Istár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Istár a növényi és állati vegetáció, a szerelem, a viszály, a termékenység, az anyaság stb. istennője.
Mázas Istár-szobor egy párthus koporsóból

Az akkád-babiloni Istar a sumer Innin, Inanna vagy Ninanna („az ég úrnője”, ékírással 𒀭𒈹 [sumer Inanna] vagy 𒀭𒌋𒁯 [akkád Ašdar] vagy DINGIR INANNA) megfelelője, a mezopotámiai mitológiában a növényi és állati vegetáció, a szerelem, a viszály, a termékenység, az anyaság stb. istennője. Ezen funkcióiban különböző istenek felesége. Istarként a háború istennője is volt, és olykor szakállal ábrázolták. Több városban – például Uruk, Agade, Assur, Ninive – is volt szentélye. Uruki szentélykörzete Éanna, ahol az írás legrégebbi emlékét találták. Niusziana néven asztrális istenként, „a reggeli felmenetel csillagaként”, azaz a Vénusz bolygó reggel keleten látható, Hajnalcsillag alakjaként is tisztelték. Egy istenlistában dkára-šul néven szerepel, ami valószínűleg a diš-tar šá qar-ra-a-di, azaz a harcos Istár módosulása.[1]

Nevének régebbi alakja a nyugati sémi Asztar, keleti sémi Astarta volt. A későbbi korokban kultusza széles körben elterjedt, sok istennővel azonosították, többek között közéjük tartozott Athéné és Aphrodité együttese is. Eredetét tekintve Innin szubsztrátumistenség, azaz a sumerek előtti nép nyelvéből került sumeresített névvel a sumer-akkád pantheonba.

Inanna ékírásos neve (determinatívuma, a dingir hiányzik belőle)

Családfája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Innin az uruki hagyomány szerint An égisten, az uri hagyomány szerint Nanna holdisten lánya, Utu napisten nővére volt. Miután Enlil kiszorította Ant a főhatalomból, Enlil lányának is nevezték. Képletesen még Enki, mint bölcsességisten lányának is mondták.

Nincs állandó férje, mert ez szerelemistennő szerepének ellentmondana. Egyes mítoszok Dumuzi feleségeként írják le. Kisben a város védőistene, Zababa feleségének mondták. Az Urukból származó III. uri dinasztia idején politikai okokból, az egységes pantheon létrehozásakor An – akinek Urukban volt a kultuszközpontja – felesége lett, és azonosították Antummal.

Szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Innin és Dumuzi házassága

Eredetileg Uruk, Kulaba és Zabalam helyi védőistennője volt. Az Enki és a világrend eposz szerint panaszkodik bölcs „atyjának”, hogy mellőzték őt, amikor szétosztották az isteni feladatokat. Enki a harc és pusztítás szeretetével ruházza fel, és a csábítás képességgel, hogy magához vonzza a férfiakat, de Istár a szexualitás minden vonatkozásának istennője is volt. Innin alakját legjobban a Dumuzi ciklus mutatja be, amiben makrancos, szeszélyes, vőlegényébe szerelmes leányként mutatják be. A ciklus himnuszait, termékenységgel összefüggő énekei nyilván az újévi termékenységi kultusszal összefüggő énekek voltak, ahol a király játszotta Dumuzi, a papnő pedig Innin szerepét. Mindez politikai célzattal a III. uri dinasztia és az azt követő I. iszini dinasztia uralkodóinak istenítését szolgálhatta. Az Innin alvilágjárása eposz bemutatja – amiben az alvilág úrnője, Ereskigal megöli őt, de a termékenység halálával ő is csak szülési fájdalmakban fetreng, de nem tud szülni – hogy amíg Innin az alvilágban van, addig a földön a nemi élet és az élet egyáltalán szünetel.

Kultúraterjesztő szerepben lép fel az Innin és az Ebeh hegység című eposzban, ahol a hegyet megszemélyesítő Ebeh szörnyeteggel száll harcba harcos istennőként. Ez talán Utu-hegal királynak a gutik elleni harcát tükrözi.

További fontos szerephez jut Innin, amikor az Innin és Enki című eposz szerint egy lakomán a lerészegedő Enkitől megszerzi a világot irányító me erőket felsoroló me-sorstáblákat, amelyekkel a világ kormányozható. Innin lett a királyok sorsának, simtujának megszabója, aki „nevet adott” nekik, aki „megnevezte” őket.

Az Innin és Sukalletuda című mítosztöredék a bosszúálló istennőt mutatja be.

Jelképe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelképe a szalagos (vagy copfos) gyűrű, ami képírásos jelévé is lett. Ez már a Dzsemdet Naszr-korban feltűnik a piktografikus szövegekben és a képzőművészetben. Másik jelképe a néha csillagot is formázó sokszirmú rózsa.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelem folyamán rengeteg istennővel összeolvadt a kultusza, illetve sok későbbi nép istennői származnak Istár alakjából. A legfontosabb kapcsolódó istennők:

Közvetve Kübelé és Aphrodité is megemlíthető.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. RLA, i. m. 408. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISBN 963 389 425 5, ISSN 1218 9855 (2003) 
  • Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub. ISBN 963 208 507 8 (1998)