II. Assur-nászir-apli

II. Assur-nászir-apli
Asszír király
Uralkodási ideje Kr. e. 883 – Kr. e. 859
Elődje	II. Tukulti-Ninurta
Utódja	III. Sulmánu-asarídu
Életrajzi adatok
Elhunyt	Kr. e. 859
Házastársa	Mulisszu-mukannisat-Ninua
Gyermekei	III. Sulmánu-asarídu
Édesapja	II. Tukulti-Ninurta

II. Assur-nászir-apli (Aššur-nāṣir-apli, uralkodott Kr. e. 883 – Kr. e. 859) az Újasszír Birodalom egyik jelentős uralkodója volt, aki az apja, II. Tukulti-Ninurta és nagyapja, II. Adad-nirári által kijelölt úton haladva sokat tett Asszíria nagy birodalommá válásáért. Felesége a főpohárnoka, Assur-nirka-dain leánya, Mulisszu-mukannisat-Ninua (akkád nyelven: „Mulisszu istennő (Istár), Ninive hódítója”) volt.

Hódítások

Számos hadjáratot vezetett mind a négy égtáj felé, Urartutól a Zagroszig, de főként nyugat, azaz Szíria és Fönícia irányában. Az ő hadjárataiban jelenik meg először a lovasság az asszír forrásokban.

i. e. 880-ban keleten harcolt és győzött Zamua országban, Parszindu városánál Ameka ellen, majd Arzizunál Ata ellen. i. e. 879-ben északra Katmuhi és Nairi ország ellen vezetett hadjáratot. i. e. 878-ban Szúru városa mellett győz Kudurru, Szuhu ország helytartója és Nabú-apla-iddina, Babilon királya ellen.

A hatalmas, bőséges ellátmánnyal bíró asszír sereg sorra győzte le az egymással hadakozó fejedelemségeket. Ezen hadjárat egyik állomása volt az Alalah–Ugariti Királyságban és annak fővárosában, Kinaluában I. Lubarna sarcolása. Kr. e. 877-ben elérte a Libanon-hegységet és a Földközi-tengert. Itt a Kr. e. 11. században már I. Tukulti-apil-ésarra is járt, ám nem hódította meg a térséget. Assur-nászir-apli sem olvasztotta birodalmába a területet, pusztán megelégedett azzal, hogy a környék uralkodói (Türosz, Büblosz, Szidón, Amurrú [Szíria] és a „tengerben lévő Arwad”, azaz Ciprus) gazdag sarccal lássák el, és utána beszedje az adót a vazallusi sorba süllyesztett szomszédoktól.

Assur-nászir-apli korában Asszíria békés viszonyt ápolt Babilóniával.

Reformok

II. Assur-nászir-apli csak az Eufráteszig tagozta be birodalmába a területeket, amelyek élére újdonságként tartományi főnököket nevezett ki. Országát minden határánál vazallusok védték a külső fenyegetés ellen.

Ekkoriban alakult ki a zsákmányszerző hadjáratokat felváltó újasszír hódítási stratégia, amely az alábbiakban foglalható össze: a józan megfontolásból adózó kis szomszédokat engedetlenség esetén az elsöprő erejű asszír haderő megtámadta, és vagy engedelmes helyieket helyezett az ellenséges uralkodók helyére, vagy betagozta a birodalomba. (Szúhu Eufrátesz menti városát például feliratával ellentétben valószínűleg nem igázta le, ennek ellenére az adót fizetett neki.)

Erre az időszakra egyébként az jellemző, hogy Asszíria a fontos, elsősorban folyóvölgyekben fekvő kereskedelmi csomópontokat hódította meg (ún. network-birodalom).

II. Assur-nászir-apli nevéhez hadügyi újítások is fűződnek. Az ő idején jelent meg független fegyvernemként a lovasság – igaz, ekkor még pusztán felderítő szerepre kárhoztatva. Ebben az időben állították fel az első műszaki, utász- és árkászalakulatokat, hogy megkönnyítsék a sereg vonulását és az ostromokat. Mindez az erős gazdasági hátországgal párosulva a kor legmodernebb, gyakorlatilag legyőzhetetlen seregévé tette az újasszír haderőt, ami tehetséges hadvezérek vezetése alatt megállíthatatlanul folytatta a terjeszkedést.

Assur-nászir-apli és fegyverhordozója

Az új főváros

Az asszír király új székhelyet alapított magának, és – I. Tukulti-Ninurtától eltérően – az új főváros még halála után is sokáig töltötte be funkcióját. Ez a város a Tigris és a Felső-Záb találkozásánál fekvő hajdani vidéki igazgatási központ, Kalhu (ma Tell-Nimrúd) lett. Építtetett magának egy hatalmas palotát, ami az óváros helyén felépült fellegvárban helyezkedett el számos templom és más királyi lakhely környezetében. A nagyarányú építkezés Kr. e. 878-ban kezdődött, és 15 évig tartott. A város átadását rendkívül fényes ünnepségek kísérték, melyeken majdnem 70 000 alattvalót láttak vendégül tíz napon keresztül.

Assur-nászir aplit fia, III. Sulmánu-asarídu követte a trónon, aki méltó örökösének bizonyult.

Források

Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub, 238. o. ISBN 963 208 507 8 (1998) 

• Komoróczy Géza: Asszírok: az identitás változásai (ÓKOR, 2006. V. évfolyam 1. szám)
• Dezső Tamás: Az asszír lovasság története (ÓKOR, 2006. V. évfolyam 3-4. szám)

Előző uralkodó: II. Tukulti-Ninurta

Asszíria királya 883 – 859

Következő uralkodó: III. Sulmánu-asarídu