöl. Az átírásban š (‏‏שׁ)=s, s (ס) és ś (שׂ)=sz. Az š és ś a pont nélküli sín (ש) átírása, ahol biztos a kiejtés. Ahol nem, ott ş-el van jelölve. Az átírás Prim & Socin, 1886, Barton, 1937, Albright, 1969 és Lemaire, 1994 alapján, az eredeti szövegről készült, kiegészítve a szerzők által javasolt jelenlegi legvalószínűbb olvasatokkal.

A sztélé szövege
Kvadrát betűkkel Átírásban (transcriptio)
1. אנכ.משע.בנ.כמש[מלכ].מלכ.מאב.הד
1. ʾnk.mšʿ.bn.kmš[mlk].mlk.mʾb.hd
2. יבני | אבי.מלכ.על.מאב.שלשנ.שת.ואנכ.מלכ
2. ybny | ʾby.mlk.ʾl.mʾb.šlšn.št.wʾnk.mlk
3. תי.אחר.אבי | ואעש.הבמת.זאת.לכמש.בקרחה | במ[ש]ע.[מ]
3. ty.ʾḥr.ʾby | waʾʿś.hbmt.zʾt.lkmš.bqrḥh | bm[š]ʿ.[m]
4. שע.כי.השעני.מכל.המלכנ.וכי.הראני.בכל.שנאי | עמר
4. šʿ.ky.hšʿny.mkl.hmlkn.wky.hrʾny.bkl.śnʾy | ʿmr
5. י.מלכ.ישראל.ויענו.את.מאב.ימנ.רבנ.כי.יאנפ.כמש.באר
5. y.mlk.yśrʾl.wyʿnw.ʾt.mʾb.ymn.rbn.ky.yʾnp.kmš.bʾr
6. צה | ויחלפה.בנה.ויאמר.גמ.הא.אענו.את.מאב | בימי.אמר.כ[דבר.]
6. ch | wyḥlph.bnh.wyʾmr.gm.hʾ.ʾʿnw.ʾt.mʾb | bymy.ʾmr.k[dbr.]
7. וארא.בה.ובבתה | וישראל.אבד.אבד.עלמ.וירש.עמרי.את.כל.א[ר]
7. wʾrʾ.bh.wbbth | wyśrʾl.ʾbd.ʾbd.ʿlm.wyrš.ʿmry.ʾt.kl.ʾ[r]
8. צ.מהדבא | וישב.בה.ימה.וחצי.ימי.בנה.ארבענ.שת.ויש
8. c.mhdbʾ | wyšb.bh.jmh.wḥcy.ymy.bnh.ʾrbʿn.št.wyś
9. בה.כמש.בימי | ואבנ.את.בעלמענ.ואעש.בה.האשוח.ואבנ[.]
9. bh.kmš.bymy | wʾbn.ʾt.bʿlmʿn.wʾʿś.bh.hʾšwḥ.wʾbn[.]
10. את.קריתנ | ואש.גד.ישב.בארצ.עטרת.מעלמ.ויבנ.לה.מלכ.י
10. ʾt.qrytn | wʾš.gd.yšb.bʾrc.ʿṭrt.mʿlm.wybn.lh.mlk.y
11. שראל.את.עטרת | ואלתחמ.בקר.ואחזה | ואהרג.את.כל.העמ.[מ]
11. śrʾl.ʾt.ʿṭrt | wʾltḥm.bqr.wʾḥzh | wʾhrg.ʾt.kl.hʿm.[m]
12. הקר.רית.לכמש.ולמאב | ואשב.משמ.את.אראל.דודה.ואס
12. hqr.ryt.lkmš.wlmʾb | wʾšb.mšm.ʾt.ʾrʾl.dwdh.wʾs
13. חבה.לפני.כמש.בקרית | ואשב.בה.את.אש.שרנ.ואת.א[ש]
13. ḥbh.lpny.kmš.bqryt | wʾšb.bh.ʾt.ʾš.šrn.wʾt.ʾ[š.]
14. מחרת | ויאמר.לי.כמש.לכ.אחז.את.נבה.על.ישראל | וא
14. mḥrt | wyʾmr.ly.kmš.lk.ʾḥz.ʾt.nbh.ʿl.yśrʾl | wʾ
15. הלכ.הללה.ואלתחמ.בה.מבקע.השחרת.עד.הצהרמ | ואח
15. hlk.hllh.wʾltḥm.bh.mbqʿ.hšḥrt.ʿd.hchrm | wʾḥ
16. זה.ואהרג.כל[מ].שבעת.אלפנ.גברנ.ו[גר]נ | וגברת.וגר
16. zh.wʾhrg.kl[m].šbʿt.ʾlpn.gbrn.w[gr]n | wgbrt.wgr
17. ת.ורחמת | כי.לעשתר.כמש.החרמתה | ואקח.משמ.א[ת.כ]
17. t.wrḥmt | ky.lʿštr.kmš.hḥrmth | wʾqḥ.mšm.ʾ[t.k]
18. לי.יהוה.ואסחב.המ.לפני.כמש | ומלכ.ישראל.בנה.את
18. ly.yhwh.wʾsḥb.hm.lpny.kmš | wmlk.yśrʾl.bnh.ʾt
19. יהצ.וישב.בה.בהלתחמה.בי | ויגרשה.כמש.מפני | ו
19. yhc.wyšb.bh.bhltḥmh.by | wygršh.kmš.mpny | w
20. אקח.ממאב.מאתנ.אש.כל.רשה | ואשאה.ביהצ.ואחזה.
20. ʾqḥ.mmʾb.mʾtn.ʾš.kl.ršh | wʾśʾh.byhc.wʾḥzh.
21. לספת.על.דיבנ | אנכ.בנתי.קרחה.חמת.היערנ.וחמת
21. lspt.ʿl.dybn | ʾnk.bnty.qrḥh.ḥmt.hyʿrn.wḥmt
22. העפל | ואנכ.בנתי.שעריה.ואנכ.בנתי.מגדלתה | וא
22. hʿpl | wʾnk.bnty.šʿryh.wʾnk.bnty.mgdlth | wʾ
23. נכ.בנתי.בת.מלכ.ואנכ.עשתי.כלאי.האשו[ח.למ]ינ.בקרב[.]
23. nk.bnty.bt.mlk.wʾnk.ʿśty.klʾy.hʾšw[ḥ.lm]yn.bqrb[.]
24. הקר | ובר.אנ.בקרב.הקר.בקרחה.ואמר.לכל.העמ.עשו.ל
24. hqr | wbr.ʾn.bqrb.hqr.bqrḥh.wʾmr.lkl.hʿm.ʿśw.l
25. כמ.אש.בר.בביתה | ואנכ.כרתי.המכרתת.לקרחה.באסר
25. km.ʾš.br.bbyth | wʾnk.krty.hmkrtt.lqrḥh.bʾsr
26. [י].ישראל | אנכ.בנתי.ערער.ואנכ.עשתי.המסלת.בארננ.
26. [y].yśrʾl | ʾnk.bnty.ʿrʿr.wʾnk.ʿśty.hmslt.bʾrnn.
27. אנכ.בנתי.בת.במת.כי.הרס.הא | אנכ.בנתי.בצר.כי.עינ.
27. ʾnk.bnty.bt.bmt.ky.hrs.hʾ | ʾnk.bnty.bcr.ky.ʿyn.
28. [.. | וא]ש.דיבנ.חמשנ.כי.כל.דיבנ.משמעת | ואנכ.מלכ
28. [.. | wʾ]š.dybn.ḥmšn.ky.kl.dybn.mšmʿt | wʾnk.mlk
29. ת[י.על.]מאת.בקרנ.אשר.יספתי.על.הארצ | ואנכ.בנת
29. t[y.ʿl.]mʾt.bqrn.ʾšr.yspty.ʿl.hʾrc | wʾnk.bnt
30. י[.בת.מה]ד[ב]א.ובת.דבלתנ | ובת.בעלמענ.ואשא.שמ.את.[נקד]
30. y.[bt.mh]d[b]ʾ.wbt.dbltn | wbt.bʿlmʿn.wʾśʾ.šm.ʾt.[nqd]
31. ------------צאנ.הארצ | וחורננ.ישב.בה.ב[ית.ד]וד[.ו]א[מר.]
31. ----------------cʾn.hʾrc | wḥwrnn.yšb.bh.b[yt.d]wd[.w]ʾ[mr.]
32. ----------[.ו]אמר.לי.כמש.רד.הלתחמ.בחורננ | וארד.ו[אלת]
32. -------------[.w]ʾmr.ly.kmš.rd.hltḥm.bḥwrnn | wʾrd.w[ʾlt]
33. [חמ.בקר.ויש]בה.כמש.בימי.ועל[.דה].משמ.עש[ר...]
33. [ḥm.bqr.wyš]bh.kmš.bymy.wʿl[.dh].mšm.ʿś[r...]
34. -------------------------------שת.שדק | ואנ[כ...]
34. --------------------------------------------şt.şdq | wʾn[k...]
------------------------------------------------------------
------------------------------------------------------------

A felirat fordítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fordítás a szószerintiségre és nem az irodalmiságra törekszik, ezért ahol csak lehet, követi az eredeti szórendet és a szokatlannak tűnő, de eredeti formákat. A központozás a szöveg (feltételezett) dikcióját követi, de elhagyható. A sorvégi szavak szétválasztása és a [ ] igyekszik követni az eredetit. A §-jel a nagyobb tartalmi egységeket különíti el. A ()-ben lévő szavak a magyarhoz szükséges és a szövegből következő emendációk, illetve variánsok. Az „-en” végződés a kettesszámot jelzi.

1. Én vagyok Mésa, Kámós-melek[j 1] fia, Moáb királya, a dí
2. bóni. | Atyám uralkodott Moáb felett 30 évig, majd[j 2] én uralkod
3. tam atyám után. | És elkészítettem ezt a magaslatot Kámósnak Qorchában, | [Mé]sa megszabadul[ás]a
4. miatt,[j 3] mert megszabadított engem az összes királytól és mert megmutatott engem minden gyűlölőimnek![j 4] | § Omr
5. i (volt) Izráel királya és nyomorgatta[j 5] Moábot hosszú ideig,[j 6] mert haragudott Kámós a föl
6. djére. | Majd felváltotta őt az ő fia és ő is azt mondta: „Megsanyargatom Moábot!”[j 7] | Az én napjaimban szólt [e szó] szerint.
7. De lenéztem rá és házára, | Izráel pedig elpusztulván elpusztult örökre![j 8] § Mert birtokba vette Omri Mahdebá egész föl[d]
8. jét | és azon tartózkodott a saját napjaiban és a fia napjainak felében[j 9] - 40 évig -, de vissza
9. adta azt Kámós az én napjaimban! | És újjáépítettem[j 10] Baál-meónt és megcsináltam benne a vízgyűjtőt és újjáépítettem
10. Qirjátent. | § Gád férfia[j 11] pedig (ott) lakott Atarót földjén kezdettől, mert neki építette Izráel
11. királya Atarótot. | De harcoltam a város ellen és elfoglaltam azt! | Majd kiirtottam az egész népet a vá
12. ros[ból], ajándék(ként)[j 12] Kámósnak és Moábnak, | majd elmozdítottam onnan az ő Dávidja oltár-tüzét[j 13] és elhur
13. coltam[j 14] Kámós elé Qerijjótba, | majd letelepítettem benne Sárón férfiát[j 11] és
14. Macharat fér[fi]át.[j 11] | § Majd szólt nekem Kámós: 'Menj, foglald el Nébót Izráellel szemben!"[j 15] | És el
15. mentem éjszaka és harcoltam ellene hajnalhasadtától délig | és elfog
16. laltam és megöltem mind[nyájukat]: 7.000 férfit és [fiú]t[j 16] | és asszonyt és lá
17. nyt[j 17] és szolgálólányt,[j 18] | mert Astar-Kámósnak[j 19] szenteltem[j 20] az(oka)t, | majd elvettem onnan
18. JHWH [edé]nyeit és elhurcoltam[j 14] azokat Kámós elé. | § Izráel királya pedig felépítette[j 21]
19. Jahacot és abban lakott, mialatt harcolt velem, | de kiűzte őt Kámós előlem. | Mivel
20. vettem Moábból 200 férfit - mind annak feje[j 22] - | és felvittem ő(ke)t Jahacba és elfoglaltam azt,
21. hogy hozzácsatoljam Díbónhoz. | § Én[j 23] építettem újjá Qorchát, az erdők falát és a
22. fellegvár falát[j 24] | és én építettem fel kapuit és én építettem fel tornyát[j 25] | és é
23. n építettem királyi palotát és én készítettem kettős v[ízgy]űjtőt a vizeknek,[j 26] belül
24. a városon. | És mivel ciszterna sem volt a városon belül Qorchában, ezért szóltam az egész népnek: „Csináljatok ma
25. gatoknak ki-ki ciszternát[j 27] a saját házában!”, | és én vágtam ki a vágatokat[j 28] Qorchá számára Izráel
26. foglya[i] által. | § Én építettem újjá Aróért és én csináltam meg a Királyi Utat az Arnónban.[j 29]
27. Én építettem újjá Bét-bámótot, mert rom volt.[j 30] | Én építettem újjá Becert, mert lakatlan volt.
28. [..és Díbón férfia[j 11] hadrendbe állt,[j 31] mert egész Díbón engedelmes volt. | És én uralkodt[am]
29. a 100 város [felett], amit az országhoz csatoltam. | És én építettem
30. Mahde[b]á [házát][j 32] és Dibláten házát. | Ami pedig Baál-Meón házát[j 33] illeti, odahelyeztem [felügyelő(vé?)]
31. -----------az ország nyája(inak?). | § Ami pedig Horónent illeti, abban lakott Dá[vid] há[za és]mo[ndta]
32. -----------Kámós pedig mondta nekem: „Menj le, harcolj Horónen ellen!” | És én lementem és [harcol]
33. [tam a város ellen és bevettem azt és visszaad]ta azt Kámós az én napjaimban. Majd ʿl[.dh] onnan 10....[j 34]
34. --------------------------------------------------------------------şt.şdq | És é[n...]


A sztélé tulajdonnevei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Személynevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földrajzi nevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sztélén szereplő 17 helységnévből mindössze kettő (Macharat és Qorchá) nem található meg a Bibliában, a többi 15 többször is előfordul benne. Írásmódjuk mindkét helyen gyakorlatilag ugyanaz, az eltérések csak a teljes- és hiányos írás variációi. Az egymás mellett szereplő nevek szintén ugyanilyen helyesírási változatok.

Földrajzi nevek
Sztélé Biblia
Név & a sztélé sora Moábi Átírás Héber Kiejtés Előfordulások
Ország
1. Izráel (5, 7, 10-11, 14, 18, 26) ישראל yşrʾl יִשׂרָאֵל Jiśrāʾēl 2500 fölött
2. Moáb (1, 2, 5, 6, 12, 20) מאב mʾb מֹאָב, מוֹאָב Mōʾāv, Môʾāv 200 körül
Város
1. Arnón
(26)
ארננ ʾrnn אַרְנֹן, אַרְנוֹן ʾĂrnōn, ʾĂrnôn 4 Móz 21:13.14.24.26.28, 22:36; 5 Móz 2:24.36, 3:8.12.16, 4:48, Józs 12:1.2, 13:9.16, Bír 11:13.18.22.26, 2 Kir 10:33, Ésa 16:2, Jer 48:20
2. Aróér
(26)
ערער ʿrʿr עֲרֹעֵר, עֲרוֹעֵר ʿĂrōʿēr, ʿĂrôʿēr 4 Móz 32:34, 5 Móz 2:36, 3:12, 4:48, Józs 12:2, 13:9.16.25, Bír 11:33, 2 Kir 10:33, 1 Krón 5:8, Jer 48:(6).19
עַרְעוֹר ʿĂrʿôr Bír 11:26
3. Atarót
(10, 11)
עטרת ʿṭrt עֲטָרֹת, עֲטָרוֹת ʿĂṭārōt, ʿĂṭārôt 4 Móz 32:3.34
4. (Bét) Baál-meón
(9, 30)
בעלמענ, בת.בעלמענ bʿlmʿn
bt.bʿlmʿn
בַּעַל מְעוֹן Băăl məʿôn 4 Móz 32:38, 1 Krón 5:8, Ezék 25:9
בֵּית בַּעַל מְעוֹן Bêt Băʿăl məʿôn Józs 13:17
בֵּית מְעוֹן Bêt məʿôn Jer 48:23
5. (Bét) Bámót (Baál)
(27)
בת.במת bt.bmt בָּמוֹת Bāmôt 4 Móz 21:19.20
בָּמוֹת בַּעַל Bāmôt-Băʿăl 4 Móz 22:41, Józs 13:17
6. Bét-Diblá`tajim
(30)
בת.דבלתנ bt.dbltn עַלְמֹן דִּבְלָתַיִם ʿĂlmōn-Divlā`tăjim 4 Móz 33:46.47
בֵּית דִּבְלָתַיִם Bêt-Divlā`tăjim Jer 48:22
7. Becer
(27)
בצר bcr בֶּצֶר Becer 5 Móz 4:43, Józs 20:8, (21:36) 1 Krón 6:63(78)
8. Díbón
(1/2, 21, 28-2x)
דיבנ dybn דִּיבֹן, דִּיבוֹן Dîvōn, Dîvôn 4 Móz 21:30, 32:3.34, Józs 13:9.17, Neh 11:25, Ésa 15:2, Jer 48:18.22
דִּיבֹן גָּד Dîvōn-Gād 4 Móz 33:45.46
9. Horonajim
(Horónen[i 1])

(31, 32)
חורננ ḥwrnn חוֹרֹנַיִם, חֹרוֹנֵיִם, חֹרֹנֵיִם Ḥôrō`năjim, Ḥōrô`năjim, Ḥōrō`năjim Ésa 15:5, Jer 48:3.5.34
10. Jahac
(19, 20)
יהצ yhc יַהַץ Jăhăc Ésa 15:4, Jer 48:34
יֵהְצָה Jăhcá 4 Móz 21:23, 5 Móz 2:32, Józs 13:18, (21:36), Bír 11:20, 1 Krón 6:63(78), Jer 48:21
11. Macharat[i 1] (14) מחרת mḥrt
12. Mahdebá[i 1] (8, 30) מהדבא mhdbʾ מֵידְבָא Mêdəvāʾ 4 Móz 21:30, Józs 13:9.16, 1 Krón 19:7, Ésa 15:2
13. Nébó (14) נבה nbh נְבֹה Nəvô 4 Móz 32:3.38, 1 Krón 5:8, Ésa 15:2, Jer 48:1.22
14. Qo/archá[i 1]
(3, 21, 24, 25)
קרחה qrḥh
15. Kerijjót
(13)
קרית qryt קְרִיּוֹת Qərijjôt Jer 48:24
הַקְּרִיּוֹת Hăqqərijjôt Jer 48: 41, Ámós 2:2
16. Kirjátajim
(Q/Kirjáten[i 1])
(10)
קריתנ qrytn קִרְיָתַיִם Qirjá`tajim 1 Móz 14:5, 4 Móz 32:37, Józs 13:19, Jer 48:1.23
קִרְיָתַיְמָה
(qeré: קִרְיָתְמָה)
Qirjá`tajmá
(qeré: Qir`játmá)
Ezék 25:9
17. Sáron (13) שרנ rn ‏‏שָׁרוֹן Šārôn 1 Krón 5:16
  1. ^ a b c d e A kikövetkeztetett valószínű olvasat.

Jegyzetek a fordításhoz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Rövidítések: S: Socin, A: Albright, L: Lemaire, B: Barton)

  1. A bibliai, rövidült Kemós kəmôš (כְּמוֹ‏‏שׁ) helyett valószínűbb a teljes Kámós kāmōš (כָּמֹ‏‏שׁ) olvasat. Az utótag olvasata bizonytalan, a sztélé átiratán egyértelműen látszik a mlk, ami azonban lehet dittográfia, mivel az El-Kerak-sztélén a név egyértelműen kmšyt, azaz Kámós-ít/-ját/-jattí.
  2. A váv (ו) kötőszó - különösen a nyugat-sémi nyelvekben, ahol nagyon kevés kötőszó található - a szimpla és-en kívül fordítható az összes magyar kötő és módosítószóval, sőt lehet idő-, mód- és egyéb határozói, valamint magyarázó, ellentétes, stb. jelentése is.
  3. így B; a bm[š]ʿ.[m]šʿ *bə-mešăʿ Mēšăʿ (במ[ש]ע.[מ]שע) olvasat szokatlan (különösen, hogy Mésa neve is szabadulást jelent), de a legvalószínűbb; L: a szabadítás/szabadító magaslatán: bm[t].[m]šʿ (במ[ת].[מ]שע), ez jobb, de a t nem igazolható
  4. v.: látni engedett engem; tette / engedte, hogy lenézzek / lenézhessek
  5. v.: Omri uralkodott Izráel(en) és elnyomta / sanyargatta.... Ez a szokásos fordítás, azonban a wyʿnw: *wayyaʿanaŭ (ויענו) fordító vávját magyarázatos vávként (váv explicativum) értelmezve teljesebb fordítást kapunk: Omri, Izráel királya, azért sanyargatta Moábot..., mert haragudott Kámós.... Így az első tag is appozícióban marad, ami titulatúrákban szokásosabb.
  6. ymn rbn: sok napokig
  7. v.: és azt mondta: „Én is megsanyargatom Moábot!” - a hʾ הא olvasata ekkor hú: ő helyett felkiáltószó lesz
  8. v.: Izráel pedig elveszett - elveszett örökre!
  9. v. fiai; értsd: uralkodási éveikben
  10. A bnh báná (בנה) egyaránt használatos fel- vagy újjáépítésre. Nem mindig világos, hogy a pusztítások utáni helyreállításról vagy új építkezésekről van szó.
  11. ^ a b c d értsd: férfiai, de a héberrel ellentétben (ahol אנ‏‏שׁי ʾnšy: ʾanšê lenne), itt mindig egyes számban használja, mint kollektívumot
  12. v. kedvességül (rʿyt); a ryt: ajándék csak az arabban létezik
  13. A sztélé egyik problematikus helye, ld. külön.
  14. ^ a b sḥb: vonszol
  15. Nébó hegye Izráellel szemben található.
  16. v. jövevényt (gr)
  17. v. jövevény nőt (grt)
  18. L: terhes asszonyokat, a rḥm eredeti anyaméh jelentéséből
  19. Kámós Astárja (= Astarte, Istár), Kámós női párja vagy „felesége”. Ez indokolhatja a külön a nőkről szóló fenti leírást.
  20. A ḥáram szóra nehéz pontos fordítást adni, de nem azonos a szent jelentésű qádós-sal. A ḥérem alá került dolgok a kirekesztés (átok) legsúlyosabb fokán állnak (görög anathéma), elpusztítandók és érinthetetlenek. Ilyen alá esett Jerikó az Ószövetségben Józsué alatt.
  21. v.: azonban/közben ; megerősítette(?)
  22. azaz Moáb feje(delme)i vagy elöljárói, kiváló emberei (rʾš / rós)
  23. Az egyes szám 1. személyű személyes névmás ( ʾnk: *ʾanak én) 15-ször fordul elő a sztélén és ebből mindössze csak egyszer nominális helyzetben ( ʾnk.mšʿ *anak Mésa én vagyok M. 1. sor), a többi esetben perfektumi - itt egyértelműen múlt idejű - igealak előtt, mely, éppúgy, mint a magyarban, nem igényli a személyes névmás kitételét, mivel azt az igerag egyértelműen kifejezi (építettem). Szintén hasonlóan a magyarhoz, a ragozott ige elé kitett személyes névmás kifejezett nyomatékot ad a cselekvőnek (én építettem = én, nem más). A külföldi fordítások ezt a nyomatékot általában nem adják vissza, mivel azokban az én kitétele kötelező, jelenléte azonban a szöveg második felében annyira hangsúlyos, hogy fordításától nem lehet eltekinteni. A hangsúlyos én nélküli fordítás nem adja vissza azt a büszkeséget, ami az eredeti szövegből sugárzik, ami érthető is, hiszen itt egy király beszéli el dicsőséges tetteit. Előfordulásai, zárójelben a sorokkal: wʾnk.mlkty: *va-anak málaktí és én uralkodtam (2/3, 28/29), (w)ʾnk.bnty: *va-anak bánítí és én építettem fel (21, 22-2x, 22/23, 23, 26, 27-2x, 29/30), wʾnk.krty *va-anak kárattí és én vágtam ki (25), wʾnk.ʿśty *va-anak ászítí és én csináltam meg (26), wʾn[k...] *va-ana[k...] és é[n...] (34).
  24. ófel: erődítmény, vár, citadella; mindkét esetben lehet falait is
  25. v. tornyait
  26. A: for the spring - a forrásnak, ami azt jelentené, hogy a lmyn *ləmaján (למינ)-ból kimaradt egy ajin: lmʿyn *ləmaʿaján (למעינ)
  27. br: *bór ciszterna, kút, szemben a vízgyűjtő, víztározó jelentésű ʾšwḥ: a/esvach-al (9., 23. sor)
  28. értsd: a házi ciszternák számára; mkrtt: ami ki van vágva = vágás, vágat, vájat (B: cuttings), innen: árok, csatorna (S: watercourse, L: ditches); lehet egyes és többes szám is
  29. mslt *meszillat (héber meszillá), általánosságban városon kívüli (feltöltött) út, országút, és mivel hadászati céljai is voltak: katonai, felvonulási út; Az itt említett hmsllt *ha-meszillat: az Út az Egyiptomi Heliopoliszból induló, majd a Sinai-félszigeten Akabáig átvágó, onnan a Holt-tenger keleti oldalán Edomon és Moábon keresztül az Eufrátesz melletti Resáfáig tartó ókori Királyok útja (a 4Mózes 20:17-ben derech hammelech: a királyi út), az ókor egyik legfontosabb felvonulási útvonala. az Arnónban: a mai Vádi l-Múdzsib (héberül נַחַל אַרְנוֹן Nachal Arnón), egy 500 méter mély kanyonszerű szakadék, az Arnón folyó ágya, mely Díbón alatt, kelet-nyugati irányban halad a Holt-tengerbe. Ezt szeli át a Királyok útja észak-dél irányban, Mésa az út ezen átvezető szakaszáról ír.
  30. v.: (a) magaslat házát / Bámót házát; a b(y)t: bét (בת, בית) alapjelentése ház, istenekkel kapcsolatosan templom, ugyanakkor helységneveknek is része (vö.: Hajdúhadháza), így nehéz eldönteni, hogy mikor miről van szó: egy településről vagy csak annak kultuszhelyéről
  31. ḥmš: öt, ḥmšn: ötven, mint katonai egység (ld. tized, század), héber chamusím (ḥmsym): felfegyverkezve (2Mózes 13:18, Józsué 1:14, 4:12, Bírák 7:11) (A: stood in battle formation, L: were fitted out for war)
  32. Régebbi fordításokban csak Médebát (את מהדבא) van, de a rákövetkezők miatt logikusabb, hogy itt is Médeba házát (בת מהדבא) legyen. A ház itt templomot jelent.
  33. v.: Bét-Médebát és Bét-Diblátánt és Bét-Baál-Meónt
  34. Lemaire olvasata

Lábjegyzetek és hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A sztélé eredeti, olvasható szövege: Mescha-Stele - Zeichnung. Institut für Evangelische Theologie an der Uni Duisburg-Essen. (Hozzáférés: 2009. március 5.)
  2. A legkorábbi említés az i. e. 1200 körüli Merenptah-sztélén, más néven „Izráel-sztélén” található.
  3. A felfedezés körülményeiről: Archaeology and Biblical Research, Winter 1991: 2-3.
  4. “in a perfect state of preservation, and it was only from great age and exposure to the rain and sun that certain parts, especially the upper and lower lines, had somewhat suffered.” Idézi Flinders Petrie: The Moabite Stone. Journal of the Transactions of the Victoria Institute 6 (1872), 125-128. [1]
  5. „whilst the paper was still wet, a quarrel arose amongst the Arabs, and the messenger, tearing off the wet impression, had only time to spring upon his horse and escape by flight, bringing with him the squeeze, imperfect, and in rags, and receiving a spear-wound in the leg.” uo.
  6. „After this the Arabs lighted a fire under the stone, and throwing water upon it, broke it into fragments.” uo.
  7. Davis, John: The Moabite Stone and the Hebrew Records, 1891.
  8. André Lemaire: "House of David, Restored in Moabite Inscription. A new restoration of a famous inscription reveals another mention of the House of David in the ninth century B.C.E. Biblical Archaeology Review, 1994 May/June 1994, pp. 30-37.
  9. Davis, John. (1891), The Moabite Stone and the Hebrew Records
  10. Bible and Spade, Autumn 1993, pp. 119-121
  11. Biblical Archaeology Review, 1994 May/June, pp. 30-37; Bible and Spade, Summer 1995, pp. 91-92
  12. eredetiben: „As for Horonen, there lived in it the house of [D]avid”
  13. Egy másik feloldást közöl Baruch Margalit: Studies in NWSemitic Inscriptions, in: Ugarit-Forschungen 26, p. 275, aki m-et javasolt a „Now Horoneyn was occupied at the en[d] of [my pre]decessor['s reign] by [Edom]ites” olvasattal, ami azonban nyilvánvaló erőltetettsége miatt, nem váltott ki számottevő visszhangot tudományos körökben.
  14. And the house [of Da]vid dwelt in Horanaim […] and Chemosh said to me: “Go down! Fight against Horanaim.” And I went down, and [I fought against the town, and I took it; and] Chemosh [resto]red it in my days. in: Biblical Archaeology Review, 1994 May/June, p. 37.
  15. Pierre Bordreuil: A propos de l'inscription de Mesha': deux notes, in: P. M. Michele Daviau, John W. Wevers and Michael Weigl [Eds.], The World of the Aramaeans III, pp. 158-167, Sheffield, England, Sheffield Academic Press, 2001
  16. „its Davidic altar-hearth”; Anson F. Rainey: Mesha and Syntax. in: The Land That I Will Show You, ed. J. Andrew Dearman and M. Patrick Graham, Supplement Series, no. 343, Sheffield, England, Sheffield Academic Press, 2001, pp. 300-306

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános

  • Donner, H.: Geschichte des Volkes Israel und seiner Nachbarn in Grundzügen (GAT 4/1+2) Göttingen, 1984/6.
  • Murphy, R.E.: Israel and Moab in the Ninth Century B.C., CBQ 15, 1953, 409-417.
  • Na'aman, N.: King Mesha and the foundation of the Moabite monarchy, IEJ 47, 1997, p. 1-2, 83-92.
  • Noth, Martin: Israelitische Stämme zwischen Ammon und Moab, ZAW 60, 1944, 11-57.
  • Timm, S.: Die Dynastie Omri. Quellen und Untersuchungen zur Geschichte Israels im 9. Jahrhundert vor Christus (FRLANT 124) Göttingen, 1982, 158-180.
  • Tushingham, A.D.: Excavations at Dibon in Moab, 1952-1953, BASOR 133, 1954, 6-26.

Moáb és Izráel háborúja

  • Bartlett, J.R.: The 'United' Campian against Moab in 2 Kings 3,4-27, in: Sawyer, J.F.A. / Clines, D.J.A. (ed.): Midian, Moab and Edom (JSOT.S 24), Sheffield, 1983, 135-146.
  • Bernhardt, K.-H.: Der Feldzug der drei Könige, in: Schalom 1/46, Studien zu Glaube und Geschichte Israels (FS A. Jepsen) Stuttgart, 1971, 11-22.
  • Liver, J.: The Wars of Mesha, King of Moab, PEQ 99., 1967, 14-31.

A felfedezésről

  • Horn, S.H.: The Discovery of the Moabite Stone. in: The Word of the Lord Shall Got Forth (FS D.N. Freedman) Winona Lake, 1983, 497-505.
  • Graham, M.P.: The Discovery and Reconstruction of the Mesha Inscription, in: Dearman, A. (ed.): Studies in the Mesha inscription and Moab. (Archaeology and biblical studies 2). Atlanta, 1989, 41-92.

Szövegkiadások, fordítások

  • Albright, W. F.: Palestinian Inscriptions. in: Ancient Near Eastern Texts, ed. J. B. Pritchard, 320-22. 3d ed. Princeton: Princeton Univ. Press, 1969.
  • Clermont-Ganneau, Ch. S.: La Stèle de Mesa. in: Journal Asiatique, 1887. jan.
  • Derenbourg, 1870.
  • Galling, Kurt (ed.): Die Inschrift des Königs Mesa von Moab (um 840 v. Chr.). in: Textbuch zur Geschichte Israels (TGI). 2. kiad., Tübingen, 1968.
  • Ginsburg, 1870.
  • Lidzbarski: Ephemeris für Semitische Epigraphie, 1900.
  • Mohn - Gütersloh: Die Inschrift des Königs Mesa von Moab. in: Texte aus der Umwelt des Alten Testaments (TUAT). Bd 1., 1985, pp. 646–650. ISBN 3-579-00065-9.
  • Nordlander: Die Inschrift des Königs Mesa, 1896.
  • Nöldeke, Theodor: Die Inschrift des Königs Mesa von Moab (9. Jahrhundert vor Christus). Kiel, 1870.
  • Pardee, Dennis: Literary Sources for the History of Palestine and Syria II. Hebrew, Moabite, Ammonite and Edomite Inscriptions. Andrews University Seminary Studies 17, 1979, 47-70.
  • Schlottmann, Konstantin: Die Siegessäule Mesa's, Königs der Moabiter, ein Beitrag zur hebräischen Alterthumskunde. Halle, 1870.
  • Smend, Rudolf - Socin, Albert: Die Inschrift des König's Mesa von Moab für Akadamische Vorlesungen., Freiburg / Br., 1886.
  • Wright, 1871.

Tanulmányok

  • Blau, Joshua: Short Philological Notes on the Inscription of Mesha. in: Ma`arav 2/2, 1979-80, pp. 143–157.
  • Davies, Philip R.: In Search of 'Ancient Israel' Edinburgh: T. & T. Clark, 1992, 2nd ed. 1995, repr. 2004.
  • Dearman, John Andrew (ed.): Studies in the Mesha Inscription and Moab. in: American School of Oriental Research. Archaeology and Biblical Studies series, no. 2. Atlanta, Ga.: Scholars Press, 1989. ISBN 1-55540-356-5; ISBN 1-55540-357-3.
  • Dearman, John Andrew: Historical Reconstruction and the Mesha Inscription. in: Studies in the Mesha Inscription and Moab, Atlanta, 1989, 155-210.
  • Gibson, J. C. L.: Inscriptions in Moabite. in: Textbook of Syrian Semitic Inscriptions, vol 1, Oxford 1975, pp. 71–84.
  • Gibson, J. C. L.: Syrian Semitic Inscriptions. Vol. 1, Hebrew and Moabite Inscriptions, Oxford, 1971, 71-83.
  • Horn, Siegfried H.: "The Discovery of the Moabite Stone." in: The Word of the Lord Shall Go Forth. Essays in Honor of David Noel Friedman in Celebration of His Sixtieth Birthday, 1983, Carol L. Meyers and M. O'Connor (eds.), pp. 488–505.
  • Lemaire, André: "'House of David' Restored in Moabite Inscription." in: Biblical Archaeology Review, 20/3 May/June, pp. 30–37. 1994.
  • Margalit, Baruch: "Studies in North-West Semitic Inscriptions." in: Ugarit-Forschungen, 26., p. 317., 1994. (this annual publication refers to "the recent publication (April, 1995) of two additional fragments" of another stele, therefore, the 1994 volume was actually published sometime after April 1995. On the Mesha stele inscription, see p. 275.
  • Miller, J. Maxwell: The Moabite Stone as a Memorial Stele. in: Palestine Exploration Quarterly (PEQ) 106, 1974, 9-18.
  • Miller, Patrick. D.: A Note on the Meša‘ Inscription. in: Orientalia 38, 1969, 461-464.
  • Molke, Christian: Der Text der Mescha-Stele und die biblische Geschichtsschreibung. Frankfurt 2006. ISBN 3-631-55807-4
  • Murphy, R.E.: Fragment of an Early Moabite Inscription from Dibon. BASOR 125, 1952, 20-23.
  • Mykytiuk, Lawrence J.: Identifying Biblical Persons in Northwest Semitic Inscriptions of 1200–539 B.C.E. Academia Biblica series, no. 12. Atlanta, Ga.: Society of Biblical Literature, 2004. (pp. 95–110 and 265-277) ISBN 1-58983-062-8.
  • Noth, Martin: Die israelitischen Personennamen im Rahmen der gemeinsemitischen Namengebung (BWANT III 10), Stuttgart, 1928.
  • Parker, Simon B.: Stories in Scripture and Inscriptions: Comparative Studies on Narratives in Northwest Semitic Inscriptions and the Hebrew Bible., New York: Oxford University Press, 1997. ISBN 0-19-511620-8.
  • Praetorius, Franz : Zur Inschrift des Meša`. in: Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft 59. pp. 33–35; 60. p. 402., 1905-6.
  • Rainey, Anson F.: Mesha and Syntax. in: The Land That I Will Show You, eds. J. Andrew Dearman and M. Patrick Graham, pp. 300–306. Supplement Series, no. 343. Sheffield, England: Sheffield Academic Press, 2001. ISBN 1-84127-257-4.
  • Smelik, Klaas A. D.: Historische Dokumente aus dem alten Israel, Göttingen, 1987, 31-49.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ulrich Hübner; Klaus Koenen: Moab , Moabiter (német nyelven). WiBiLex.de - Das wissenschaftliche Bibellexikon im Internet.. Deutsche Bibelgesellschaft, 2008. (Hozzáférés: 2009. március 4.)
  • Thomas Wagner: Mescha , Mescha-Stele (német nyelven). WiBiLex.de - Das wissenschaftliche Bibellexikon im Internet.. Deutsche Bibelgesellschaft, 2006. (Hozzáférés: 2009. március 4.)
  • Jona Lendering: The stela of Mesha (angol nyelven). Livius.org, 2006. (Hozzáférés: 2009. március 4.)
  • K. C. Hanson (ford.): The Mesha Stele (moab és angol nyelven). K. C. Hanson's Collections of Ancient Documents, 2007. április 2. (Hozzáférés: 2009. március 4.)