Koksz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koksz

A koksz szénből előállított tüzelőanyag-féleség.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha ásványszenet a levegő kizárása mellett erősen hevítenek, a benne levő víz és szénhidrogén gázalakban elillan és csak tiszta szén marad vissza; az ásványszén legtöbb fajából így visszamaradó szén por alakú és tüzelésre nem alkalmazható; de a fekete kőszénnek az a faja, amelyet tapadó kőszénnek neveznek, a kiégetés alkalmával egyszersmind megolvad rövid ideig, összetapad és a gázok elillanása után visszamaradó koksz fémfényű, kemény, az üveget karcolja és nagy hőfejlesztő képessége miatt a legjobb tüzelőanyag nagy hő előállítására, ezért általánosan használják a fémkohók nagy olvasztóiban.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koksz felhasználása a 18. században terjedt el a kohókban, Abraham Darby későbbi vasgyáros találmánya révén[2], de az ipari forradalommal egyidőben, 1830 és 1850 közötti időszakban háromszorozódik meg a vasgyártás Angliában[3].

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kokszot elsősorban a vaskohászatban használnak: a vasérc és koksz égetése során a koksz szén-monoxiddá alakul, a vasérc pedig fémmé redukálódik, és folyékony állapotban távozik a kemencéből[4].

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Pallas nagy lexikona: Koksz
  2. Sulinet: szöveges források az ipari forradalomhoz
  3. Az ipari forradalmak az újkorban
  4. Mika László Tamás, Cséfalvay Edit: Szervetlen kémiai ipar alapanyagai és végtermékei: Alumíniumgyártás ELTE TTK Kémiai Intézet jegyzete

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Koksz témájú médiaállományokat.