R. Várkonyi Ágnes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

R. Várkonyi Ágnes, Ruttkay Kálmánné (Salgótarján, 1928. február 9.) Széchenyi-díjas magyar történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a Rákóczi-szabadságharc, a Zrínyi-mozgalom, a Habsburg-berendezkedés, a történetírás története, az ikonológia és a történeti ökológia.

Tartalomjegyzék

Életpályája[szerkesztés]

1947-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem (1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem) Bölcsészettudományi Karának magyar–történelem–levéltár szakán, ahol 1951-ben szerzett bölcsész diplomát. Mestereinek Kumorovitz L. Bernátot, Hajnal Istvánt és Léderer Emmát tekintette. Diplomájának megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa, később középkori, majd a kora újkori osztályának vezetőjévé nevezték ki. Az intézetet 1983-ban hagyta el, amikor az ELTE Bölcsészettudományi Karának középkori és kora újkori magyar történet tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki. Ezt a tisztségét 1998-ig töltötte be, amikor nyugdíjazták. 1999-ben professor emeritusi címet adományoztak számára.

1960-ban védte meg történettudományok kandidátusi, 1971-ben akadémiai doktori értekezését. 2001 és 2004 között az MTA közgyűlési képviselője volt. Az MTA Történettudományi Bizottságának, illetve az Athenaeum Bizottságának lett tagja, előbbinek később elnöke is. 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2013-ban rendes tagjává választotta. 1995-ig a Tudományos Minősítő Bizottság tagja, 1996-ig pedig a Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke volt. A brit Királyi Történeti Társaság (Royal Historical Society) is felvette levelező tagjai sorába. A Professzorok Batthyány Körének tagja. A Koraújkori Társaság elnökévé választották. A Századok című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja is lett.

Családja[szerkesztés]

Ruttkay Kálmánnal (1922–2010), az angol irodalom kutatójával kötött házasságából két leánygyermeke született.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Vak Bottyán (1951)
  • A kuruc kor hősei (1957)
  • II. Rákóczi Ferenc (Köpeczi Bélával, 1955, 1976)
  • A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban I–II. (1973)
  • Rákóczi-tükör I–II. (1973)
  • A szécsényi országgyűlés (1975)
  • Török világ és magyar külpolitika (1975)
  • Magyarország keresztútjain (1978)
  • Erdélyi változások (1984)
  • Buda visszavívása (1984)
  • Magyar reneszánsz udvari kultúra (szerk., 1987)
  • Magyarország visszafoglalása 1683–1699 (1987)
  • A fejedelem gyermekkora (1989)
  • Monumenta Zrinyiana I. (szerk., 1991)
  • Europica Varietas – Hungarica Varietas (1994)
  • Alternatívák Mohács után (1996)
  • Európa Zrínyije (1996)
  • A királyi Magyarország 1541–1686 (egyetemi tankönyv, 1999)
  • A megosztottság évszázada 1526–1606 I. (1999)
  • Der König und der Fürst (2001)
  • „The Common Case of Europe” (2003)
  • Közép-Európa Rákóczi politikájában (2003)
  • Megújulások kora. Magyarország története 1526–1711 (2007)
  • Európa Zrínyije. Válogatott tanulmányok (2010)
  • A Rákóczi-szabadságharc Európában. Rákóczis war of independence in European content (2011)

Források[szerkesztés]