Gaál István (filmrendező)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gaál István
Született 1933. augusztus 25.
magyar 1919-1946 Salgótarján
Elhunyt 2007. szeptember 25. (74 évesen)
magyar Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása filmrendező, fényképész, operatőr
Díjak Kossuth-díj (1991)

Gaál István az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Gaál István (Salgótarján, 1933. augusztus 25.Budapest, 2007. szeptember 25.) Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, fényképész, operatőr.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskoláit Pásztón kezdte – elektrotechnikusnak készült –, majd Szegeden folytatta. Keleti Márton osztályában végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakát, 1958-ban.

Ügyelő volt a Hunnia Filmgyárban, majd a római filmfőiskolán (Centro Sperimentale di Cinematografia) mélyítette el ismereteit, ahol filmelméletet, filmtörténetet, vágást tanult. 1961-ig ugyanitt oktatóként is tevékenykedett. Itthon a Budapest Filmstúdió munkatársaként híradókat készített asszisztensként, alapító tagja volt a Balázs Béla Stúdiónak. Alkotói pályája a Budapest Filmstúdió jogutódjánál, a IV. Stúdióban folytatódott, Nemeskürty István irányításával.

Dokumentaristaként indult, Pályamunkások című rövid mozgóképe (főiskolai vizsgadarabja) a fizikai munkát tette vizuális és akusztikus hatáselemmé, ritmusalkotó tényezővé. A Sára Sándor rendezte Cigányok operatőreként a hazai valóság egyik alapproblémájáról adott látleletet.

Tiszai filmtanulmányai vezettek Sodrásban című első és mindjárt nemzetközi sikerű játékfilmjéhez, amely a népből származó értelmiségi ifjúság felelősségéről szól. Mészöly Miklós kisregényéből készült a Magasiskola, amelyet a pusztuló magyar faluról készült lírai beszámolója, a Holt vidék követett. Bartók Béla és általában a zene kezdettől fogva meghatározó élménye volt, Orfeusz és Eurydiké című filmje Gluck muzsikájának képi megjelenítése, egyszersmind filozofikus átgondolása az emberi élet értelmének. További emlékezetes alkotása a Zöldár, a Keresztelő, a Peer Gynt, az Örökségünk, a Vámhatár, a Krónika, a Naponta két vonat, a Legato, a Haláltánc, a Cserepek, a Római szonáta, az Isten teremtményei, az Éjszaka, a Gyökerek (Bartók-sorozat), a Rendhagyó párizsi leltár és a Keralai mozaikok.

Mesterkurzusokat tartott Indiában (1985, 1994, 1995, 1996), cannes-i és egyéb zsűrifeladatokat teljesített. 1990-ben az állófényképezés művészeként mutatta be a Műcsarnok kiállítása. Költői tehetségét a Portugál gálya (Physalia) című írása bizonyította. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: 1963-ban a Karlovy Vary-i filmfesztivál fődíjával, 1965-ben a filmkritikusok díjával, 1969-ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki, 1970-ben a cannes-i fesztivál különdíját kapta a Magasiskoláért. 1981-ben érdemes művész lett, 1991-ben Kossuth-díjat kapott, 1999-ben megkapta a Magyar Filmszemle életműdíját. 2005-ben elnyerte a Magyar Mozgókép Mestere címet. Gaál István szerepelt a 2007-es Prima Primissima Díj magyar színház- és filmművészet kategóriájának jelöltjei között. Gaál Istvánt a Magyar Filmművészek Szövetsége és a Magyar Mozgókép Közalapítvány saját halottjának tekintette.

Születésének 75. évfordulójának emlékére 2008. augusztus 25-én Pásztón a Múzeum téren megnyílt a Gaál István emlékszoba, ami budapesti lakásának megfelelően bútoraival, személyes tárgyaival van berendezve.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendezőként, operatőrként és forgatókönyvíróként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ötven (1955) rendező
  • Pályamunkások (1957)
  • Etűd (1961) rendező
  • Oda-vissza (1962) rendező
  • Cigányok (1962) operatőr
  • Tisza-őszi vázlatok (1963) rendező
  • Sodrásban (1963)
  • Zöldár (1965)
  • Keresztelő (1967)
  • Krónika (1967) rendező
  • Férfiarckép (1968) (TV film) operatőr
  • Tíz éves Kuba (1969) rendező
  • Bartók Béla: Az éjszaka zenéje (1970) rendező, forgatókönyvíró
  • Magasiskola (1970)
  • Holt vidék (1971)
  • Örökségünk - 500 éves a magyar könyvnyomtatás (1975) (TV film) rendező
  • Képek egy város életéből - Szolnok 900 éves (1975) rendező
  • Naponta két vonat (1977) (TV film) rendező
  • Vámhatár (1977) (TV film) rendező
  • Legato (1977)
  • Cserepek (1980)
  • Haláltánc (1981) (TV film) rendező
  • Orfeusz és Eurydiké (1985)
  • Isten teremtményei (1986) (TV film) rendező
  • Béni bácsi (1987) (TV film) rendező, forgatókönyvíró
  • Peer Gynt (1988) (TV film) rendező
  • Éjszaka (1989) (TV film) rendező
  • Zene (1990) (TV film) rendező
  • Római szonáta (1996) (TV film) rendező
  • Gyökerek - Bartók Béla (1881-1945) (2000) (TV film) rendező, forgatókönyvíró, operatőr
  • Eiben István fényudvara – Az utolsó tekercs (2002) (TV film) közreműködő
  • Rendhagyó párizsi leltár (2004) (TV film) rendező, forgatókönyvíró, operatőr
  • Kerala (2005) (TV film) rendező, forgatókönyvíró, operatőr
  • Bartók Béla (1881-1945) (TV film) rendező, forgatókönyvíró, operatőr

Portréfilmek Gaál Istvánról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pörös Géza: Gazdag pillanatok (TV film) szereplő
  • Shah Timor: Egy képíró a Varázsvölgyből - Gaál István életútja (2006-2007) szereplő

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]